Igen, a vegetáriánusok is köztünk járnak, és köszönik az aggodalmat, remekül vannak. A vegetarianizmus ugyan nem újkeletű dolog, mégis az utóbbi években vált közbeszéd tárgyává, hiszen egy hippi hóbortból széles körben elfogadott és népszerű diéta lett, ami mögött egy jól artikulált és átgondolt érvrendszer húzódik. A húsmentes táplálkozás mögött meghúzódó három legfontosabb motiváló tényező: az állatok jogai, az ember saját egészsége és a környezetvédelem. A végső döntés és maga a váltás mindenkinél máshogy alakul, mindenki a saját tempójában és módján hagyja el a táplálkozásából a húst, de a húsmentességen túl még egy közös vonás van a vegetáriánusokban – és vegánokban és mindenkiben, aki nem eszik ilyen ételeket - mégpedig, hogy egyáltalán nem bánták meg a döntésüket.
Próbák, kudarcok és újrakezdés
A saját húsmentesség felé vezető utam tanulságos abból a szempontból, hogy az első próbálkozásnál bedőltem a vegetáriánus táplálkozásról keringő egyik sztereotípiának. A húszas éveim elején egy évig nem ettem húst, aminek a végére teljesen legyengültem, így elkönyveltem, hogy a hús hiánya vezetett ehhez az állapothoz.
Visszatekintve már tudom, hogy a fő probléma a nem megfelelő táplálkozás volt, a húsevés pedig csak elfedte ezt. Végül sokkal tapasztaltabb és körültekintőbb fejjel három évvel ezelőtt jött el az a pont, amikor végleg búcsút intettem a húsnak.
Mondhatni szerencsés vagyok, mert sosem voltam nagy húsimádó, főként szárnyasokat ettem, és nem értettem, mi ez a nagy felhajtás a hamburger körül – hozzá kell tenni, hogy a vegán hamburgerek sem hoznak lázba - olyannyira, hogy még a nyers hússal sem tudtam dolgozni.
Ez gondolkoztatott el, hogy miként ehetek meg valamit, amitől az alapvető formájában undorodom.
Nem terveztem, egyik augusztusban egy hétig nem ettem húst, majd az egy hétből aztán több hét lett, aztán hónapok, onnantól már nem volt kérdés, hogy így maradok. A legfőbb motivációm a végső elhatározásban a környezetvédelem és az egészségem volt, de éppúgy fontos számomra is az állatok jóléte. Épp azért, mert én magam sosem rajongtam a húsért, nagyon tisztelem azokat, akik meggyőződésből és a lelkiismeretüket követve lemondtak róla.
Esztert az állatok védelme hajtja
Eszter gyerekkorában nagyon szerette a húst, a váltás mégis nagyon éles volt nála. "Emlékszem, húsz évvel ezelőtt, az érettségi környékén egyik nap még falatoztam a kedvenc aszpikos felvágottamból, másnap pedig már úgy keltem fel, hogy én nem eszem többé húst."
Mindig is nagyon szerettem az állatokat, és akkor érett meg bennem a gondolat, hogy micsoda diszkrimináció, ha az egyik állat az ágyunkban alszik, a másikat pedig megesszük.
"Ekkor ért össze a lelki és a fizikai szint, ekkor voltam képes lemondani a húsról végleg, pedig nagyon szerettem.” Ráadásul húsz évvel ezelőtt még nem létezett ennyi alternatíva és vendéglátóhely, a vegetáriánus ételek választéka a rántott gomba, rántott sajt dimenziójában ki is merült.
Egon életmódváltása egy kihívással indult
Míg Eszternél az állatok szeretete volt a legnagyobb motiváció, Egon más okokból vált vegává.
Úgy öt évvel ezelőtt kihívásként állítottam magam elé, hogy két hétre lemondjak a húsról, kíváncsi voltam, képes leszek-e tartani.
"A végén rájöttem, hogy nem is szeretnék visszatérni a régi, káros szokásaimhoz. A környezetemben bizonyos emberek hatással voltak rám ezen a téren, meggyőztek róla, hogy ez az életmód sokkal fenntarthatóbb, mind a saját egészségem, mind a környezetvédelem szempontjából."
"Az állatvédelem eleinte nem játszott közre ebben, azonban az életmódváltással egyre nyitottabbá váltam, és ma az etikai szempontok legalább ugyanolyan fontos alappillérét jelentik ennek az étrendnek, mint az egészségtudatosság.”
Egon döntésén is meglepődött a környezete, főleg a barátai nézték furcsálkodva a dolgot, de saját elmondása szerint ebben közrejátszott, hogy másokhoz hasonlóan ő is belecsúszott a térítő szerepébe.
"Gyakran beszeltem az új életvitelemről és könnyen ítélkeztem, ha ellenvéleménnyel találkoztam. Kicsit úgy éreztem magam, mint aki épp egy okkult szekta tagjáva vált, új látásmódot nyertem, míg a többség továbbra is vakságban él. Ehhez járult meg némi természetes büszkeség, ami az életemben bekövetkezett pozitív változásból és a különbözőségem illúziójából eredt.”
Erre még rátesz az a sztereotípia, hogy a férfi attól férfi, hogy húst eszik. "Tény, hogy a magyar férfi taplalkozasi szokásaihoz szorosan tapadnak bugyuta tévképzetek."
Én is megkaptam már, hogy nem is vagyok igazi férfi, ha nem eszem húst.
"Ez a vélekedés igen káros, és azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy sok fiú, srác és férfi emiatt sem hajlandó átértékelni a fogyasztási szokásait vagy ha esetleg meg is tenné, akkor sem merne vegaként előbújni.”
Húspótlók, vagy amit akartok
Ahogy egyre népesebb a húsmentesek tábora, a túloldalon a kínálat is egyszer sokszínűbb, és öngerjesztő folyamatként ez ahhoz vezet, hogy még többen mernek váltani, hiszen látják, nem fognak éhen halni, és nem lesznek örök életükre az ominózus rántott sajtra kárhoztatva.
A vegetáriánus étkezés rendkívül sokszínű és mivel új megoldásokat igényel a hús helyettesítésére, sokkal kreatívabb is, azonban részét képezik a különböző húst imitáló készítmények is.
Gyakori kritika ezért, hogy miért van szükség a húsra hajazó pótlékokra, mesterségesen előállított húsokra annak, aki valójában nem akar húst enni. Eszter válasza nagyon egyszerű a kérdésre.
"Etikai okból nem eszem húst, de az ízét nagyon szerettem. Mivel régebben nem voltak ilyenek, ezért nagyon örülök, amikor megkóstolhatok egy új terméket. A füstölt íz is nagyon hiányzik, ezért jó, hogy már létezik gabonakolbász ilyen változatban.”
Egon nem kifejezetten keresi az ilyen termékeket, azonban támogatja a húshelyettesítő ipart, szerinte ez nagy segítség azoknak, akik ugyan etikai okokból váltanának, de az ízről nem tudnak lemondani. "Nekik tökéletes alternatíva egy laborban, állati szenvedés nélkül előállított, zsíros steak szelet.”
A vegetáriánus étrend a vegánság kapudrogja?
Eszter a húsmentességen túl a teljesen növényi étrend felé is kacsingat. "Steiner Kristóf szakácskönyve óriási lökést adott, két-három évig kizárólag növényi étrenden éltem, olyannyira, hogy a boltban egy kiflit nem vettem meg, hátha tejpor van benne."
"Ma már ezt nem tartom ennyire szigorúan, magamnak ugyan nem veszek tejterméket, de nem esem kétségbe, ha meg kell ennem valamit, amin épp van egy kis sajt. Voltak saját mentett tyúkjaim, így tojást is ettem egy darabig, de ma már azt sem kívánom.”
Közösséghez tartozás vagy egyéni döntés
Nemrég jelent meg az első generáció, amelyik már gyerekkorától húsmentesen étkezik, tehát eddig főként egy döntést követően „születtek” a vegetáriánusok és vegánok. Ez a korábbi, bevett és ’normálisnak’ tekintett táplálkozási szokásoknak való hátat fordítás összehozta az embereket, új közösségeket hívott életre.
Eszter először a Fauna Egyesületnél önkénteskedve került olyan közegbe, ahol a húsmentesség volt az alap, ma pedig örömmel figyeli, hogy már nem egy marginális szemléletmódról van szó.
Örömmel látom, hogy mondhatni divattá vált, még akkor is, ha valakinél ez csak egy hóbort.
A közösségi média korában persze sokkal könnyebb hasonszőrűekre bukkanni, számtalan online csoport alakult, ahol tudást, tippeket és recepteket lehet cserélni, és a blogszférán belül kifejlődött a vegetáriánus és vegán blogger alkategóriája.
Fontos azonban látni, hogy táplálkozzon bárhogy is az ember, gondoljon bármit is a húsfogyasztásról, kizárólag a saját szokásai fölött van hatalma. Vegetáriánusnak vagy vegánnak lenni nem egy exkluzív klubhoz tartozást jelent, hanem egy világnézeti azonosságot, amit másokkal is meg lehet osztani, de rájuk erőltetni nem lehet és nem is szabad.
"Nem is tartom magam vegának igazán, fölösleges címkézni a dolgot, a legtöbb embert ezek a bélyegek ijesztik el azonnal, és így lehetetlenedik el a további párbeszéd. Manapság már nem érzem úgy, hogy ez az étrend egy klubhoz való tartozást jelentene, vagy hogy valódi identitásképző szerepe lenne, egyszerűen csak tudatosan táplálkozom és valamelyest passzívan, de remélem, hogy jó példát mutatva igyekszem a környezetemben lévő emberekre is hatással lenni” – foglalta össze Egon.
Ha még többet olvasnál a HÚSBAVÁGÓ kampányunkról, nézd meg főszerkesztőnk levelét, vagy kövesd a Nosaltyt itt, a Facebookon, Instagramon, YouTube-on vagy a Viberen a húsmentes hét kapcsolódó tartalmaiért!
Olvass még többet a húsmentes életmódról:
