Hogyan jött nálad az ötlet, hogy vegán sütisblogot indíts?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem vagyok vegán – a blogról ez nem feltétlenül derül ki. Viszont nagyon fontos számomra, hogy húst már 22 éve nem ettem. Falun, állatok között nőttem fel, volt nyulunk, disznónk, nagyon kötődtem az állatokhoz, és a disznóvágás és társai már akkor megviseltek. Tizennégy évesen kollégista lettem, ahol annyira gyatra minőségű volt a hús, hogy bár korábban sem voltam nagy húsevő, akkor teljesen leálltam vele. A halról 7-8 éve egy randevú hatására tettem le: a húsevésről beszélgettünk, és megkérdezte az illető, hogy miért eszem halat, ha húst nem. Mondtam, hogy az más. De miért más, kérdezte, hiszen az is izom. És ez az izom szó annyira beütött, hogy aznap eldöntöttem, halat sem eszem többé, amit azóta is tartok. A tejet igyekszem kerülni, nincs rám jó hatással, legfeljebb ételben szoktam fogyasztani, önmagában sose. A tojást, ha belesütik valamibe, például piskótába, megeszem, de tükörtojást, rántottát nagyon régen nem fogyasztottam. A vegánság pedig a koronavírussal érkezett az életembe. Előtte a céges menzára hagyatkoztam, hiszen heti öt napot bent töltöttem az irodában.

Aztán jött a koronavírus, és el kellett kezdenem magamnak főzni, mert a rendelés nagyon drága volt. Ekkor jött a sütés is. 2020 októberében költöztem be a lakásomba, és mintegy kihívásként tojás és hagyományos tejtermékek felhasználása nélkül vágtam bele a sütésbe.

Zselatint előtte sem használtam, mert nem tetszett, hogy csontból, bőrből készül, állati zsírt se használtam értelemszerűen. Kezdetben Instagramra posztoltam a süteményeket, de tavaly ősszel egy éjszaka nem tudtam aludni, és bekattant, kell egy felület, ahol megvan az összes recept, hogy ne vesszenek el Instagramon a többi poszt között. Egy éjszaka alatt felhúztam a blogomat, és a recepteket részleteikben azóta csak ott osztom meg. Korábban gondot jelentett, hogy Instagram-leírásban és még három kommentben tudtam leírni a receptet a karakterkorlátok miatt, így, ha javítani kellett valamit, kizárólag ezekre válaszként tudtam megtenni, mert hozzászólást például utólag nem lehet szerkeszteni. Így viszont, ha valaki képernyőfotót készített a receptről, az nem értesült a javításról. A blogon ezzel szemben könnyen tudom frissíteni a leírást, ha változás történik.

Azzal is nagyon jó példát mutatsz, hogy attól még, hogy nem vegán valaki, nyugodtan lehet vegán süteményeket készítenie, ha úgy esik jól.

Szerintem ez egy spektrum. Pár hónapig voltam teljesen vegán, de sajnos egészségügyi szempontból nem volt jó, ez a leleteimen is meglátszódott. Viszont akkor sem hívtam magam vegánnak, mert picit ijesztő volt számomra a fogalom:

itthon van egy fanatikus áthallása, ami együtt jár azzal, hogy akkor lehetsz vegán, ha 100 százalékig vegán vagy. Ez matematikailag megáll, de ha valaki csak 30-40 százalékot rak bele, akkor sem kell őt leszólni, hiszen az is több, mintha semmit sem tenne.

Ha valaki heti egyszer eszik húst, akkor az elismerést érdemlő eredmény. Érdekes egyébként, hogy túlnyomórészt nem vegánok találják meg a blogomat, hanem valamilyen ételérzékenység kapcsán bukkannak rám. A 24.hu-nál a munkám része a kulcsszavazás, és a blogon is figyelem, milyen keresőszavakon keresztül jutnak el hozzám a látogatók. Azt látom például, hogy több a találat a tojásmentes zserbó, tejmentes zserbó kifejezésekre, mint arra, hogy vegán zserbó. Van olyan követőm, aki megírta, hogy a kislányuk laktózérzékeny, de nem akartak kimaradni a mézeskalácsozásból, így nagyon boldogok, hogy megtalálták a receptem.

Mi volt számodra a legnagyobb kihívás a vegán sütésben?

Szerencsére van egy vegán barátnőm, akihez tanácsért tudtam fordulni eleinte. Amikor az ember elmerül a témában, ráömlik a sok információ, hatszáz összetevő, amiről nem tudja, hogy mire is való pontosan. Ő ismertette meg velem a tíz legfontosabb alapanyagot, elmondta, hogy a lenmagból tojáshelyettesítőt lehet készíteni, ahogy az almapüré szintén a tojást helyettesíti, elmondta, hogy a sörélesztőpehelytől lesz sajtos ízük az ételeknek. Szerintem általánosságban a legnagyobb kihívás a vegán sütésnél mindenki számára, hogy ha bemegy egy bioboltba, csak lisztből ezerféle van, és fogalma sincs, melyik mire jó. Viszont, ha megvannak az alapok, akkor onnantól lehet kísérletezni. Ami pedig kimondottan kihívás a blogolásban, az az idénygyümölcsök felhasználása. 2024-ben résen voltam, és amint lehetett epret kapni, elkezdtem csinálni az epres süteményeket, de mivel heti egy receptem megy ki, így mire megjelent a negyedik, addigra már nem lehetett friss epret kapni, így, aki később bukkant rá a receptre, lemaradt. Mindig előre kell gondolkodni, ha sütőtökszezon van, elsők között meg kell vennem, ki kell próbálnom a receptet, meg kell sütnöm, le kell fotóznom, majd posztolnom, és akkor van egy-két hetük az embereknek, hogy elkészítsék. Nehéz ezt összeegyeztetni a negyvenórás munkával, mert limitált az időm, legtöbbször csak hétvégén, világosban tudok sütni-főzni és fotózni. Szabadságon szoktam előre dolgozni, akár két-három receptet is elkészítek ilyenkor.

Az is meghosszabbítja a folyamatot, hogy mindent kétszer sütök meg, hogy nehogy az legyen, hogy valaki elkészíti a receptet, és nem áll össze a sóskaramellás szósz, mert nekem is csak szerencsém volt.

Több ismerősöm és barátom is van, akiket a recept posztolása előtt meg szoktam kérni, ha belefér az idejükbe, akkor készítsék el azokat, és jelezzenek vissza, mennyire érthető, követhető. Én például a receptjeimnél a leírásba is mindig beleírom az adatokat, hogy ne kelljen a hozzávalólista és a leírás között fel-le görgetnie az olvasónak, mert a szövegben csak annyi van, hogy adjuk a liszthez a cukrot, de az nem, hogy mennyi. Igen, ki lehet mérni előre dolgokat, de szerintem életszerűbb az, ha valaki folyamatában veszi elő az összetevőket. Nemrég tettem ki a diós-mandulás kekszem, és van egy követőm, aki rendszeresen megsüti a receptjeimet, ezért megkértem, ha belefér, süsse meg, mert én kétszer elkészítettem, és volt pici eltérés. Szerencsére minden rendben ment. Ha már háromszor sikerült, és mégsem olyan lesz a végeredmény, mint az enyém, akkor talán nem a receptben van a hiba.

Mit gondolsz a különböző helyettesítő alapanyagokról?

Sokszor kritizálják a margarint, hogy egészségtelen, de én használom, mert nincs más. Ugyanakkor, ha megnézed egy párizsi összetételét, tankönyvi hosszúságú, másrészt olyan dolgok vannak benne, hogy felettem ne ítélkezzen, aki ezeket eszi. Ettől függetlenül tudatosan étkezem, mindig elolvasom az összetevőlistát. Vegánként is lehet rosszul étkezni.

