Ha erdélyi gasztronómiáról beszélünk, akkor sokunknak Kövi Pál: Erdélyi lakoma című receptgyűjteménye jut eszünkbe. Aligha van olyan magyar háztartás ahol ne lenne ott, miközben a 2022-es kiadású, Mautner Zsófi által restaurált könyv is egyre népszerűbb. Gyerekkori emlékek, családi kötelékek, személyes kapcsolódások vezetnek a messzi, de mégis közeli ízekhez.
A kezdeti kapcsolódás
Néhány éve komolyan megindult a párbeszéd Székelyudvarhellyel, hiszen Trucza Adorján, a Páva étterem tulajdonosa és egy gasztroszakemberekből álló és folyamatosan bővülő csapat a Taste of Transylvania fesztivállal kavarta fel az állóvizet. Folyamatos a közös munka, nemcsak a gasztroseregszemle idejére érnek össze a szálak. Barátságok és szakmai kapcsolódások jöttek létre, és ezek közé tartozik Mautner Zsófi, Nemesvölgyi Attila, és Trucza Adorján szakmai és emberi szövetsége is.
Nemesvölgyi Attilát sokan még a régi Sarki Fűszeresből ismerték meg, aztán újlipótvárosi kalandja a Babkával, majd a Pozsonyi út következő projektjével, a Babka Delivel folytatódott. Attila az első perctől kezdve lelkes része a Taste of Transylvania magyar delegációjának, emlékszünk még, amikor 2022-ben, az első fesztiválon ángádzsábur (erdélyi örmény specialitás) levest főzött, és arról beszélgettünk, hogy reméljük, most elindul valami értékteremtő. Azóta pedig minden évben egyre nagyszabásúbbá vált a Taste of Transylvania, még több erdélyi és magyar szakember, kíváncsi vendég bevonásával.
Trucza Adorján a székelyudvarhelyi Páva Étterem tulajdonosa, a fesztivál és egy gasztroakadémia alapítója. Az ő közbenjárásával zajlott már rendhagyó vacsora a Parajdi Sóbányában a budapesti, Michelin-csillagos SALT étterem és a Páva közös projektjeként. De a Kövi Pál könyv elkészültében is oroszlánrésze volt, ahogy a most Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban aktuális „Egy magyar úr New Yorkból” Kövi emléktárlat megvalósításában is rengeteget segédkezett. A következő együttműködés pedig nem más, mint a Vineta, a Fény utcai piac új szereplője, erdélyi nagykövetsége.
A padlizsán legmosolygósabb arca
Ha egy erdélyi származású vagy kötődésű ember meghallja, hogy „padlizsánkrém”, a századmásodperc tört része alatt helyesbít, hogy az márpedig vineta (vagy vinetta).
Ugyanilyen hamar derül ki, hogy a sütőben való szimpla hőkezelés pont semmit sem ér, ide nyílt láng, sparhelt, rostlap, faszén kell, mert így kapja meg a padlizsán a semmihez sem hasonlítható füstös ízt. Az eredeti változat parázson sül, fontos a csepegtetése és a fabárddal való pépesítése is. Csak olajjal és hagymával keverik ki, nincs fokhagymázás és túlcsorduló fűszerezés. Nos, éppen ez a változat érkezett meg a Fény utcai piacra, „mestervinetaként”, a Vineta névre keresztelt nyitott „kiskocsmába”, ahol Attila fogadott minket, szombat reggel.
Budai piac erdélyi csücske
A Fény utcai piac kezd kicsit idomulni a külföldön tapasztalt vásárterekhez: a termelők mellett egyre több az ételbár, a kávézó, a piac hétvégén igazi agorává lesz. Jellemzően azért a fiatal budai értelmiségiek vitatják meg az új könyvélményeiket, a környéki óvodák menzáját és az aktuálpolitikai eseményeket, egy-egy tál étel és pezsgő/sör társaságában. Van errefelé prémium grillcsirke, rántott malacfül is, mostantól pedig vineta, zakuszka, miccs, pacalcsorba, az említett erdélyi-örmény ángádzsábur és erdélyi „fehér” töltött káposzta is. Meg persze szörpök, pálinka, sör, fröccs, pezsgő, gintonik. És nagyon sokszínű közönség.
Kocsma, de milyen!
Csukott szemmel tunkoltuk pityókás kenyérrel a legalapabb mestervinetát, miközben a hangszóróból a Csík Zenekar-Presser Gábor-Kiss Tibi “Te majd kézen fogsz és hazavezetsz” című száma szólt. Ez már lehetne túl giccses is, de közben minden annyira természetes volt. Ahogy Attila pihenésre intette a padlizsánt pépesítő hölgyet, ahogy a fiatal anyuka szóba elegyedett az idős nénivel, aki meglátta a „vineta” feliratot, és nem is volt kérdés számára, hogy meg kell néznie, mi folyik itt. Nagyon-nagyon vegyes volt a bárszékekkel körbevett kiskocsma közönsége, ennél kedvesebb pedig nincs is.
Árazás szempontjából is pont olyan a helyzet, hogy senki sem szorul ki. Sem a nyugdíjas, sem a gimnazista. Nincs urizálás, közös élmény van és tényleg autentikus ízek.
Jó kenyér, jó pálinka, jó étel. Miután megkóstoltuk a szaftos és éppen tökéletes miccset is, elköszöntünk Attilától, aki egy pillanatra sem állt meg. Minket hívott a piac, őt pedig a küldetése. Méltattuk neki picit a vinetát, a szaftos miccset, mosolyogva bólogatott: “Hát tudod, én kocsmákat szeretek nyitni!”
Vineta Bar
1024 Budapest, Lövőház utca 12.
Címlapkép: Erdőháti Áron
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ezeket az újonnan nyílt helyeket is ismerd meg:
