Gasztro 2020.11.30.

ÚjraKezdők: „Engem a föld hívott vissza” - így lett Tamara rendőrből sajtkészítő

Fenes Gábriel

Megéri a rendőr szakmát feladni, vidékre költözni, és saját gazdaságot fenntartani? Németh Tamara történetéből kiderül.

Zöldellő fák és mezők, sárga nárciszok, kellemes vidéki illat, halk madárcsicsergés - körülbelül negyvenöt perc alatt értünk a fővárosból Szigetmonostorra, egy hangulatos kis házhoz. „Gyertek beljebb, a kutya nem bánt, csak ugrál!”- invitál be minket otthonába egy kedves hölgy, mi pedig rögtön kecskék, kismalacok és más állatok között találjuk magunkat.

Németh Tamara a rendőrséget és Budapestet hagyta hátra, hogy vidéken kezdjen új életet. Az újrakezdésig hosszú utat tett meg, és fiatalon egyáltalán nem gondolta, hogy az állattartás és a sajtkészítés fogja kitölteni a mindennapjait:

„Én mindig fiús voltam, és olyat csináltam, amihez az erőm kellett. Nem tudom, ez miért alakult így” - mesélinekünk Tamara, aki agimnázium után nem tudta eldönteni, hogy mihez kezdjen az életével. Otthon mindig kisállatok, főleg nyulak vették körül, mégsem jutott eszébe, hogy ezzel lehetne komolyabban foglalkozni. Véletlenül látta meg a tévében, hogy a rendőrség pályaorientációs tábort hirdet. Elment rá, és kedvet kapott a szakmához.

„Fiatalon jó rendőrnek lenni, ezért szerettem csinálni. A zsebtolvajokat üldöztem, nagyon komoly, veszélyes ügyeim nem voltak” - mondja Tamara. A rendőrévek alatt ismerkedett meg férjével, akivel szerettek volna gyerekeket vállalni, de sehogy nem jött össze:

„Ennek a meddőségnek úgy lett vége, hogy miután vidékre költöztem lett négy gyerekem.

Ma már azt gondolom, hogy ezt kaptam azért, hogy visszakerüljek a természethez. Valahol az volt a sorsom, hogy ezt csináljam, csak nem vettem észre. Engem a föld hívott vissza, mert tudja, hogy jól tudok vele bánni.”

Tamara egy tucatnyi nyúllal és csirkével költözött Szigetmonostorra. Később jöttek a kecskék és van már egy tehene is. A költözés után nagyon sokat tanult egy idősebb úrtól, aki Bechterew-kóros volt, nem tudott lehajolni, majd az ágyból kikelni sem. Volt viszont 12 kecskéje, akiket etetni, gondozni kellett. Tamara segített neki ebben. Amikor öt évvel ezelőtt meghalt, akkor ráhagyta a kecskéit. Tamarának most is van olyan kecskéje, amiket örökölt.

**„A nyomorúsága mellett ő annyira tudta szeretni a világot. Hihetetlen ember volt!"**

- emlékezik vissza Tamara, aki a gyes alatt a sajtkészítéssel is megismerkedett, először csak interneten nézte el a fortélyokat, majdPozsa Annától (Panni sajtműhely) tanult. Négy évig csak magának készített sajtokat, majd 2014-től árulta is őket.

Amikor arról volt szó, hogy lejár a gyes, felvetette a férjének, hogy nem megy vissza rendőrnek. Mérlegre tették, hogy ha mindent forintosítanak, akkor megéri-e váltani. Kiderült, hogy majdnem egálban vannak, ha mindent ők termelnek meg, és sajtokat is árulnak, ezért belevágtak. Illetve Tamara vágott bele, aki nem csak sajtokat készített, hanem önellátásra is törekedett. Így született az Öreg Ház Ízei abban a vályogházban, ahol korábban ők laktak a férjével, de a négy gyerek miatt költözniük kellett.

Nincs megállás

Ha nincs különösebb tennivaló, akkor Tamara nem kel 6 óra előtt. Elindítja a gyerekeket iskolába, megfeji a kecskéket, a tehenet, általában 10 órára végez. Ha nincs más munkája, akkor elkezd sajtozni. Mikor befejezi, kezdi az esti fejést. Olyan 11 óra, éjfél van, mire ágyba kerül. Ha pedig a földekre kell menni, vagy a gyerekeknek van valami program, akkor éjszaka sajtozik, és csak néhány órát alszik.

„Hétvégén péntekről szombatra nem alszom, maximum két órát. Éjszaka csinálom a friss sajtokat, és megyek a piacra délelőtt. Szombatról vasárnapra már tudok 5 órát aludni." -meséli Tamara, aki szombaton a szigetmonostori piacon, vasárnap pedig annak üdülő részén, Horányban árulja a sajtjait. Szereti a személyes kapcsolatot a vevőivel:„Olyan jó, hogy ők megmondják, mit szeretnének, és akkor én úgy készülők a héten."Tamara rengetegféle sajtot készít: camembert, trappistát, marzolinót, parenyicát és most egy hosszú érlelésű parmezánnal is próbálkozik.

Szabadságra nem nagyon tud menni. Ha mégis, akkor külön emberre bízza az állatokat, a tejet, és a piacozást. Ilyenkor derül ki, hogy amit csinál, az nem egyemberes munka. Férje a piacon segít be neki, egyébként mérnökként dolgozik. Tamara a többi termelőhöz hasonlóan arra panaszkodik, hogy nagyon nehéz segítőt találni maga mellé, a legtöbbeknek van saját gazdasága, a fiatalok pedig elhagyják a települést.

Receptajánló:

zöldségfasírt

Sajtos cukkinigolyók

sajtos roló

Habkönnyű sajtos roló

rakott hús

Flamand rakott hús

Szeret segíteni

„Én egy szociálisan érzékeny ember vagyok. Azt gondolom, hogy mindig az embert kell megnézni, hogy ő milyen. Nem szeretek se skatulyázni, se azt, ha a társadalom lenyom egy réteget, csak azért mert más a bőrszíne, vagy máshogy él." -magyarázza Tamara, aki gyerekeknek is rendszeresen szervez programokat az Öreg Házban.

Mint mondja, nem szeretné addig nagyban csinálni a sajtkészítést, amíg nincs segítsége. Ha lenne embere, akkor az Öreg Házban is fogadhatna vásárlókat, és falusi vendégasztalt is létre tudna hozni a helyiekkel. Főznének, és vendégül látnának mindenkit.