Nincs olyan, hogy aki vegán, az egészségesen táplálkozik, aki pedig nem, az egészségtelenül. A sokszínűség a lényeg, és hogy odafigyeljen az ember, mire van szüksége. Nekem tizennégy éves koromban mondták, hogy Dávid, ha elhagyod a húst, tíz év múlva összeroppan a szervezeted. Ehhez képest nem ez történt.

A tofu a vegán étkezés alapja, és talán az egyik legmegosztóbb élelmiszer. Te hányadán állsz vele?

Hullámzónak mondanám a kapcsolatunkat, olykor hónapokig nem tudok ránézni, aztán rámjön, hogy most azonnal pirított tofut kell ennem. Attól függ igazából, hogy hogy van elkészítve. Sütöttem már belőle egyébként quiche-t, illetve egy sajttortához használtam fel, de sütésnél alapvetően ritkán nyúlok a tofuért.

Nagyon sokan a fitoösztrogének miatt félnek tőle, pedig egyáltalán nem kellene.

Sajnos ez sokszor előfordul, hogy valami egyszer elterjed, és már arra sem emlékeznek az emberek, hogy hol olvasták, hallották, mégis igazságként kezelik. Én mielőtt valamit szabályként kezelek, mert mondjuk azt olvastam, rosszat tesz nekem, először alaposan utánanézek az információnak. 

A receptkidolgozás folyamata hogy néz ki nálad? Inspirálódsz külföldi oldalakról, vagy inkább a hagyományos süteményeket dolgozod át vegánná?

Az utóbbi a jellemző. A statisztikák alapján azt vettem észre, hogy az egyszerű és ismert receptek válnak nagy kedvencekké a blogon. Kevésbé valószínű, hogy az emberek nekiállnak egy fügés-pisztáciás sajttortának, mert bonyolultnak tűnik, és sok alapanyag kell hozzá. Amikor kicsik voltunk, anyukám éveken át gyümölcstortát készített nekünk a születésnapunkra, klasszikus piskótalappal, rajta gyümölcsös zselatinréteggel. Valamelyik nap úgy keltem fel, hogy én ezt meg akarom csinálni. A kókuszkockához fejlesztettem egy piskótaalapot, kipróbáltam azzal, aztán elkezdtem kutakodni, hogy mit írnak a külföldi források a tökéletes agar-agar arányról, amivel rekreálhatom a zselatint. Amikkel küzdöttem, és nagyon büszke vagyok, hogy sikerültek, azok a magyar sütemények vegán változatai, mert például az enyémen kívül talán kettő vagy három másik vegánzserbó-recept van az interneten. Lehet, elfogult vagyok, nekem az enyém tetszik a legjobban, külalakra és ízre is. Az aranygaluskát is úgy csináltam meg, hogy elkezdtem kísérletezni, hogyan lehet kiváltani az állati eredetű alapanyagokat, rétegeket az eredeti receptben – ugyanígy volt a bejglivel is, elemeiből építettem újra. Külföldön nem igazán léteznek ezek a sütemények, hát még vegán verzióban.

Van kedvenc vegán cukrászdád Budapesten, ahova el szoktál látogatni, ha épp nincs kedved sütni?

A Fittnass, amit nagyon szeretek, azt hiszem. Ott minden tej- és gluténmentes, van cukormentes és sok vegán opció. A Flow-ban szoktam még megfordulni az Andrássy úton. De nagyon hiányoznak Budapestről az igazán jó vegán cukrászdák. A legutóbb elmentem egy helyre, egy ujjnyi tortaszelet került 1600 Ft-ba, ráadásul látszott, hogy őröltkesu-alapú, nyersvegán sütemény, egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy megvegyem.

Mi a kedvenc alapanyagod, amiről nem tudnál lemondani?

