Mivel vidéken anno szinte minden háznál volt tyúk, és a tojást sem kartondobozokban vették, ezért bőven volt muníció a tojásjátékokhoz.
A húsvét a feltámadás, a vidámság és a megújulás ünnepe is. Tavasszal egyre többet lehetünk kint a szabadban, amit a régiek ki is használtak, és különböző játékokat találtak ki egymás és saját maguk szórakoztatására. A tojásjátékok nemcsak itthon, hanem a német parasztság körében is nagy népszerűségnek örvendtek.
A tojásösszeütés főként a fiatal fiúk játéka volt, amit a locsolkodás során összegyűlt tojásokkal játszottak. Beálltak egymással szemben, mindenki a kezébe fogott egy-egy tojásta hegyével felfelé, a cél pedig az volt, hogy az egyik eltörje a másiknál lévő tojást. A játék nehézsége abban volt, hogy a tojások összeütésénél csak az egyik tojásnak volt szabad megrepednie. Aki fifikás volt, fatojással, gipszből, és mészkőből készült tojással játszott. De a tojáskoccintást a felnőttek sem vetették meg: úgy tartották, hogy akinek a tojása ép maradt, tovább fog élni.
Kókányozás
A kókányozás során is az volt a cél, hogy eltörjék a tojást, azonban itt pénzérmével kellett eltalálni. A vágató (tojás tulajdonos) és a vágó (dobó) megegyeztek a játékszabályokban, vagyis, hogy milyen távolságból és hányszor lehet próbálkozni újabb és újabb pénzérmékkel. Vagy tenyérben, vagy a földre téve kellett eltalálni a tojást, de nem akárhogy: a pénzérmének meg kellett állnia a tojásban. Ha a vágó nem találta el a tojást, az összes pénzérme, amivel próbálkozott, a tojás tulajdonosáé lett. Ha az érme megállt a tojásban, akkor még a tojás árát is megkaphatta a dobó.
Tojásdobás
A tojásdobás főként a lányok játéka volt. Ketten megálltak egymással szemben, majd vezényszóra egyszerre dobták át egymásnak a tojásokat úgy, hogy azok ne koccanjanak össze. Aki nem tudta elkapni, veszített. Többen is játszhatták, nagy körbe állva, sőt: a fiúk is becsatlakozhattak, akik a dobások alkalmával megpróbálták elcsenni a tojásokat.
Az összes tojásjáték közül a legizgalmasabb a tojástánc volt, amit már a középkorban, a királyi udvarokban is ismertek. A legények és lányok is szerették, mert itt hamar kiderült, ki milyen ügyes, és mennyire táncol jól. A tojásokat egymástól egyenlő távolságra tették le a földre, és indulhatott a tánc. Az nyert, aki úgy táncolt a tojások között, hogy mind ép maradt.
Tojásgurítás
Az egyik legismertebb és legegyszerűbb tojásjáték a tojásgurítás volt, aminek során egy domboldalról gurították le a tojásokat, a lent állók pedig összekapkodták. Tétje nem volt, mivel akinek a legtöbb összegyűlt, megvendégelte a többieket, inkább csak afféle gyorsasági játéknak fogták fel. Ennél szórakoztatóbb volt, amikor a tojás gurítója is utána eredt a tojásnak, és az nyert, aki – a tojással egyetemben – előbb leért épségben, valamint a tojása a legtovább gurult.
Emlékszel, amikor gyerekként megláttad a fűben a sok színes tojást, amit lépésről lépésre gyűjtöttél össze, amíg el nem jutottál a csokinyúlig? Gyerekkori húsvétok anno.
A piros héjú, ropogós retek a legtöbbünk étkezőasztalán kitüntetett helyet kap, de mi a helyzet akkor, ha felvágva nem ropogós, hanem fás? Így kerüld el a pudvás retket!
Tudod melyik napot nevezték zöld csütörtöknek, és mikor ettek ciberét a régiek? Húsvét előtti népszokások, amik meghatározták a felmenőink mindennapjait.
Szükségünk van olyan alapanyagokra, amelyek természetesen is feltöltik vitaminraktárainkat. Erre kiváló megoldás például a citrusok fogyasztása. Ezúttal a salátátokba csempészünk némi narancsot!
Most sok helyen olcsóbb az áfonya, csapj le rá, és tedd tortába: ha közeleg egy családi szülinap, ha nem, mindenképp sikere lesz, és imádni fogja, aki kóstolja!
Ugyan szép őszünk van, de a hideg csak be-bekúszik a napjainkba. Védekezhetünk ellene sállal-sapkával, meleg teával, vagy talán a módszerek leghatásosabbikával: ízletes és melengető komfortételekkel.
