A tojást vagy egészben vagy részekre különválasztva használjuk fel a konyhában – ez utóbbi esetekben pedig valamiért gyakoribb, hogy a sűrű, zsírosabb sárgája miatt történik a szeparáció. Ilyenkor áll az ember a konyhában, kezében a tojásfehérjével teli dobozzal, és azon töpreng, hogy már megint mihez kezdjen ezzel a temérdek mennyiségű tojásféllel. Talán ezen szituációk – illetve a kényszerből megsütött, fűszerezés után is üresnek ható tojásfehérje-rántották ízemlékei – miatt alakult ki a tojásfehérje körül a haszontalanság előnytelen képe. Ami igazán nem szép köszönet egy olyan alapanyaggal szemben, ami temérdek különböző helyzetben kihúz minket a csávából. Nézzük, pontosan melyekben!
A tojásfehérje alaplevet tisztít
Amikor a gondos odafigyeléssel, hosszú órákon át gyöngyöző húslevesünk még a legalaposabb lehabozások mellett is zavaróan zavaros marad, be kell vetnünk a nagyágyút, nevesen a tojásfehérjét.
Ugyanis a fehérje képes „zavartalanítani” a különböző hús- és zöldségleveseket, képes összegyűjteni az apró részecskéket a léből.
Nagy általánosságban bármilyen hasonló leves esetében alkalmazhatjuk, de legjobban mégis a zsíros húslevek esetében működik. 4-5 liter léhez két tojásfehérje szükséges – ennyivel szép, tiszta végeredményt kapunk majd. A pontos technika EBBEN a cikkben olvasható.
A tojásfehérje tésztát szigetel
Bármilyen sós vagy édes, omlós tésztájú, nyitott pite esetében érdemes bevetni a tojásfehérjét – mégpedig azért, hogy a tökéletesen porhanyós, lemezes alsó tésztaréteget ne áztassa el a beleöntött gyümölcsös, sajtos vagy egyéb krém.
A „vakon” elősütött (sütőpapírral és nehezékkel kibélelve, töltelék nélkül) tésztát még melegen lássuk el egy bevonat tojásfehérjével: ez a hőtől enyhén rásül majd a tésztára és védőréteget biztosít a nedvességgel szemben.
Mivel a legtöbb hasonló pite töltelékéhez úgyis nagy mennyiségű tojássárgáját kell felhasználnunk (pl. quiche, citrompite, stb.), garantáltan lesz fennmaradó fehérjénk, amit a pite belsejébe kenhetünk.
A tojásfehérje csillogó mázat képez
Azt mindenki biztosan tudja, hogy a különböző édes és sós kelt tészták külsején úgy érhetjük el a leggyönyörűbb, mély, mahagónibarna árnyalatot, ha azokat sütés előtt (duplán) bekenjük tojássárgájával.
Azonban minden olyan esetben, amikor a barnulást elhagynánk, viszont a fényes, szinte csillámló külső burokhoz ragaszkodunk, hagyjuk ki a sárgáját az egyenletből, és kenjük le színtiszta (enyhén felvert) tojásfehérjével a tésztáinkat. Így csak minimálisan kapnak színt, miközben fényességük megmarad.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Hasznos konyhai tippek, amelyek jól jönnek majd: