Milyen élmény volt a közös munka?
Sárközi Ákos: Én nagyon élveztem, mert volt benne játékosság és humor. Egy könnyed, szórakoztató műsorban szerettem volna visszatérni a képernyőre, és nem egy erőteljes hangvételű gasztroműsorban. Pont ezt a lazaságot láttam ebben a műsorban. Emellett az éttermeim miatt szorított és feszes az időbeosztásom, így most a Troll a konyhában fért bele időben, energiában. És persze Ferivel is régóta szerettem volna már együtt dolgozni.
Rákóczi Feri: Nekem voltak fenntartásaim Sárközi kollégával. A szakmai tudását ismerjük, hogy kiemelkedő, de az előző főzőműsora alapján én egy kedves, de nagyon szigorú csávót láttam magam előtt, aki a szakmát képviseli, és én mindig mondtam, ez a műsor a legkevésbé a főzésről szól. Ide egy zsivány kell, de végül kiderült, Ákosban megvan ez a zsiványság. Úgyhogy én várakozáson felül nagyon jókat röhögtem végig. A stáb is nagyon jól összeállt. Ez már a harmadik évad, így mindenki tudta, mi a dolga. Jók voltak a csapatok is, mindenki megérezte a műsor lényeget.
Az első nap még mindenki főzni akar, alkotni, de aztán rájönnek, hogy itt a nyomozás a lényeg. Ennek a levét végül Ákos itta meg.
Sárközi Ákos: Én voltam a naivitás szobra, végig bíztam a csapatok sikerében, de ez nem mindig jött össze. Néha nem is egy troll volt, hanem hat.

Kell a kémia, vagy elegendő, ha mindenki profin végzi a munkáját műsorvezetőként?
Sárközi Ákos: Még ha két profi embert is tesznek össze, ha nincs köztük kémia, azt látják a nézők. Pont azt éreztem, hogy sokat segített nekem Feri profizmusa, amitől én is le tudtam lazulni.
Rákóczi Feri: Két, szakmáját ismerő ember tud jól működni, de ahhoz, hogy őszintén tudják piszkálni, heccelni egymást és a játékosokat, ahhoz kell az együtt rezgés.
Szerintetek kinek van nehezebb dolga a műsorban, a trolloknak vagy a nyomozóknak?
Rákóczi Feri: Én szívesebben lennék troll, de a trollkodás nehezebb. A nyomozásnak nincs tétje. A trollkodásnak van, hiszen öt másik embert kell átverned, hogy nyerj.
Sárközi Ákos: Is-is. Azon múlik, ki mennyire jó színész, és mennyire tud önazonos maradni. Mennyire tudsz ugyanolyan vidám, szórakoztató lenni, miközben trollkodsz, miközben árgus szemekkel figyelnek. Az elején nem, mert akkor még főznek, de aztán nagyon. Volt olyan rész, amikor az egyik játékos megállt, és csak nézte a másikat, hogy mit csinál. Így trollkodni nehéz.
Rákóczi Feri: Volt, aki épp azon bukott meg, hogy amikor ő lett a troll, akkor máshogy kezdett viselkedni.
Ha ti lettetek volna a trollok, hogyan törtetek volna borsot a többiek orra alá?
Sárközi Ákos: Amíg a játékosok főztek, mi megbeszéltük, hogy mit csináltunk volna, próbáltunk ötleteket is adni nekik. Az egyik feladat az volt, hogy tarte-ot kellett sütniük, egy nagyon vékony linzertésztát, és Ferinek az volt a nagyon jó ötlete, hogy a két réteg közé sütött volna bele valami lapot. A só, cukor klasszikus, én valami zselésítőanyagot használnék vagy szódabikarbónát. Érdekes lenne kipróbálni az élesztőt. Olyan is előfordult, hogy annyira eltrollkodta az illető az ételt, hogy nem is volt rossz, akár még érdekes is volt számomra a végeredmény. Ha azonban berakom a szódabikarbónát vagy a zselésítőanyagot, az egy idő után felfújódik, felrobban, így biztos a siker.
Ez már a harmadik évad, és ugyan most történt néhány változtatás, például előre megmutatjátok a nézőknek, hogy ki a troll, továbbra is ismert emberek a játékosok. Miben más civilekkel egy ilyen műsor, mint hírességekkel?
Sárközi Ákos: Én félnék ezt megcsinálni civil emberekkel, mert ők rögtön befeszülnének. Akinek van kameratapasztalata, az tudja, hogyan kommunikáljon ilyen helyzetben, és nem ijed meg a kamerától. Séfekkel tudnám még elképzelni.
Rákóczi Feri: Az eredetiben egyébként séfek vannak. Ott egész más az eszköztár. Egy nem gasztronómiával foglalkozó ember belerakja a cipőfűzőt az ételbe és hasonlók, de a séfeknek elképesztően széles tárháza van arra, hogy kibabráljanak egymással.
Az ismertség sokat hozzáad a műsor szórakoztató jellegéhez, hiszen a nézőknek van egy prekoncepciója a játékosokról, van hozzájuk egyfajta kötődése. Kovács Lajoshoz és Nagy Manyihoz nincsen, ezért nem tudna annyira jól működni ez civilekkel.

A játékosok személyisége megnyilvánult abban, ahogy trollkodtak?
Rákóczi Feri: Hogyne! A színészek elővették a mesterfogásokat. Óriási Jászai-díjas alakításokat láttunk. Akiről tudod, hogy benne van minden baromságban, annak könnyebben is ment a trollkodás. A komfortzónádon belül tudsz egy kicsit mást elhitetni magadról, de ahogy kikerülsz belőle, és forró talajra lépsz, ott az jön ki, ami igazán benned van.
Önmagában már az is kihívás, hogy egyszerre több ember együtt ügyködik a konyhában. Ti mennyire tudjátok megosztani a konyhai feladatokat másokkal? Ákos, neked ez a munkád része, de otthon mennyire adod át a gyeplőt?
Sárközi Ákos: Ezért is jó ismert emberekkel, mert ők a kamerával nem is foglalkoztak. Pont ez a lényeg, hogy nem szabad véresen komolyan venni. A humor, a játékosság velejárója a főzésnek. Én könnyen átadom az irányítást. Otthon, amikor a feleségem és a gyerekek főznek, én átalakulok kuktává. Nem mindig értek egyet azzal, amit csinálnak, de azt megtartom magamnak, mert nem vagyok a saját magam ellensége.
Rákóczi Feri: Én imádom a közös főzést. Van egy jó kis baráti társaságom, és ott az egyik kollégával nagyon együtt tudunk dolgozni az ilyen partikon. Otthon is hasonló a helyzet. A gyerekeket is próbáltam edukálni, amíg kisebbek voltak, addig ment is, de már 17 és 15 évesek, így egészen más érdekli őket, minthogy az apjukkal főzzenek. Vallom, hogy a konyhának és az asztalnak nem az a funkciója, hogy ott együnk, hanem a közös élmény számít. A vendéglátás az nem etetés, hanem élményszerzés. Otthon is igaz ugyanez. Mi nem azért ülünk le minden este négyen, hogy együtt együnk, hanem mert az asztal körül mindent meg tudunk dumálni. Akik nem ülnek le együtt, azok nem akarnak. Ha korábban otthon vagyok, akkor megvárom, hogy a gyerek hazaérjen az edzésről, nem kezdek el addig enni. Ez az egymás iránti tisztelet. Nagyon jól működik. Ennek köszönhetően sokkal többet tudok a gyerekeimről, mint a legtöbb szülő a sajátjáról.
Ebben a szezonban újdonság, hogy a jótékonykodás is része a műsornak.
Rákóczi Feri:
Igen, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület mellé álltunk oda. Azt találtuk ki, hogy ugyanannyi pénzt felajánlunk a szervezetnek, mint amennyit a troll elvisz, ha nem leplezik le, ezzel támogatva a munkájukat
Nálunk otthon kevésbé divat a jótékonykodás, de ez érhető, volt néhány alapítvány, amelyik nem épp tisztességesen használta fel az adományokat. Ma már jobban nyomon lehet követni ezeket szerencsére. Mindig hangsúlyozom, nem kell milliókban gondolkodni. Az is jótékonyság, ha megkérdezed a szomszéd nénit, hogy hozhatok-e egy liter tejet, és ez semmibe sem kerül.

Az élelmiszerpazarlás egyre több figyelmet kap az utóbbi időben. Ti az éttermeitekben odafigyeltek, hogy minél kevesebb étel vesszen kárba?
Sárközi Ákos: Ez egy üzleti vállalkozás, itt nagyon fontos az alapanyagfelhasználás, ezért az éttermesek figyelnek talán a legjobban arra, hogy ne legyen ételpazarlás, hogy minden elemét felhasználjuk az alapanyagoknak. Emellett van egy olyan kezdeményezésünk, hogy az étteremben elkezdtünk az eltörött, elhasznált borospoharakat beolvasztjuk és tányérokat csináltatunk belőlük. Ezzel is próbálunk tenni az ügy érdekében. Ételpazarlás szempontjából talán kijelenthetjük, hogy az otthoni konyha a legfontosabb. Három gyerekem van, magam is látom, mit tudnak pusztítani. Egyszer ezt eszem, aztán meg azt, és rengeteg maradékot tudnak hagyni.
Rákóczi Feri: Nálunk, ha pazarolsz az étteremben, akkor az egész tulajdonosi kar nagyon csúnyán kiabál. Azt sem érettem soha, akinél van menü, hogy dobhat ki ételt. Én még sosem dobtam ki menüt pénteken, mert ami megmarad, az a személyzeti koszt. Egy étteremben nincs olyan, hogy valami megromlott. Akkor rossz a készletezésed. Ha megromlott öt kiló bélszín, akkor ott nagy baj van, mert a konyhafőnök nem figyel a munkájára. A jófajta paraszti gondolkodás hiányzik az emberekből, mert ma már mindig minden elérhető. Anyád, nagyanyád, amikor látta, hogy vége a paradicsomszezonnak, akkor eltette télire. Nem volt olyan, hogy kidobjuk a paradicsomot. Most azért dobjuk ki, mert január 14-én bemegyek bárhova, és van paradicsom. Rossz paradicsom, de van. Annak idején ez nem így volt. A disznót a fülétől a farkáig feldolgozták, a csirkét szintúgy. Mi az, hogy csirkemell, csak így magában?! Annak van egy csomó része. A pazarlás a jóvilággal jött.
