Van-e valódi okunk tartani a csapvíztől? Bár a szakértők szerint veszélyes anyagok minden vízben megtalálhatóak, a fejlett országokban szigorú ellenőrzés alatt tartanak minden emberi fogyasztásra szánt vízforrást, különös tekintettel a vízben található ólom mennyiségére. Mivel a vízhálózat nem egy zárt, steril rendszer, elkerülhetetlen a tisztítás/fertőtlenítés, a vízhez hozzáadott klór azonban nem haladhatja meg az 1 mg/litert. Ilyen mennyiségű klórtól még nem kell félteni a szervezetet, a kellemetlen mellékízt pedig pár másodperces folyatással – vagyis vízszellőztetéssel – végképp elkerülhetjük.
Persze a túl magas klórdózis alkalmazása már kockázattal járhat, a Tudatos Vásárlók Egyesületének egyik korábbi cikke szerint a magas klórdózis alkalmazásakor a klór reagál a vízben lévő szerves anyagokkal, így trihalometán (THM) vegyületek keletkeznek. Ezek ismert rákkeltő anyagok, amelyek egy bizonyos koncentráció fölött nem okoznak ugyan változást a víz ízében, ellenben súlyos károsodást okozhatnak az emberi szervezetben.
Az Egészségügyi Világszervezet WHO a THM határértékét 200 μg/literben határozta meg, a hazai szabályozás ennél jóval szigorúbb: legfeljebb 50 μg/litert engedélyez. A négy leggyakoribb trihalogén-metán – a kloroform, a bróm-diklór-metán, a klór-dibróm-metán és a bromoform – jelenlétét a vízművek, illetve a népegészségügyi szakigazgatási szervek folyamatosan vizsgálják. Ha a mennyiségük meghaladja a határértéket, azonnali beavatkozásra kerül sor a probléma megoldása érdekében.
A Tudatos Vásárlók Egyesülete szerint az ivóvízben a legnagyobb kockázata a szennyvíz eredetű szennyezéseknek van, ezekben ugyanis nagy számban vannak jelen emberi kórokozók. A közműves ivóvízbe úgy kerülhet szennyvíz, ha a kutak vagy a vezetékrendszer sérülnek valamilyen módon, például extrém időjárás – árvíz, intenzív esőzés – hatására.
Míg néhány évtizede még az ivóvízben megtalálható arzén jelentett égető problémát, ma már sokan az ólomszennyezéstől félnek, a vízszolgáltatók azonban a saját szolgáltatási területükön található ólomcsövek nagy részét már kicserélték, de néhány fővezetékről leágazó bekötő vezeték egyes helyeken, főleg régi építésű épületekben még okozhat problémákat, éppen ezért az ilyen esetekben érdemes bevizsgáltatni a csapvizet.
Mi a helyzet a palackozott ásványvízzel?
A régi közhiedelemmel ellentétben ma már tudjuk, hogy a palackozott ásványvizek sok esetben mikroműanyaggal szennyezettek, ráadásul egy liter víz előállításához három liter vizet kell felhasználni, ez a mennyiség fedezi ugyanis a műanyag gyártását, a szűrést, a palackok feltöltését és szállítását.
Ma már számos, otthon is alkalmazható víztisztító berendezés létezik, a pár ezer forintos lehetőségek mellett kisebb vagyonokat is költhetünk a komolyabb szűrőberendezésekre.
A vízszűrésnek három típusa van: fizikai, kémiai és fordított ozmózis. Fizikai szűrés esetén a vizet egy membránrétegen keresztül szűrjük, amely felfogja a részecskéket, és megakadályozza, hogy azok a tisztított vízbe kerüljenek. A kémiai szűrés során a vizet egy aktív anyaggal, például szénnel kezelik, amely mágnesként viselkedik, és olyan szennyeződéseket vonz ki, mint például az ólom.
A fizikai és a kémiai szűréssel ellentétben a fordított ozmózis nyomás segítségével nyomja át a vizet egy félig áteresztő membránrétegen. Ennek a membránnak a pórusai elég kicsik ahhoz, hogy a szennyeződéseket felfogják, de elég nagyok ahhoz, hogy a vizet átengedjék.
Az ólom vagy az arzén vízből való kiszűrésére speciális vízszűrő berendezések kellenek, ha viszont az egyetlen észrevétel az ivóvízzel kapcsolatban az, hogy enyhén klóros íze van, érdemes beruházni egy vízszűrő kancsóra, mely könnyen karbantartható, mobilis, és a palackozott vízzel szemben nemcsak környezetbarát, de még költséghatékony is.
Mire figyelj, ha kancsót vásárolsz?
Ha vízszűrő kancsót vásárolsz, érdemes arra figyelni, hogy a kancsó hitelesített, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (ÁNTSZ) által bevizsgált és ellenőrzött termék legyen, mely OTH –engedéllyel rendelkezik. Az ismertebb márkák ezeknek a feltételeknek megfelelnek, itt azonban még nem engedhetjük el a gyeplőt, a szűrőt ugyanis fontos karbantartani, ha ugyanis nem vagyunk elővigyázatosak, a szűrő többet árthat, mint használhat: a rajta megtelepedő baktériumok egészségre ártalmasak lehetnek, így fontos, hogy a szűrő a csomagoláson feltüntetett ideig legyen csak felhasználva, az eszközt pedig folyamatosan cseréljük.
Mindenhez használnád a tisztított vizet?
A csapra szerelhető víztisztító berendezésekre bár megvásárláskor nagyobb összeget kell költeni, a szűrőt csak félévente kell cserélni, a berendezést pedig korlátlan mennyiségű víz tisztításához lehet használni, így minden esetben, iváshoz és főzéshez is könnyen fel lehet használni.
Könnyen beszerelhető, ráadásul rengeteg káros anyagot – többek között nehézfémeket, peszticideket, szerves anyagokat és a baktériumkat is – képes megszűrni.
Bármelyik opciót is válaszd, hosszú távon mindenképpen kifizetődőbb lesz, mint ha palackozott vizet vásárolnál. Míg a korlátlan mennyiségben szűrhető csapra szerelt tisztító havi költsége kb. 670 forint, addig a vízszűrő kancsóval előállított ivóvíz költsége 10-20 Ft/liter körül mozog.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
