Vaníliás cukor

Jobb esetben kristálycukor és a rendes vaníliatermés keverékéből készül, így nagyjából természetes ízesítőnek nevezhetjük. Mindig ellenőrizzük az összetevőit a csomagoláson, mert könnyen összetéveszthető a kémiai úton előállított vanillincukorral. Házilag is elkészíthetjük: a kikapart, üres vaníliahüvelyeket elrakhatjuk egy nagy üveg cukorban, majd folyamatosan használva-újratöltve élvezhetjük.

Vanillincukor

Gyakran ezt is vaníliás cukornak nevezi a köznyelv, pedig szemernyit sem tartalmaz az igazi fűszerből: aromáját ugyanis a metil-vanillin kémiai vegyület adja. A legtöbb boltban ilyet fogunk kapni, alapvetően nincs is benne semmi kivetnivaló, de azért ízben elég távol áll a valódi vaníliától.

Vaníliaaroma

Hasonlóan hamis, mint a tasakos vanillincukor, ez az üvegcsébe zárt, barnás folyadék általában etilalkoholból, vízből, cukorból és aromákból áll – imitálva ezzel a hagyományos vaníliakivonat előállítását. Folyékony állaga miatt érdemes inkább főtt ételekben, levesekben, valamint hideg, főzés nélküli krémekben használni, a lényeg csak annyi, hogy ne forraljuk közvetlenül, mindig csak utólag csepegtessük az edény tartalmához.

Vaníliakivonat

Ritkábban kapható, és az ára is borsosabb, mondjuk, ennek jó oka van: a kivonat alkoholba áztatott vaníliahüvelyekből készül, tulajdonképpen ez a hagyományos módja az „aroma” előállításának is (valamint otthoni környezetben is így reprodukálhatjuk). Használata megegyezik az aromáéval: ne tegyük ki túlzott hőnek, de azon kívül szinte bármiben landolhat. Mindig ellenőrizzük a csomagoláson, hogy tartalmaz-e alkoholt a termék!

Vaníliaőrlemény

Átléptünk a „rendes” vaníliaízesítők területére: az őrlemény a teljes rudat és ízes magjait tartalmazza kiszárítva, porrá darálva. Ne ijedjünk meg attól, hogy a fűszer héját is elfogyasztjuk így, apró szemcsék formájában egészen biztos, hogy nem tűnik majd fel. Főzzük krémekbe, levesekbe, mártásokba, sütemények készítésénél mindig a cukorral együtt adjuk a keverőtálhoz.

Vaníliapaszta

Kis tubusban érkezik a sötét színű paszta, amelynek alapja általában cukorból vagy egyéb édesítőszerből és sűrítőanyagból készített szirup. Ebbe természetes aroma és gyakran rendes vaníliamag is kerül – így a paszta meglepően hihető vaníliás ízt ad. Érdemes főzéshez használni, mivel a szinte zselészerű krémnek fel kell oldódnia valamiben (pl. meleg tej, tejszín, olvasztott vaj, stb.).