Elsősorban az óvodában és alsó tagozatban szokott komoly fejtörést okozni a szülőknek a gyerek születésnapjának megünneplése – oviban, iskolában, illetve a barátokkal. Felső tagozatra ez a probléma általában eltűnik, a gyerekek maguk döntenek, hogy kikkel akarnak ünnepelni, az iskolában meg már nem foglalkoznak a születésnapokkal – bár néhol felköszöntik az érintettet. A leggyakrabban felmerülő kérdések: kiket hívjunk meg, mi történik, ha valakit nem akar a gyerek meghívni, hol tartsuk a zsúrt, illetve hogy milyen tortát lehet bevinni az iskolába, óvodába.
A legegyszerűbb talán az utolsóra válaszolni: sok óvoda, iskola előírja a szülőknek, hogy kizárólag bolti süteményről, tortáról lehet szó. Ilyenkor a megőrzött blokk igazolná a megfelelő minőséget, az esetleges ételmérgezés esetén az a felelős, aki az árut készítette/eladta. Ám a gyakorlatban nehéz ilyen felelősséget számon kérni rajta, mivel a cukrászdától az iskoláig, sőt az iskolában sok minden történhet, ami megváltoztatja a termék minőségét (pl. a helytelen tárolás).
Ennek az eljárásnak egyetlen esetben van létjogosultsága, ha a torta tálalását, tárolását a menza konyhája vállalja, mivel az ÁNTSZ előírásai szerint oda csak ismert eredetű élelmiszer kerülhet. Ha a torta közvetlenül az osztályba, csoportszobába kerül, az óvoda, iskola nem utasíthatja vissza az otthon készült süteményt. Az utóbbi években egyre több gyerek – vélt vagy valós allergiák, problémák miatt – nem fogyaszthat különböző alapanyagokat, és erről érdemes előzetesen tájékozódni a csalódások elkerülése végett. Az iskolai, óvodai ünneplés csak akkor jó, ha mindenki részt vehet benne. Az étkezési korlátozások terjedésével ez az ünneplési forma lassan vissza is szorul. A legbiztosabb torta, sütemény helyett a napi étkezés gazdagítására inkább gyümölcsöt, gyümölcsleveket bevinni.
A gyereknevelés lehetőségét, örömét és felelősségét a szülők vegyék vissza, bármennyire is elfoglaltak a hétköznapokban. Ne adják, hárítsák át a feladatot az óvodára, iskolára. Nem tudja ellátni. A kötet szerteágazóan mutatja be e feladatot, a megválaszolandó kérdéseket, sőt még a jogi környezetre is kitekintést nyújt, pl.: Gyerekjogok gyereknyelven; ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, stb. mellyel kitűnik a hasonló népszerű kötetek között. A kötetet megtaláljátok a könyvesboltokban és az internetes áruházakban pl. itt.
Bonyolultabb eset a születésnapi zsúr. A legtöbb közösségben ez a szokás is visszaszorulóban van. Sokan kényszernek érzik, csupán azért tartják életben, hogy meg, illetve vissza lehessen hívni azokat a gyerekeket, akiknek a zsúrjára korábban a mi gyerekünket meghívták. De a társaság megvendégelése egyre több családnak jelent kényelmetlenül nagy költséget, sőt a meghívásnak eleget tevők számára is fejtörést és gyakran anyagi terhet jelent az ajándékvásárlás. Növekszik a gond, ha szokás a szülőket, esetleg a pedagógusokat is vendégül látni, ami inkább óvodában fordul elő. A tapasztalatok szerint a gyerekek, ha igazán jól érzik magukat, nem nagyon esznek, és csak keveset isznak, tehát érdemes takarékosan tervezni. Általános, ma is élő udvariassági szabály, hogy illik visszahívni azt, aki a mi gyerekünket meghívta. Ez azonban már alsósoknál is okozhat feszültséget: kezdenek kialakulni a rokon- és ellenszenvek, és a gyerek nem igazán szeretné elhívni némelyik osztálytársát.
Sokan kellemetlenül érzik magukat, ha saját otthonukba be kell engedni az osztálytársakat, de főleg azok szüleit. Sokszor a fizikai keretek is szűkösek, hogy tíz-húsz gyerek (és akár ugyanennyi felnőtt) elférjen, bár a gyerekek számára meglepően kevés hely is elegendő szokott lenni. (Az igazán udvarias vendég-szülő csak hozza és viszi a gyerekét – közben eltölti az időt...) Otthon inkább kisebb, valóban csak a legjobb barátokat vendégül látó ’partikat’ célszerű tartani. Ha azonban a buli nem otthoni, kezdődhet a helykeresés. A legkönnyebb a dolga azoknak, akiknek a gyereke májusi vagy szeptemberi, ilyenkor ugyanis egy kirándulás, játszótéri vagy sportprogram tökéletes lehet.
