A szendvicsek legnagyobb ellensége

A nedves zöldségek olyanok, mint a szivacsok – megtartják a vizet, majd a legrosszabb pillanatban eresztik ki azt. Ha nem szárítjuk meg őket azelőtt, hogy a szendvicsbe kerülnének, azzal extra nedvességet jutattunk a kenyérre, pépes masszává változtatva azt. Senki sem szereti, ha a szendvics egy harapás után szétesik, nem is beszélve arról, hogy nem éppen kellemes érzés egy mállós valamibe harapni. Ha viszont először megfelelően megszárítjuk a zöldségeket, akkor a kenyér ropogós maradhat, és nem is esik szét, így tökéletes alapot biztosít a töltelékeknek.

Az ízek felhígulása

A másik probléma, hogy a felesleges nedvek felhígítják a szendvics ízeit. Gondoljunk csak bele: gondosan válogattuk össze az összetevőket, hogy biztosítsuk az ízek tökéletes egyensúlyát, majd vizes zöldségeket adunk hozzá, így felvizezve a többi összetevő ízét. Így ahelyett, hogy egy igazi ízbombával találnánk szemben magunkat, inkább egy jellegtelen szendvicset kapunk.

Szerkezeti gondok

Egy igazán jó szendvics nemcsak az ízekről szól, hanem a szerkezetről is. Ha a zöldségek nedvesek, akkor egy sikamlós, nyálkás rétegeket hoznak létre, ami miatt a kreáció nehezebben marad egyben. Elég lesz egy harapás, és máris az egész művünk széteshet: a paradicsom kicsúszik a másik végén, az uborka pedig lehet, hogy az ölünkben landol majd. De ha először megfelelően megszárítjuk őket, akkor minden falat a helyén maradhat, és nemcsak kényelmesebb lesz az étkezés, de az összetevők is egyensúlyban maradnak.

Frissesség és textúra

Nincs is jobb, mint a friss zöldségek roppanása egy szendvicsben. De ha nedvesen kerülnek a helyükre, ez a roppanás aligha érződik majd. A vízzel átitatott zöldségek elveszítik ropogósságukat, sőt, épp ellenkező élményt adnak majd: puhává és ernyedtté válnak. A zöldségek megfelelő előkészítésével megőrizzük azok roppanósságát és frissességét, ami már csak azért is fontos, hogy texturális kontrasztot hozzanak létre az olyan lágyabb elemekkel, mint például a húsok, a sajtok vagy a szószok.