Retro 2020.11.30.

Vissza az időben: így néztek ki az étel- és italreklámok az internet és a tévé előtt

Nosalty

Ezekre a hirdetésekre valószínűleg már nem sokan emlékeznek! Nosztalgikus fotók a múlt század első feléből, amikor még nem volt televízió és internet, de voltak már reklámok.

Tudtad, hogy az első reklám egy Szung-kori (960-1279) kínai tűbolt logóval ellátott hirdetése volt? A reklámok azóta sokat fejődtek, ma már ellepik a tévét és az internet, próbálnak az érzelmeinkre hatni, ami régen sem volt másként. A televíziózás előtt is jelentek meg hirdetések a nyomtatott sajtóban. Ezek többsége szűkölködött a képi világban, de annál bővebb volt szövegileg.

Néhány oldalt böngészve, és az Arcanum Digitális Tudománytárat felhasználva, - melynek tartalmai március 16-tól egy hónapig ingyenesen elérhetőek - összegyűjtöttünk néhány hirdetést, amik a múlt század első felében jelentek meg. Nosztalgiázzatok velünk!

Könnyen emészthető cukor, liszt és tej a Dr. Oetker sütőporával

Elsőként mutatjuk a Dr. Oetker hirdetését, ami 1912. május 12-én jelent meg a Népszava hasábjain. Akkoriban még Oetker dr.-ként emlegetik az 1891-ben alapított német vállalat sütőporát. Dr. August Oetkerfiatal gyógyszerész egy bielefeldi gyógyszertár szertárában különböző porokkal kísérletezett, így alkotta meg a Backin nevű sütőport, amely néhány év alatt világsiker lett.

A magyar hirdetésben a kor legjobb sütőszerének nevezik, mely a legszükségesebb táplálékot könnyen emészthetővé teszi.

Legjobb és legolcsóbb húsleves leveskockából

„Bezzeg, a mi dédanyáink és nagyanyáink még nem használtak leveskockát” - hangzik el néhányszor ez a mondat, pedig a Maggi svájci gyára már 1884-ben létrejött Julius Magginak köszönhetően. Az 1914-ben megjelent hirdetés szerint a leveskockának köszönhetően kiváló, használatra kész húslevest kapunk, anélkül, hogy húst tennénk bele a vízhez. A leveskockának akkoriban volt létjogosultsága, azért alkották meg, hogy azok a munkás, szegény családok is fehérjeforráshoz jussanak, akiknek nem jut pénzük húsra.

Olcsó Nemzeti csokoládé

Az első Hangya Szövetkezetek 1898. áprilisában nyitottak és 1945-ig működtek, és bizony árultak bennük csokoládét is. A Hangya-Naptár 1938-as kiadásában megjelent hirdetés szerint az édesség kiváló minőségű és olcsó volt, tejes és mogyorós ízesítésben lehetett megvásárolni.

A torok kéményseprője már az 1920-as évektől

A Negro feltalálása kapcsán rengetegféle történet kering. Az egyik szerint a cukorka feltalálója Pietro Negrogondolt egy nagyot, és felhasználta a cukorkafőzés hulladékát, amit mentollal és ánizzsal ízesített. A Negro receptúrája máig titok, egy valami viszont biztos, hogy jelmondata már közel száz éve ugyanaz: „A torok kéményseprője”. A szlogen már az 1948-as Rendőrségi zsebkönyvben is fellelhető.

„Áldás” - a „rádióaktiv hévvizből” készült szénsavas üdítővíz

Egészen elképesztően hangzik, de volt ilyen termék a harmincas években. Az 1933-ban megjelent Szentesi Hírlap hirdetésében azt írják gyomor-, bél- vese-, epe és májbajoknál is ajánlatos az ásványvíz fogyasztása, amit a szolnoki ásványvíz üzemben palackoznak. A víz természetesen nem volt radioaktív, a szó valószínűleg arra utalhat, hogy a gyógyvizekben nagyon alacsony mennyiségben található radon, melynek ma is elismerik a jótékony hatását.

+1 hirdetés: Receptverseny a háború után

Végezetül egy receptversenyről szóló hirdetést mutatunk, amely a Világ folyóiratban jelent meg 1946-ban. A második világháború után nagy gondot okozott a hús hiánya, ezért sertaminnal helyettesítették, ami nem más, mint a sörélesztő. Dreher Antal és Richter Gedeon A sörélesztőt ma is gyakran használják, például a vegánok sajt pótlására. A sertaminról 1946-ban azt állították, hogy minden tekintetben helyettesíti a húst, amit értékes nyereményekért cserébe a háziasszonyok is bizonyíthattak.