Számos vállalkozás, játszóház, gyorsétterem rendezkedett be születésnapokra, ám a vendéglátó család ezzel csupán a felfordulást spórolja meg, a költség viszont meredeken emelkedik. Tapasztalatom szerint ilyenkor nagyon-nagyon fölösleges az animáció, az előre megtervezett (és levezényelt) program. Ha vannak játékok, akár otthon, akár egy játszótéren, játszóházban, a gyerekek remekül feltalálják magukat. Hagyjuk meg legalább ezeket az alkalmakat szabad játékra, bízhatunk bennük, remekül ki fogják találni, hogyan érezzék jól magukat.
Amerikából érkezett az a kényszeres divat, hogy programot terveznek a gyerekzsúrra. Fölösleges fáradság, és sokszor pénzkidobás is. Természetesen ez azt nem jelenti, hogy a zsúrra hívott bohóc vagy bűvész ne aratna sikert, de az egymást ismerő gyerekek enélkül is remekül tudják érezni magukat.
A születésnap megünneplésének szokása különösen rosszul érinti azokat, akik a hosszú nyári szünet közepén születtek. Ilyenkor a barátok közül is sokan éppen nyaralnak, nehéz összehozni a társaságot. Azért akad erre is ügyes megoldás, ha az iskolán kívül, mégis együttműködve közösen szervezünk „gyűjtött bulit” az azonos hónapban vagy azonos évszakban született gyerekek számára egy semleges helyen. Szerencsésebb országokban erre tanítási időn kívül is rendelkezésre áll az iskola, de játszótéri vagy sportprogramot nálunk sem lehetetlen összehozni. Szerintem mégis a legjobb a születésnapok, mint intim ünnepek családi, illetve szűk baráti körben tartása. Ilyenkor biztosan nem fordul elő, ami az erőltetett ’össznépi’ változatok alkalmával bizony megesik, hogy éppen az ünnepelt nem érzi jól magát. A legfontosabb ugyanis ez. A születésnapnak róla és neki kell szólnia, nem másról vagy másnak. Szép szokás sok családban, hogy ilyenkor a szülőket is felköszöntik, akik nélkül a születésnap nem lenne lehetséges.
A témához kapcsolódik még a tanárok születésnapjának, névnapjának megünneplése. A születésnapok a Facebook világában nagyjából közkinccsé váltak, a névnapi köszöntés pedig hagyományos magyar szokás. A legtöbb országban a tanárok ilyenkor, pontosabban ilyenkor sem fogadhatnak el semmilyen ajándékot, még apróságot sem, mert az megvesztegetésnek számít. Én magam ezt követendő gyakorlatnak tartom. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne kívánhatnánk boldog születésnapot vagy névnapot, ám az ajándék, akár virág vagy csokoládé, fölösleges. Egyre több iskolában jött szokásba már itthon is, hogy ezt már az első szülői értekezleten előre megmondják a szülőknek. Nyilván ha a gyerek lelkesen hajtogat egy papírrepülőt a tanárnak vagy a réten szed pár szál virágot, azt miért ne adhatná oda, ahogy el is kell fogadni, de azt úgyis érzi mindenki, hogy spontán gesztusról van-e szó, és semmiképp sem szabad ilyesmiből szokást és ezáltal kényszert teremteni.
A cikk „Salamon Eszter: Szülő-megőrző - Kalauz a nevelés, oktatás és gyerekjog világához szülőknek” könyvéből származik. A kötetet megtalálják könyvesboltokban és az internetes áruházakban pl. itt.
Ezeket olvastad már?
Mit vigyünk az ovis szülinapra?
„Anyuka, elég, ha csak egy kis kekszet hoznak, nem az a fontos, hanem hogy megünnepeljük” – mondja az óvónő, és ezzel nem sokat segít.
Miss Lemon14 csodálatos torta egy órán belül
Ki mondta, hogy csak egy szülinap jó alkalom a tortázásra? Készítsd el ezeket a szépségeket egy órán belül, imádni fognak érte!
NosaltyGyerek nélkül enni?!
A nyári szünidőben sok szülővel megesik, hogy gyermeki felügyelet nélkül marad. Ez nagyon nehéz időszak a felnőttek számára, legyünk óvatosak!
Miss LemonEgyedül az iskolába? - Valahol már ötéves kortól önállósodik a...
Mehet-e egyedül az öt-hatéves diák általános iskolába? Mikortól önállósodhat a gyerek? - ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy szakember segítségével.
Fenes Gábriel