Palacsinta: mind a magyar, mind a francia, de még az amerikai palacsintánál is használhatunk akármilyen méretű tojást, hiszen nem nagyon fog változtatni a masszánk állagán. Ha pedig mégis, akkor bátran ellensúlyozzuk tejjel vagy liszttel.

Kevert sütemény: ezek a tészták híresek arról, hogy „igénytelenek”, vagyis jobban mondva elbírnak egy minimális változtatást. Nem baj, ha picit több a liszt, több a vaj vagy nagyobb a tojás.

Brownie: a csupacsokoládés édesség szaftosságát elsősorban a cukor adja, azonban a tojásnak is szerepe van az állagban. Azonban összességében a sütemény nem fogja megérezni, ha változik a tojás mérete, ne is aggódjunk miatta.

Piskóta: mivel a tészta alapját konkrétan a tojások adják, figyeljünk oda, hogy milyet használunk. Vannak receptek, amelyek indikálják, hogy milyen méretre lesz szükségünk (a legtöbb esetben M-es lesz a nyerő), keressük ezeket inkább.

Égetett tészta: a komplikált massza szerkezetében kiemelt szerep jut a tojásoknak. Ha túl kicsik, akkor sűrűbb, nehezebben nyomható tésztát kapunk, a túl nagyok esetében viszont folyós, ragacsos lesz az állag. Ezért itt is maradjunk az M-es méretnél, ha a recept nem írja máshogy.

Sodó, puding: nemcsak a tojások mérete teszi kemény dióvá a receptet, maga az elkészítés is óvatosságot kíván. A nagy/kicsi tojások felborítják az „egyenletet”, és vagy túl híg, vagy nagyon tojásos sodóhoz vezetnek.