Én nem tudom, hogy pontosan hol csúszott félre a házi süteménykészítés szemlélete, azonban az elmúlt évtizedekben népszerű receptek nagy része olyan végeredményt produkál, amit tényleg méltatlan nemhogy a násznép, de a saját családunk számára felkínálni. Elsősorban a tömény állagú, fullasztóan zsíros és fogvájóan cukros, ízben minimális karaktert felmutató tortakrémekről beszélek, amelyek oly sok retró sütemény lapjait megszállják. Pedig a konyhaművészet bőven túlhaladta már ezeket az avítt recepteket, megannyi technika és alapanyag elérhető, amelyek segítségével sokat könnyíthetünk süteményeink tortakrémjein.

A retró tortakrémek népszerűsége
Annak ellenére, hogy sokan még „vajkrém” néven hivatkoznak rá, a legtöbb retró süteményt megtöltő krém bizony margarinból készül. Ennek oka nyilvánvalóan a költséghatékonyság: régen egészen biztosan olcsóbb volt növényi sütőzsiradékkal dolgozni, mint rendes tejből készült vajjal.
Ugyan az utóbbi időben minden drágább lett, illetve egyes termékek közt is szűkebbre húzódott az árrés, továbbra is elmondhatjuk, hogy a margarin maga alá taszítja a vajat, ha árversenyre kerül sor.
Ez ad egy biztos alapot azoknak a margarinnal telenyomott, régies süteményeknek, amelyek egy modern szemléletű, tudatosabb szemléletű konyhában amúgy már kevésbé állnák meg a helyüket. Hiszen, ha a húsvéti vendégsereg minden tagját szeretnénk bőséggel ellátni édességgel, anélkül, hogy anyagi csődbe juttatnánk saját magunkat, továbbra is a margarin lesz a vonzóbb opció.
Mennyiség/minőség?
Azért is érdekes kérdés a retró tortakrémek kérdése, mert ezen belül nemcsak a süteményeinket, hanem a bőségről alkotott koncepciónkat is érdemes átformálnunk magunkban. Le kell számolnunk azzal a valamilyen kollektív traumára alapuló, svédasztalos mindentmegeszünk szemlélettel, ami miatt a jóllakást és az elégedettséget csak mérhetetlen mennyiségű, olcsón előállított élelmiszeren keresztül tudjuk elérni.

A modern gasztronómiában észrevehető az a váltás, hogy a konyhaművészet nemcsak új alapanyagok és technikák felé próbálja terelni az embert, hanem egy olyan étkezési élmény felé, amely inkább merít a minőségből, mint a mennyiségből. Tehát egy olyan állapot elérése a cél, amikor a gondosan, minőségi alapanyagokból elkészített étel kisebb mennyiségben is jóllakáshoz vezet, mint a silány, de olcsón elérhető élelmiszerek habzsolása.
Erre a szemléletre próbáltam alapozni az alábbi technikát is, ami alapjaiban adhat új élményt azoknak, akik hozzám hasonlóan szintén kiégtek a sok margarinos tortakrémtől, sőt, talán azoknak is, akik a retró szeretete mellett néhanapján nyitottak az új megoldásokra is.
Könnyedebb, ízesebb tortakrém két lépésben
Már több süteményhez is elkészítettem egy ugyanolyan elv alapján készülő tortakrémet, az alábbi, kétkomponensű eljárás segítségével. Ráadásul mindkét recept kifejezetten retró monstrum volt: egy csokoládés fatörzs és egy citromos mignon. Az, hogy a végeredmény mindkét esetben mind külső, íz, egyszerűség és stabilitás szempontjából pozitívan sikerült, arra ösztönzött, hogy nagyjából egységesítsem az eljárást, hogy az a továbbiakban bárki számára használható és bármilyen süteményre alkalmazható legyen.

