Minden toszkán város mellett találsz egy másik legalább olyan szépet, ha nem szebbet, amelyiknek még több híres szülötte és még több temploma van. Hihetetlen a sötét és fehér márványcsíkok tobzódása. A Medici-család tagjai tényleg kitettek magukért, és gondolom a népnek is kemény egyházi adókat kellett kipréselniük magukból, hogy mi most ennek a csodának a részesei lehessünk. Így több mint ötszáz évvel később is eszméletlenül hálásak vagyunk nekik az áldozataikért!

Lucca belvárosa egy igazi kis ékszerdoboz, melyet vastag, magas kőfal szegélyez, név szerint a Mura. Ezen körbe lehet sétálni, futni, biciklizni, tandemezni, sőt még bringóhintózni is. Amikor éppen nincs vírushelyzet, biztosan olyan turistatömeggel találkozhatsz itt, mint akár Rómában vagy Firenzében. Nem véletlen, hiszen lépten-nyomon jobbnál jobb éttermekbe botlik az ember. Bocsáttassék meg nekünk, gasztrooldal vagyunk, minket a nevezetességeken kívül elsősorban az ételek érdekelnek, ha külföldön járunk.

Minden utcában legalább tíz kisebb és nagyobb pizzázó kínálja a szerinte legjobb pizzát, de nem mind arany, ami fénylik. Érdemes utánajárni, maszkot ragadni, és a kulisszák mögé tekinteni, van-e hatalmas kemence a belső térben, vagy sem. Oké, ez nem Nápoly, de ha már egyszer Olaszországban járunk, adjuk meg a módját, együnk vékony tésztájú roppanós szélű pizzát. Az egyik főkaputól nem messze kóstoltam először pizza bianca-t. Ennek a receptjét majd megosztom veletek, mert zseniális. Más fronton viszont mindenből csak jót kaptunk. Itt is volt baccalá, branzino és a tenger összes gyümölcse. A tengerpart csupán 15-20 percre található autóval, ahol egy valódi amerikai érzésű, SZABAD strandot is találhattok, ami tényleg ritkaság számba megy Itáliában.

Ne hagyd ki!

Ha Luccában jársz, miután megszámoltad a tornyokat, keresd fel a Botanikus kertet, és kérd meg a tóban úszkáló teknősöket, meséljék el a hiú Lucida legendáját!

Szükségtelen, de ha tényleg biztosra szeretnénk menni, hogy találjunk egy jó éttermet, akkor vegyük irányba a belvárosi rész főterét. A Piazza dell’Anfiteatro-n körbe-körbe csak éttermeket találhatunk. Nyilván, van különbség minőségben, de ettől függetlenül mindenhová foglalni kell! Ha nincs riservato, akkor nincs asztal! A nyugati főkapunál a Peperosa-t ajánlom figyelmetekbe. Már a neve is csalogató: rózsabors! Képzelhetitek a felhozatalt! Egy különleges, étvágygerjesztő koktéllal – mescalin-aperol-porsecco jégbe hűtött keverékével, amibe egy kis citrust is csepegtetnek – kínálják az érkezőket, aztán minden fogáshoz érkezik valami izgalmas kiegészítés. Végül hiába nem rendeltünk desszertet, azért az is jut az asztalunkra.

A helyi töltött tészta az igazi húsimádók kedvence lesz, a tordelli lucchesi ugyanis nem más, mint egy raviolihoz nagyon hasonlító, nyújtott, töltött tészta, amiben belül és kívül is hús van. Nem darált hús, hanem sült borjú és sertéshús, amelyeket sütés és párolás után összeaprítanak, majd két részben, töltelékben és szószban kapnak új értelmet. Ezt mindenképpen meg akartam nektek mutatni, mert tudom, sokan kedvelni fogjátok!

Tudtad?

A 'scarpetta' cipőcskét jelent, de ha étteremben használjuk, akkor a maradék szaft kenyérrel való kitunkolását értjük alatta.

A másik fogást, amit feltétlenül el kellett hoznom számotokra, egy icipici helyen találtuk. Tonhaltatárt egy csomó olaszországi étterem menüjében találhatunk, de ilyet csak egy helyen, a Lucca-beli Stravinsky előételei között. Ez a bár olyan, akár egy berlini művésztanya. A fiatal tulajdonosok, ahogy az étterem nevéből sejtettük, orosz származásúak, de tökéletesen átérezték, és továbbadják azt a bizonyos olasz életérzést. Ez a fúziós csoda kipróbálásra vár, essetek neki, nem bánjátok meg.

A városka szülöttje Puccini, a Pillangókisasszony, a Turandot, és a Bohémélet megálmodója. Teljes ráhangolódásként mindenképpen ezeket hallgassátok a két fogás elkészítése közben!