Kardamom, egyértelműen. Félek is már beletenni a sütemény nevébe, mert már annyi receptem van vele, de imádom. Van fehércsokis-kardamomos babkám, vagy legutóbb kardamomos répartortát sütöttem, de a fahéjas-kardamomos koszorúm is nagyon népszerű volt, azt egy YouTuber meg is sütötte az egyik videójában.

Az almapüré nagyon jó dolog, és az almaecet is. Utóbbit szerintem mindenkinek használnia kellene, mert annyira finom ízt a kuglófnak, piskótának, sokkal buborékosabb, levegős lesz tőle a tészta, ami nagyon jó.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik januárban belevetik magukat a vegán étkezésbe?

Azt próbáld meg veganizálni, amit szeretsz. Ne az legyen, hogy eddig ettél lazacot, és szeretted a tejszínes tésztát, és most hirtelen tofuból készült rántottát állsz neki csinálni, vagy ne quinoás salátát egyél január elsejétől, ha a rakott krumpli a mindened.

Ha a kedvenceidet csinálod meg vegán verzióban, akkor sokkal szívesebben fogod enni ezeket. Én is készülök egyébként a januárra, rengeteg ötletem van, szeretnék picit főzelékes-leveses irányba elmenni, mert nagyon sokan kérik, hogy legyenek ilyen jellegű ételek is, ne csak desszertek.

Külön ezekhez vásároltam Zsiga Renáta kerámiákat, hogy ezekben tudjam lefotózni az ételeket, mert szerintem fontos, hogy a vegán fogások is mutatósak legyenek. Jó is lesz egy kis változatosság, mert a karácsonnyal eléggé besokkoltam, egyszerre három süteménytészta kelt a pulton. Én is szeretnék változatosabban étkezni 2025-ben, nem akarom minden héten ugyanazokat az ételeket rotálni, célom, hogy több rostot, többféle zöldséget, idényzöldséget, illetve -gyümölcsöt használjak fel.

Említetted, hogy vidéken nőttél fel, ahol általában kevésbé elterjedt a húsmentes táplálkozás. Előfordul emiatt konfliktus, például karácsonykor, hogy te nem eszel húst, és ha igen, hogyan kezeled ezeket?

Mi szűk családdal karácsonyoztunk, szüleim, két testvérem és bátyám családja ünnepelt, és ők már teljesen elfogadták ezt, nincs belőle probléma. Nem unszolnak, hogy legalább a húsleves levéből vegyek, és azt sem mondják, hogy csak egy szelet rántott húst egyek meg. Anyukám külön készült nekem rántott gombával, és arra is odafigyelt, hogy külön olajat használjon, mert tudja, hogy nekem fontos, hogy ne a húsos olajban süljön. Annak ellenére, hogy nagy húsevők, tiszteletben tartják, hogy én nem fogyasztom.

Sokaknál sajnos épp a családi ellenszél az, ami meggátolja az átállást.

Érettség és intelligencia kérdése ez szerintem. Aki a húst erőlteti, valószínűleg az élet más területén sem annyira elfogadó. Ki kell jelölnie mindenkinek a határait, és el kell dönteni, hogyan reagál a határátlépésekre. Nem jó, ha veszekedés van abból, hogy valaki nem eszik húst, de az sem jó, ha valaki azért eszik, mert a családja elvárja. Ha felnőtt emberekről van szó, de még ha gyerekről, akkor is tiszteletben kell tartani a döntését.

Címlapkép: Molnár Dávid

Molnár Dávid blogja itt elérhető!

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!

Olvass további izgalmas interjúkat az oldalról:

• „Ordibálhatsz, csak nem biztos, hogy ezt tolerálni fogják, és a végén nem lesz, aki főzzön” – Kaszás Kornéllal, a Babel séfjével beszélgettünk
• „A hipermarketek és az ipari pékségek visszaélnek a kovász nevével” – Interjú Ormós Gabriellával, a Jenői Pékség alapítójával
• „A megalázás vagy a kizsigerelés nem lehet a siker záloga” – Huszár Mátyással és Sajben Csabával a konyhai hierarchiáról beszélgettünk