Az általam készített krémek két elemből álltak, mégpedig azért, mert szerepek szerint külön kellett választanom a tölteléket. Míg az egyikkel harsány aromát adhatunk a tortakrémünknek, addig a másikkal volument, térfogatot adhatunk neki, és kenhetővé, stabillá tehetjük azt.
A főzött ízhordó alap: karakter, variálhatóság, könnyedség
Ez a komponens a főzött, tojásos pudingok és krémek alapvető technikáját alkalmazza. Ennek során valamilyen folyadékot (tej, gyümölcslé) sűrítünk be tojássárgája és keményítő segítségével. A főzött alap egyik legnagyobb előnye a könnyen variálható ízesítés: szinte bármilyen aromát elérhetünk vele a krémünkben. Lássunk erre pár példát:
- Vaníliás főzött alap: tej, cukor, vanília, tojássárgája, keményítő
- Kakaós főzött alap: tej, cukor, tojássárgája, keményítő, kakaópor vagy csokoládé
- Kávés főzött alap: tej, kávé, cukor, vanília, tojássárgája, keményítő
- Citrusos főzött alap: frissen facsart gyümölcslé (citrom, narancs, grapefruit), cukor, tojássárgája, keményítő

Az alapvető mennyiségek az alábbiak szerint alakulnak: 500 milliliter folyadékhoz 100 gramm cukor, 4 darab tojássárgája és két evőkanál szükséges. Extra folyékony ízesítők hozzáadása esetén vegyünk el a tejből, illetve a citrusoknál (és más savanyú gyümölcsöknél) ízlés szerint növeljük a cukor mennyiségét.
Az egyetlen állandó és kiemelten fontos mozzanat a főzött krémek esetében a hőkiegyenlítés vagy temperálás: ez szimplán annyit jelent, hogy a felmelegített folyadékot, fokozatosan, folyamatos kevergetés mellet a tojásos-cukros-keményítős alaphoz kell adnunk. Ezzel mindössze felkészítjük a kényes, kicsapódásra hajalmos tojásokat a hőkezelésre, és biztosítjuk, hogy a krémünk daraboktól mentes, sima állagú lesz.
A térfogatot biztosító krém: légiesség, stabilitás, dekadencia
Persze egy pudingszerű sodóval még nem tudnánk megtölteni a piskótáinkat, ehhez szükség van egy stabilabb, de krémes, légies komponensre is. A két recept közül, amit elkészítettem, az egyikbe vaj, a másikba mascarpone került és én határozottan az utóbbi mellett teszem le a voksom. A vaj is megállja a helyét, azonban hideg hatására alaposan visszadermed, illetve sokkal inkább elnehezíti a gyomrot egy olyan szelet sütemény, amelynek krémjét vele készítjük.

Tudom, hogy egyik alapanyag sem képes árban lekörözni a margarint, azonban minőségben sokkal magasabb színvonalat nyújthatunk velük, ami a fent leírt kis szentbeszédet alapul véve talán többet ér majd, mint egy roskadozó asztalnyi, fullasztó margarinszelet.
TIPP: A két komponens egyesítésénél arra érdemes figyelni, hogy mind a vaj, mind a főzött krém legyen szobahőmérsékletű. Ez sokkal könnyedebb keverést és egységesebb állagot eredményez majd.
Stabilitás a vaj hiányában
Amit tényleg nehéz lenne elvitatni a vajkrémektől, hogy biztos, stabil állagot vesznek fel, amikor a piskótalapok közt megdermednek. Ezt valahogy pótolnom kellett az újhullámos krémekben, szerencsére akadt hozzá egy könnyen bevethető, megfizethető alapanyag: a zselatin. A legtöbb nagyobb boltban már hozzájuthatunk expressz zselatinokhoz, amelyeket egyszerűen a krémhez keverve elérhetjük a szükséges stabilitást, mellett ugyanúgy megtartva a légies állagot.

A különböző ízesítésű krémek a hozzávalók változása miatt eltérő halmazállapotúak lehetnek, ezért a zselatint mindig eszerint vessük be. Ha azt látjuk, még túl lágy a krémünk, szórjunk bele további port, illetve a betöltés előtt mindig hűtsük 20-30 percig, hogy azelőtt érjük el a végleges állagot, hogy a töltelék a süteménybe kerülne. Szerencsére ízváltozás és állagromlás nélkül növelhetjük a zselatin mértékét, amennyiben a helyzet megkívánja.
Tényleg csak ajánlani tudom a fent leírt módszert, ami nekem már több alkalommal is segített túllépni a begyöpösödött, elavult tortakrémek használatán: remélem, másnál is beválik majd!
Fotók: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
További innovatív és informatív konyhai tartalmakért less ide:
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!