Zöld 2020.11.30.

Végzetes ára lehet a nagyon divatos mandulatej fogyasztásának

Szász Nóri

„Mintha háborúba küldenénk a méheket” - fogalmazott egy méhész, akinek tavaly méheinek 30%-a elpusztult az ipari mandulaültetvények beporzása közben.

Szinte naponta halnak ki állatfajok emberi tevékenység következtében, és egyre hosszabb a veszélyeztetett fajok listája.

Azonban mindössze egyetlen olyan állat van, amelynek eltűnése egyet jelentene az emberiség végével: méhek nélkül mi sem élnénk túl hosszú ideig - írja a The Guardian.

Egyik elsőként háziasított rovarfajként már 6000 éve szolgálják az embert, de az aranyló méz előállítása mellett sokkal fontosabb feladatuk, hogy beporozzák a növényeket, virágokat és fákat. Ha ők nem lesznek, nem lesznek zöldségeink, gyümölcseink, nem lesz takarmánya az állatoknak, ami hamar élelmiszerválságot eredményezne az egész világon. Ezért annyira riasztó, hogy számuk az elmúlt években a klímaváltozás és a rovarirtó vegyszerek hatására rohamos ütemben csökken.

Dennis Arp amerikai méhész, akinek már négy évtizede biztosítják ezek az ízeltlábúak a megélhetését, az 1980-as évektől kezdődően azonban az olcsó importált mézek bevételének jó részét elorozták, így ehelyett áttért a sokkal jövedelmezőbb bérbeporzásra. Ez azt jelenti, hogy gazdaságról gazdaságra utaztatja kaptárait az Egyesült Államok egész területén, ahol a méhei elvégzik a növények beporzását. Az üzlet pedig jól jövedelmez, egyetlen farmon 1500 méhkaptárát állította fel tavaly a beporzás idejére, darabját 200 dollárért. A méhek elhullása azonban egyre nagyobb gondot jelent, tavaly októberig a méhész 150 kaptárját veszítette el az atkák miatt, ez a teljes kolónia 12%-át jelentette. Arp története azonban nem egyedi, az adatok szerint csak az Egyesült Államokban 50 milliárd méh pusztult el 2018-2019 folyamán, amely az ország teljes populációjának több mint egyharmada. A probléma pedig rendszerszintű. A méhészek és tudósok az ipari mezőgazdasági gyakorlatokat okolják a jelenségért, különösen a mandulatermesztéshez használt eljárások bolygatják meg a természet egyik legszebb, ugyanakkor legtörékenyebb folyamatát.

A mandula az amerikai mezőgazdaság egyik fontos terménye, a világ mandulakészletének 80%-át a kaliforniai Central Valley-ban termelik, az elmúlt évtizedekben pedig megsokszorozódott a mértéke. 2000-ben még 2023 négyzetkilométer nagyságú területen termesztettek mandulát, 2018-ra ez megduplázódott, így egy év alatt összesen 1 millió tonna mandula kerül ki Kaliforniából. A 11 milliárd dolláros piac pedig folyamatosan növekszik, csak Amerikában a mandulatejek eladása 250%-kal nőtt az elmúlt öt évben, és nem tudni, mikor áll meg ez az emelkedő tendencia.

Az egyik ok, amiért az intenzív mandulatermésztés veszélyezteti a méheket, az a biodiverzitás hiánya. A méheknek sokszínű környezetre van szüksége ahhoz, hogy egészségesek legyenek, ám a profit maximalizálása érdekében létrehozott ültetvények monokultúrás közegbe kényszerítik őket, és évről-évre változatlan színvonalú munkát várnak el a dolgozóktól ezen a nehezített terepen. Pedig méhek nélkül képtelenek lennének ezek a gazdaságok nemcsak hogy részben kielégíteni az egyre növekvő keresletet, de egyáltalán bármit is termelni. Ha nincsenek méhek, mandula sincsen.A februárt Arp és más méhészek állatai a kaliforniai Central Valley kemikáliákkal permetezett növényein fogják tölteni.

Az államban más növények termesztéséhez is használnak rovarirtó szereket, ám a mandulára az általános mennyiség többszöröse kerül.

Ráadásul a mandula beporzásához jelentősen több méhre is van szükség, például az almához tizedannyi méh is elegendő, mint a tárgyalt dióféle esetében, pedig Amerikában ez a második legnagyobb mennyiségű beporzást igénylő termény. Kézenfekvő megoldásként felmerül, hogy használjanak kevesebb rovarirtó szert, de a méhek akár öt kilométerre is el tudnak repülni, így a szomszédos gyapot- vagy szőlőföldeken ugyanúgy ki vannak téve a káros vegyi anyagoknak.

Az azonos időszakban kis területen összezárt különböző méhészektől érkező méhek pedig fajtársaikra is veszélyt jelentenek, hiszen könnyen elkapnak egymástól mindenféle fertőzést. „Mintha egy egyedülállóknak szóló bárba beengednéd a méheidet, és ott védekezés nélkül szexelnénk” - írta le plasztikusan a problémát Dennis Arp.

Átlagosan egy méhállomány 30%-át veszíti el évente Arp az országos adatokkal összhangban. Többféle megoldással is kísérleteznek, például olyan mandulavariánsokat fejlesztenek ki, amelyek beporzásához kevesebb méhre van szükség, illetve létrehoztak egy kezdeményezést, a 'Bee Where'-t, aminek lényege, hogy a méhészek beregisztrálják a méheik tartózkodási helyét a megyei mezőgazdasági biztosnál, a gazdáknak pedig előzetesen jelezniük kell, hogy mikor permeteznek.

Sokak szerint azonban ezek csak a valódi probléma kerülgetése. A méhek az év minden napján, pihenés nélkül, fizetséget nem várva szolgálják az embert, akik ezt rovarirtók használatával és az élőhelyük rombolásával köszönik meg, épp ezért ideje lenne helyreállítani az ember és a méhek, valamint az ember és a természet kapcsolatát. Mert a Földön minden mindennel összefügg, és ha valami nem jó a természetnek, az hosszú távon az emberiségnek sem az.