Kellemetlen szagú

Az egyik legelső jele az enyészetnek a kellemetlen szag, ami nemcsak azért jelent majd problémát a későbbiekben, mert minden rajta vágott alapanyag átveszi azt – a szag eredete a deszka belsejébe jutott nedvességről árulkodik, amelyben könnyebben megtelepednek a baktériumok. A víz ráadásul idővel a fa elrohadásához is vezethet.

Könnyen vizesedik

Egy darabig kezelhetjük a deszkánkat olajjal, hogy megóvjuk a nedvesség behatolásától és épen tartsuk mind a felszínét, mind a szerkezetét. Persze, ha erről megfeledkeztünk, esetleg már annyira öreg a deszkánk, hogy nem használ rajta semmilyen kezelés, a fa elkezd vizesedni. És ez idővel csak egyre rosszabb lesz: ha nem tud teljesen kiszáradni a deszka belseje, könnyebben nedves lesz újra, végső soron pedig vagy széthasad vagy berohad.

Elgörbült

Mivel többé-kevésbé még mindig egy élő anyagról beszélünk a fa vágódeszka esetében, számítanunk kell arra is, hogy külső hatásokra (pl. nedvesség, hő) eldeformálódik a lapító. Ez egy bizonyos fokig még nem ad okot aggodalomra, kiszárítás után visszanyerheti a deszka eredeti formáját. Azonban, ha már nagyon öreg, erre nem lesz képes, megmarad görbeségében és egyre nehezebbé teszi majd a rajta való szeletelést.

„Forgácsolódik”

Használat során egyre roncsolódik a deszka felülete, főleg, ha éles késsel szabdalunk rajta különböző alapanyagokat. Az öreg deszkáknál észrevehetjük, hogy egy lendületesebb aprítás után annyira felsértjük a fát, hogy apró darabkák, morzsák jönnek fel róla. Ez pedig amellett, hogy csúnya külsőt ad a deszkánknak, azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy az idegen anyag végül az ételeinkben landol majd.