Sárközi Ákos: A gasztroműsorok éppen az edukációban segíthetnek, hogy ötleteket merítsenek belőlük a nézők, miként tudnak feldolgozni, esetleg megmenteni egy alapanyagot.
Rákóczi Feri: Előfordul, hogy felháborodnak a nézők, hogy kidob egy fél rántott húst a séf, ami ehetetlenre égett meg. Nálunk nem, mert rendes séfünk van, de egy vérre menő műsorban, ahol drámát kell csinálni, azért nézed, mert vannak benne csúcsok, drámák, nagy röhögések, ez sajnos velejárója. Aki ezen háborog, az maga is ugyanúgy kidobja.

Feri, te mondhatni folyamatosan szerepelsz, de Ákos, te érzel változást az éttermek forgalmában, amikor egy tévéműsorban veszel részt?
Sárközi Ákos: Mindenki azt hiszi, hogy amikor én elkezdtem televíziózni, akkor megugrottak a számok, és hegyekben álltak az emberek. Szerencsére nem ez a mérvadó. Persze figyelmet kapnak így az éttermek, de nem kell arra gondolni, hogy nálam aranyból van a kerítés. Az elején az én hiányomat volt nehéz áthidalni, hogy nem vagyok itt napi szinten. De nem akkor vagyok jó vezető, ha én csinálok mindent, hanem ha megtalálom azt a fiatal csapatot, akiket tudok inspirálni, akinek lehetőséget adhatok, hogy ők maguk is kibontakozzanak. Mostanra szerencsére olyan csapatok álltak össze, mind a Borkonyhában, mind a Textúrában, hogy most mi is tudunk úgy beszélgetni, hogy közben dübörög az étterem. Nekem most már az a feladatom, hogy átadjam a tudást és a lehetőséget a fiataloknak.
Rákóczi Feri: Sokan jönnek amiatt, mert azt gondolják, hogy én az étteremben élek, de ez nincs így. Ez egy kicsit nyomasztó. Nyilván, ha épp bent vagyok, és valaki szeretne egy fotót, akkor annak nincs akadálya, de nekem más a szerepem, mint Ákosé. Attól még, hogy valaki jó ételeket készít, van érzéke hozzá, az még nagyon messze van attól, hogy egy ilyen helyet elvigyen. Mindig azt szoktam mondani, hogy tessék befáradni péntek este a konyhába, mi zajlik három órán keresztül a csúcsidőben.
Visszatekintve mi volt a kedvenc részetek a forgatáson?
Sárközi Ákos: Nem tudnék kiemelni egyetlen egyet, mert akkor valakit megbántanék. Én nagyon szerettem az egész hangulatát. Nagyon feszített ez a munka, ezért fontos, hogy milyen a csapategység, és itt mindenki barátként gondolt a másikra.
Hatalmas plusz löketet tud adni az embernek, ha nem szenvedés bemenni forgatni, hanem egy közösségben érkezel. Hiányzik is ez a közösség. Meg az, hogy minden reggel kisminkelnek.
Rákóczi Feri: Amikor befejezünk egy műsort, mindig azt mondom, hogy soha többet. Nem a műsor miatt. A néző lát egy 45 perces adást a tv-ben, de az a valóságban nem annyi. Irgalmatlan igénybevétel. Mi Ákossal végigdumáljuk az egészet, de nem arról, hogy tetszik-e ez az új motor, hanem arról, ami épp történik. Figyelni kell mindenkire, óriási szellemi erőfeszítés. Én fölkelek 4-kor, bemegyek a rádióba, Ákos szintén hajnalban kel, bejön az étterembe, rendet tesz, kiadja a feladatokat, majd elmegyünk mindketten a stúdióba, és forgatunk 11-től 5-6-ig. Ekkor ő még visszajön az éttermébe, én bemegyek az enyémbe. És nincs más az életedben, csak ez, szombaton és vasárnap is. Ezt a nézők nem látják. Nagyon fárasztó, de most már a forgatás után vagyunk annyival, hogy azt mondjam, hogy Ákos kedvéért még egy évadot megcsinálnék, ha lesz.
Címlapkép: VIASAT3
Az interjú a VIASAT3 együttműködésével jött létre.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Olvass további izgalmas interjúkat az oldalról:
- „A gasztronómia nem egy rögzült állapot, folyton új és új formákat, színeket, illatokat, alakokat ölt magára” – Interjú Váncsa Istvánnal
- „Most, ha valaki séf akar lenni, híres akar lenni. Bennem annak idején ez fel sem merült…" – Interjú Dani García sztárséffel
- „A gasztronómia nemcsak az étel, amit megeszünk, hanem minden más is, ami mögötte van” – A nagy Agatha Christie-interjú
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!