Van egy nagy restanciám. Illetve több is, ha végignézem az éjjeliszekrényemen tornyosuló könyveimet, vagy a szortírozni szánt ruháimat, akkor kicsit sem vagyok büszke magamra. Ez viszont most egy más elmaradás, a bloggal kapcsolatos. Már majdnem egy éve annak, hogy Thaiföldön voltam, és bár korábbi bejegyzésekben fűt-fát ígértem, hogy mi minden finomat fogok onnan hozni nektek, ha egyszer végre eljutok, majd egy év alatt nem sikerült ezt az ígéretet beváltanom. Mentségemre legyen szólva, hogy az ügy nem olyan egyszerű. Az egyik kedvencem például a som tam - egy frissítő, zamatos, csípős-savanykás, mennyei papayasaláta. Sajnos nem tudok csak úgy leakasztani a kilincsről megfelelő zöld papayát, és kínai zöldbabbal sem kergetnek a környékbeli zöldségesek, pedig még gyakoroltam is kint, hogyan kell csinálni, nézzétek csak!

A som tam-on kívül rengeteg más dolog ízlett, de a legtöbbre csak rámutattam a piacon az árusnál, aztán sűrű "úristenezdejó"-k között próbáltam összeszedni, mi minden lehet benne. Mivel thai tudásom kimerül a Khop kun (köszönöm) és a sawad-dee (jó napot) cserélgetésében, sajnos nem tudtam meginterjúvolni a mesés finomságokat készítő thai nagymamákat arról, pontosan hogyan készültek az ételeik. Mindegy, ígérem, nem ez lesz az utolsó recept arról a thai útról, csak lehet, hogy várni kell még pár hónapot.

A palacsintát három okból hoztam: egyrészt, mert iszonyúan finom, másrészt, mert szokás azt hinni a Délkelet-ázsiai országokról, hogy az amúgy szintén remek rizses és tápiókás pempőkön kívül csak mangót meg gyümölcsöt képesek desszertnek enni. Harmadik okom pedig az volt, hogy ma van húshagyó kedd, amit az angolszász országokban palacsintakeddnek is hívnak, és a hagyomány szerint ilyenkor palacsintát kell enni. A hamvazó szerda előtti utolsó napon, mikor utoljára lehet finom, zsíros-cukros-élvezetes dolgokat enni a negyven napos böjt előtt, nálunk a fánk a nyerő, az angoloknál, íreknél, ausztráloknál és a kanadaiaknál meg a palacsinta - minden mennyiségben.

És mivel fánkot már hoztam nektek múlt héten, kis filó után úgy döntöttem, hogy akkor most megosztom ezt az elképesztően finom, roppanós, nagyon vajas banános palacsintát, amit Thaiföld minden piacán kis tányérokon lehet még forrón bekebelezni - némi várakozás után. A thai roti néven is ismert desszertnek szerintem van valami köze a környéket ellepő francia hódítókhoz, de lehet, hogy ez csak üres spekuláció. Lényeg a lényeg - szeretettel ajánlom minden édesszájúnak, thaikaja-rajongónak, meg a holnapi böjtöt elkezdőknek!