Soha életemben nem gondoltam, hogy valaha szemezgetni kezdenék a húsmentes élettel. Túl sok ismerősöm próbálkozásának és csúfos bukásának voltam mosolygó tanúja ahhoz, hogy eszembe jusson, esetleg nekem is ki kéne próbálnom.
Élénken él az emlékeimben, mikor a két hónapja húsmentes barátnőm egy spicces este rátalált a hűtőben a lakótársa házi kolbászára, és ezzel véget is ért vegasága története. Emellett pedig hiszem, hogy a szervezetemnek szüksége van a húsra, és különben is, olyan isteni dolgokat lehet belőle kihozni! Pár hónapja azonban, mikor interjút készítettem Gyöngyivel, az ő infói kicsit átmosták az agyamat. Ajánlott egy dokumentumfilmet is, ami az Egyesült Államok élelmiszeriparáról szól, amit megnéztem, ültem egy fél órát csöndben, majd úgy döntöttem, hogy akkor most jött el az idő a változtatásra.
Az, ahogy itt az ipari hústermelés folyik, több, mint rémisztő. Persze, lehet mondani, hogy Amerika nem Magyarország, és nálunk még ki lehet fogni olyan húst is, amit nem génmanipulált táplálékkal etettek, és nem a saját ürülékében állva töltötte azt a hét hónapot, ami adatott neki - ez szerencsére így is van. (De azért nem árt szem előtt tartani, hogy az összes rossz nyugati trend előbb-utóbb bejön hozzánk is, és minden megvásárolt tálcás, darabolt, hipermarketes hússal egy lépéssel közelebb kerülünk az amerikai álomhoz.)
Otthon is igyekeztem kistermelőktől, piacról vásárolni, de a film után úgy döntöttem, amíg itt élek, csak olyan húst veszek, ami bizonyítottan bio, szabad tartásban nevelkedett, és nem kezelték semmilyen hormonnal. A "kúrám" második napján jöttem rá, hogy amellett, hogy a bevásárlásaim dupla időre nyúlnak (a hűtőpultot kiolvasni időbe telik), anyagilag sem fogom bírni a bulit. Mert amíg például a nagyüzemi csirkecomb kilója 2500 Ft, addig a szabad tartásban nevelkedett öko-bió több mint a duplája. Mivel nincs az a pénz, hogy a filmen bemutatott módszerrel nevelt húst én még egyszer a számba vegyem, lemondani viszont nem szeretnék róla, kis családi kupaktanács után úgy döntöttünk, hogy akkor mostantól heti egyszer-kétszer veszünk csak húst - akkor viszont a lehető legjobb minőségűt, változatosan elkészítve.
A dolog már három hónapja tart, és egyre jobban élvezem. Először is, a napi főzés lerövidült. Másodszor is, a húsmentes kajálás nagyobb kreativitást kíván. Harmadszor pedig, amikor eljön a napja, a hússal való találkozás olyan öröm, mint amikor általánosban kiadták a nyári szünetet. Nem azért, mert annyira hiányzik a hét többi napján, hanem mert a drága húsnak tényleg fényévekkel jobb a minősége és az íze, másrészt pedig ha csak heti egyszer vagy kétszer esszük, megpróbálom a szokásosnál is nagyobb figyelemmel elkészíteni. Az egyik hétvégi kísérlet a pulled pork volt a pont az i-n, ez döntötte el végül, hogy baromira nem éri meg csirkemelleket főzicskézni hét közben, ha ilyen hús is van a világon.A dolog lényege a saját készítésű fűszerkéreg, a zsírtól márványos csontos konc, a sörfürdő és az órákon át való sütés. Gyanítom, hogy simán, szeletelve is mennyei lett volna, de nekem további terveim voltak vele, és mert mióta itt vagyok, ki akartam próbálni a pulled pork nevezetű ételt.
A szabad fordításban tök értelmetlenül hangzó húzott sertés egy tipikus amerikai fogás - legközelebb megosztom veletek, mi mindent lehet vele kezdeni. Az öt órás sülési időn túl még egy külön órát töltöttem azzal, hogy szálasra szedjem - igaz, a hús magától omlott a kezeim alatt. Mivel a legkisebb csontos darab, amit a hentesnél kaptam, 3 kiló volt, mi meg csak ketten voltunk rá, három napig ettük - de megbeszéltük, hogy ez nem számít csalásnak, mert ugyanazon a húson nyammogtunk napokig. Mindenesetre, ha legközelebb barbecue-ra megyünk vagy tíz fős társaságot várok, biztos, hogy ezt fogom elkészíteni, mert így, apróra szedve háromszor annyi embert lehet vele megetetni, mint szeletelve. Ráadásul a szaftot megtartva minden melegítéssel csak jobb és jobb lesz. Úgyhogy sajnos, húsembargó ide vagy oda, vegetáriánus biztosan nem leszek. Hogyan is lehetnék, mikor a húsból ilyen eszméletlen jó kaját lehet készíteni?