Gasztro 2020.11.30.

Tudtad? Ennek az italnak a fogyasztásáért régen halál járt

Petrás Gabriella

Ha beszélgetni, találkozni akarunk a barátainkkal, ismerőseinkkel, a legtöbben kávézókba megyünk. A 17. században ezért halálbüntetés járt volna.

Egy 17. századi török uralkodó bűncselekménynek titulálta a kávéfogyasztást, és mindenkit, aki kávéházakban hörpintette fel a feketéjét, kivégeztetett. Így gerjesztette haragra a janicsárok kávéja a szultánt.

Az egyház a kávé ellen

A 17. században, 1633-ban IV. Murad török szultán úgy vélte, hogy az Isztambulban akkoriban népszerű közösségi tevékenység, a kávéfogyasztás ártalmas a társadalmi rendre. A nyilvánosan feketét szürcsölő embereket annyira veszélyesnek tartotta, hogy bűnözőkként üldözte őket, és halálbüntetést szabott ki rájuk. Még arra is képes volt, hogy álruhát öltsön, és felderítse, kik azok, akik a tilalom ellenére nyilvános kávéfogyasztásra vetemednek.

Török kávéház az 1800-as évek elején

De nem IV. Murad volt az első, sem az utolsó, aki megpróbálta betiltani a kávéfogyasztást, de vitathatatlanul ő bírt a legdrasztikusabb és legsikeresebb módszerekkel. A 16. század elejétől a 18. század végéig számos vallási és világi vezető harcolt a kávé ellen: úgy gondolták, hogy a kávé egyfajta kábítószer, ami befolyásolja az elmét, a kávézók szétzúzhatják a társadalmi normákat, és veszélyes gondolataik támadhatnak.

kávés italok

Ír kávé

kávés italok

Vietnami tojásos kávé

kávés italok

Boszniai kahva

Ugyan kávébabot valószínűleg már évszázadok óta termesztettek Etiópiában, de széles körben csak a 16. században ismerte meg a világ. Ekkor terjedt el a kávéőrlés, és a kávékészítés, valamint alakultak meg a jemeni kávéházak. A kávét a helyi szúfi muszlimok misztikus szertartásaikhoz használták a testvériség megerősítésére, a spirituális szeánszaikon a révületbe eséshez, és a koncentráció elősegítésére. A kávé gyorsan eljutott Isztambulba a Vörös-tengeren, majd később Európába is.

A bűnre csábító kávé

A vallási vezetők, akik minden új dologra - ami nem Mohamed prófétától származott - nemet mondtak, nem hagyták szó nélkül a bűnös ital terjedését, és mindenáron el akarták rettenteni az embereket a fogyasztásától. Azt állították, hogy a kávé mérgező, árt az emberi szervezetnek, és a kávéházak bűntanyák, amik a szerencsejátékosok, a prostituáltak és a drogfüggők tanyái.

Később, az európai vallási vezetők is a pápához folyamodtak, hogy tiltsa be a kávét, mert az a sátántól való. A világi hatóságok azonban valójában politikai okokból ellenezték a kávét: az Oszmán Birodalomban nem sok hely volt, ahol az emberek összegyűlhettek volna, és politizálhattak volna. A mecsetek előtt voltak ugyan összejövetelek, de a hosszabb, világi témákkal kapcsolatos beszélgetésekre ezeken a helyeken nem volt lehetőség, így maradtak a kávéházak, amik mindenki számára megfizethetők és hozzáférhetők voltak.

IV. Murad

A kávét egy speciális edényben főzték lassan, 20 percen keresztül, majd csészékbe töltötték. A forró kávét csak apró kortyokban lehetett fogyasztani, ami arra ösztönözte az embereket, hogy hosszabb ideig maradjanak a kávézókban, miközben lehetőségük volt beszélgetni egymással. A társadalmi elit azonban nem nézte jó szemmel a kávéházakban folyó diskurzusokat, sem azt, hogy a szegényebb réteg hirtelen kikapcsolódhat, és akár a művészetekről is beszélhet, ugyanis utóbbit az arisztokraták magukénak tekintették.

Halál járt a nyilvános kávézásért

Az első kifogásolt kávéfogyasztásról egy 1511-es feljegyzés tanúskodik, amikor is gyanúsnak titulált férfiak nyilvánosan kávéztak egy mekkai mecset előtt. Ugyan a világi és a vallási vezetők kitartóan harcoltak a kávéházak ellen jóformán kitalációkra alapozva, IV. Muradnak azonban kivételes oka volt arra, hogy ellenezze a nyilvános kávéfogyasztást. Gyermekkorában a bátyját, II. Osmant egy katonai szervezet, a janicsárok alakulata meggyilkolta, majd 1 évvel később leváltották a trónról a nagybátyját, és helyette az akkor még gyerek Muradot tették meg a birodalom vezetőjévé, valójában bábujává.

Idővel aztán Murad átvette a hatalmat, és hírhedt uralkodó vált belőle. Addigra a kávézók nagy része a janicsárok tulajdonába került, mivel ott tartották gyűléseiket, tervezték a puccsot. Murad nem akarta, hogy uralkodása alatt lázongások törjenek ki, emiatt drasztikus döntést hozott: az összes nyilvános kávéfogyasztóra halálbüntetést szab ki, de ugyanígy járt el a dohányzókkal, ópiumfogyasztókkal, és a kocsmába járókkal.

Istanbuli kávéház a 19. században

IV. Murad csak a fővárosi kávézók ellen harcolt, azonban soha nem tiltotta meg a kávé nagykereskedelmét. IV. Murad is ivott kávét, és az otthonokban történő kávézást is engedélyezte. Utódai is folytatták az isztambuli kávéházak - valójában a janicsárok - elleni hadjáratot egészen a 18. századig, amikorra már több világi találkozóhely is alakult, és már nem csak a kávéházakban tudtak összegyűlni az emberek.

A kávéfogyasztást hol vallási, hol politikai, hol mindkét okból újra és újra be akarták tiltani az idők folyamán, azonban a kávé és a kávéházak megállíthatatlanul terjedtek. Végül már az oszmán bíróság is külön kávéfőzőt alkalmazott, és legalizálták a kávéházakat. A kávéházak tehát túlélték a véres üldöztetéseket is, és mára már a világ minden táján népszerű kikapcsolódási, szociális terekké, komoly és mély beszélgetések, valamint könnyed diskurzusok színtereivé váltak.