Valamit mindig otthagy a gyerek a tányéron? Semmi áron nem lehet rávenni, hogy megegye a gombát? A brokkoli az ősellensége, de minden jöhet, ami rántott vagy édes? Nos, egy új tanulmány talán megkönnyebbülést hoz sok szülőnek, mivel kiderült, nem sokat tehetnek a válogatósság ellen: valószínűleg ez a gyerek DNS-ébe van kódolva.
A Journal of Child Psychology & Psychiatry című szakfolyóiratban szeptemberben közzétett új kutatás szerint „a válogatósságra és/vagy az új ételek kipróbálásától való vonakodásra" való hajlamot sokkal inkább a genetika, mint a környezet határozza meg.
Hogy erre a következtetésre jussanak, a University College London, a King's College London és a Leeds-i Egyetem kutatói több mint 2400 ikerpárt követtek nyomon 16 hónapos és 13 éves koruk között, hogy megvizsgálják, miként befolyásolja a természet és a neveltetés az étkezési szokásokat.
A csapat egyaránt válogatott a mintába egypetéjű ikreket, akik 100%-ban azonos genetikai anyaggal rendelkeznek, valamint nem egypetéjű ikreket, hogy össze tudják hasonlítani a csoportokat.
A kutatók megállapították, hogy a válogatósság nagyjából 7 éves kor körül tetőzik, és enyhén csökken, ahogy a gyerekek elérik a serdülőkort. Azt is megállapították, hogy az egypetéjű ikrek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek hasonló válogatós étkezési szokásokkal, ami arra utal, hogy ennek a viselkedésmintának erős genetikai háttere van.
Az ok, amiért egyes gyerekek eléggé kényesek bizonyos ételek kipróbálására, míg mások kalandvágyóbbak és boldogan csatlakoznak a családi étkezésekhez, nagyrészt a gyerekek közötti genetikai különbségekre vezethető vissza, nem pedig a szülők nevelési stílusra
– mondta Clare Llewellyn professzor, a tanulmány vezető szerzője a BBC Radio 4 Today című műsorában. Dr. Zeynep Nas, a tanulmány másik szerzője kiemelte, reményeik szerint az eredmények hatására kevésbé fogják a szülőket hibáztatni, ha a gyerekük válogatós, mivel ez „a szülők és a gondozók számára a szorongás egyik fő forrása lehet”.
A kutatók azonban nem vetették el teljesen a környezeti tényezőket. Tanulmányukban megjegyezték, hogy bár a genetika elsődleges szerepet játszik, a környezet még mindig meghatározhatja vagy megtörheti a szokásokat, különösen a gyermekek fejlődésének korai szakaszában.
Megjegyezték, hogy „az ismételt expozíció és az otthon kínált gyümölcsök és zöldségek választékának növelése lehet a leghatékonyabb a legkorábbi években”, valamint az olyan szokások kialakítása, mint a közös családi étkezés és a korábban elutasított élelmiszerek újbóli kipróbálása.
Tehát, ha legközelebb azon kapod magad, hogy a sültkrumpli és a brokkoli mennyiségén alkudozol, tudd, hogy ez nem a te hibád. És csak próbálkozz tovább. Soha nem tudhatod, mikor indul kulináris felfedezésre a gyermeked.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek: