A rendszerváltás előtti május elsejei vurstliknak olyan hangulata volt, amihez hasonlót azóta sem tudunk visszaidézni. Tény, hogy az évek múlása szinte mindent megszépít, de a 40-50 évvel ezelőtti májusokra mindig jól eső nosztalgiával fogunk visszagondolni.
A május elseje anno felvonulásoktól, légi bemutatóktól, és kisdobosoktól, valamint úttörőktől volt hangos.
A ringlispil, a célba lövés, a dodzsem és a különböző édességek egészen meseszerűvé tették a május elsejéket. Gyerekként imádtuk, ahogy körbe repültünk a színes forgatag fölött, és önfeledten integettünk a szüleinknek, akik lent aggódtak, nehogy összecsavarodjanak a hinta láncai.
Szédület a köbön 1983-ból:
A kicsiknek azért volt biztonságosabb változat is:
A ragadós, émelyítően édes vattacukortól tetőtől talpig ragacsosak lettünk, de imádtuk! Gyerekként körbeálltuk a vattacukros üstöt, és mélyeket szippantottunk a levegőbe, hogy megteljen a tüdőnk a finom, édes illattal - egyfajta előétel gyanánt -, miközben a saját adagunkra vártunk.
A csattogós lepke több generáció gyerekkorát kísérte végig. Szinte minden második árusnál lehetett kapni egy hosszú fabotra erősített lepkét, ami a múzsájához képest cseppet sem volt csendes. A színes falepkék a legtöbbünket elkápráztatták, így egymást érték a hangos falepkéket tologató gyerekek.
A kemény és ragacsos cukorba még a tejfogunk is beletörhetett, mégis amolyan kötelező elemként volt jelen a május elsejei búcsúkban. A barnás-sárgás törökmézet minden cukorkát áruló standon megtaláltuk, és a cukor, a méz, valamint a szódabikarbóna varázslatos elegye a legtöbbünket rabul ejtette.
Törökméz házilag Sylvia Gasztro Angyal konyhájából
Lyukacsos, nyúlós, sárga édességféle, ami a gyermekkorunkat juttatja eszünkbe! A régi szép időket, a vásárok, búcsúk hangulatát, amikor nyálcsorgatva álltunk a cukorkás stand ...
A dodzsemben pont azt kerestük, amit felnőttként, éles helyzetekben már kerülünk: az ütközést. Széles mosollyal szántottuk fel a dodzsempályát, és bár néhányan magában a száguldásban is megtalálták a szépséget, a legtöbben imádtak koccanni. A dodzsemet a felnőttek is szerették, itt senkitől nem kértek kék-sárga baleseti bejelentőt.
A törökméz mellett a krumplicukor volt az az édesség, amit legalább olyan küzdelmesen ettünk, mintha muszáj lett volna. Nem volt különösebben jó íze, ellenben olcsó volt, így nem ért véget úgy a vásár, hogy ne szopogattunk volna el egyet-egyet.
A céllövöldénél legalább akkora sor állt, mint a ringlispil előtt. Természetesen, mindenki a legnagyobb legszebb babákat, játékokat szerette volna hazavinni, de csak keveseknek sikerült: ha nem vetted észre, hogy az árus olyan puskát adott, ami félrevitt, estebédig lövöldözhettél.
A fekete, nyúlós, ánizsos cukrot, a medvecukrot már messziről felismertük jellegzetes alakjáról. Még akkor is ettünk belőle, ha nem feltétlen kedveltük az ízét, mert a bocskorszíj legalább annyira hozzátartozott a május elsejékhez, mint a körhinta.
A majálisok másik nagy klasszikusát a mézeskalács testesítette meg. A szív és a huszár alak volt a legnépszerűbb: előbbit akkor volt igazán jó magunkénak tudni, ha az általános iskolai (plátói) szerelmünktől kaptuk.
Ezeket olvastad már?
Traktoros lányok, gyári élmunkásnők, és depresszió a panelekben - Ilyen...
A szocializmusban a munkásnő eszményképe az egyenlőség jegyében született meg: traktorokon és gyárakban dolgozó nők lettek a példaképek, akik újjáépítették az országot.
Petrás Gabriella
Mit gondolsz, a Sport szelet vagy a Boci csoki a...
Az igazán nagy klasszikusok nemcsak a mostani 30-as, 40-es generáció gyerekkorát kísérték végig, hanem már a szüleink, sőt, nagyszüleink gyerekkorában is jelen voltak.
Petrás Gabriella
Tudod, hogy kell tojástáncot járni, és mit jelent a kókányozás?...
Mivel vidéken anno szinte minden háznál volt tyúk, és a tojást sem kartondobozokban vették, ezért bőven volt muníció a tojásjátékokhoz.
Petrás Gabriella
Konyakmeggy, szegfű és fehérnemű az Aranypókból - Így ünnepeltük volna...
A rendszerváltás előtt még nem hallottunk a szerelem ünnepéről, és egészen más számított luxusnak, mint ma. De már akkoriban is megadtuk volna a módját az ünneplésnek.
Petrás GabriellaCímlapfotó: Fortepan
