Ne undorodj tőle

Tudom, tudom ez valahol nem igazi tanács, hisz’ nem lehet valakinek azt javasolni, hogy ne undorodjon valamitől, ami számára abszolút nem szimpatikus. De tényleg sokat segít, ha nem halott állatként, hanem egyszerűen egy alapanyagként gondolunk a húsokra, ezzel sok kellemetlenséget és ódzkodást megspórolhatunk magunknak.

Kérj bátran segítséget

Nyilván, ha soha nem dolgoztunk még hússal, lövésünk sem lesz arról, hogy milyen receptet érdemes választani kezdőként, mit hol érdemes beszerezni, annak az alapanyagnak hogyan kell kinézni és még sorolhatnám. Ilyen esetekben ne habozzunk felhívni egy húst is fogyasztó jóbarátot, aki jártas ezekben a dolgokban. Hívjuk el vásárolni, esetleg küldjünk neki képeket, videókat a főzés folyamatairól, hogy még alaposabb segítséget tudjon nyújtani.

Higgy a receptnek

Ahogy a segítőkész barátainknak, úgy a receptnek is érdemes hinni: a leírt mennyiségeknek és sütési-főzési időknek. Nekem a legtöbb problémám ez utóbbival szokott lenni: nem tudom, mikor készül el a hús, a megkóstolás nem opció, így maximum a zöldségeknél bevált késes szurkálásra tudok hagyatkozni, persze mindig kissé félénken. Ha tudjuk, hogy sokszor kipróbált recepttel dolgozunk (itt ismét képbe jön a baráti segítség), akkor nem kell ezek miatt aggódni, ugyanis megbízhatunk az ott leírtakban, biztosabbak lehetünk a dolgunkban, mintha saját megérzésre alkotnánk.

Mosogass alaposan

Egy vegetáriánus konyha nincs hozzászokva ahhoz, hogy különböző nyers alapanyagok galibát okozzanak a vágódeszkákon, késeken és felületeken. Ha zöldséggel dolgozunk, még nem a világvége, ha egy napot állni hagyjuk a koszos edényt, azonban húsos főzés esetén elengedhetetlen a minél hamarabbi mosogatás és alapos takarítás. Ejtsük meg ezt közvetlenül a konyhai munka után vagy akár még közben, nehogy baj legyen belőle.

Kérj visszajelzést

Vegaként általában a barátaimnak, családomnak szoktam főzni – és mivel én magam sosem eszem az elkészült ételekből, általában fogalmam sincs arról, hogyan sikerültek az étkek. Ez őrjítő érzés, hiszen a fűszerezés, az átsültség kérdése végig ott zakatol a fejemben: vajon úgy sikerült-e minden, ahogy akartam? Ilyenkor tényleg fontos, hogy megkérdezzük a barátokat az ételről, hogy kikérjük őszinte véleményüket, bár valószínűleg úgyis mondani fogják, hisz’ látni fogják, hogy mindezt értük tettük, szeretetből főztünk, még egy olyan terepen is, amit alapvetően nem érzünk magunkénak.