Márciusi napfényben úszik a Király utca, ahogy ráfordulok a körútról, ezen a kellemes vasárnapi délelőttön még a bulinegyed ütőere is egész baráti arcát mutatja. Határozottan kozmopolita hangulatomban vagyok: az első jólesően tavaszi hétvégét megtagadtam a négy fal között tölteni, ma ott szeretnék lenni, ahol érezhetem a város közösségi életének lüktetését. Ezért piacozni megyek. Piacozni? Tolongani, izzadásig aprót számolni, zacskót visszautasítani, azon aggódni, hogy véletlenül nagybani zöldséget veszek az amúgy kedvesen mosolygó, kistermelőnek tűnő nénitől? Nem, nem ilyen piacra megyek, hanem végre egy olyan helyre, ahol vásárolni nem szükséglet, hanem közösségi élmény. Mert úgy gondolom, megérdemlem.
Nagyjából egy hónapja csíptem el a bejegyzést a Facebook-hírfolyamomban: „szeretnék létrehozni egy új termelői piacot, termelőket keresek”... vagy valami hasonló. El sem hittem, hogy történik még ilyen. Hogy valakinek arra lenne igénye, hogy termelőktől vásároljon kézműves, saját készítésű árukat.
Hiszen manapság minden a „vegyük meg minél olcsóbban, mindegy, mi van benne” elv mentén történik. Túlélésre játszunk.
Muszáj voltam hát a saját szememmel megnézni, hogy mi sül ki egy ilyen kezdeményezésből. A bennem lévő piacszerelmes borzasztóan szurkolt és reménykedett, hogy az ötlet megvalósul, sőt, fényes jövő elé néz. Így hát, amikor végre egy Facebook-esemény formájában értesültem a sikerről, tudtam, hogy ott lesz a helyem.
A várakozás izgalmát azzal enyhítettem, hogy felkerestem a piac szervezőjét, Leát, aki készségesen válaszolt néhány kérdésemre az ötlettel, a szervezéssel és a piac szemléletével kapcsolatban.
„Imádom a termelői piacokat, és már nem akarok nagy boltláncok üzleteiben bevásárolni. Én a Rákóczi téren lakom, és itt (mint sajnos sok piacon) van bent az épületben egy nagy élelmiszerüzlet. Számomra ez teljesen érthetetlen, mert ez teljesen ellehetetleníti az igazi termelőket. Én a zöldségeket, gyümölcsöket mindig az árusoktól veszem, akik a bolt mellett árusítanak, és sokat szoktam velük erről a szituációról beszélgetni: hogy milyen az élelmiszerbolt mellett árusítani, ahol gyakran már nem is olcsóbb a zöldség-gyümölcs, mint a termelői” – mesélt az ötlet születéséről Lea.
A megoldást legtöbbször a ténylegesen és kizárólagosan kistermelői piacok jelentik, ahol az árusoknak nem kell lépést tartaniuk egy hatalmas szupermarkettel vagy a nagybani termékeket árusító standokkal. Lea is ilyen irányban kezdett gondolkozni, ugyanis úgy véli, a kínálat abszolút adott: „szerintem nagyon szép itt Magyarországon, hogy sok ember alkot, készít vagy termel valamit.” Már csak meg kellett találnia ezeket az embereket.
„Először vártam egy kicsit, mert nem voltam benne biztos, hogy bele szeretnék-e kezdeni egy ilyen nagy projektbe. De utána tudtam, hogy muszáj kipróbálnom a dolgot, így hát elkezdtem kérdezősködni mindenfelé. Elmentem különböző piacokra nézelődni, beszélgetni árusokkal, hátha eljönnének erre a piacra is a termékeikkel. A személyes körök után sokat posztoltam Facebookra is: innen már többen válaszoltak, így beindult a dolog. Láttam, hogy milyen sok ember készít saját kezűleg fantasztikus termékeket, ekkor döntöttem el, hogy muszáj lesz elindítani a piacot.”
Lea, aki korábban szervezett már ruhavásárt és különböző bulikat is, abszolút nem számított ekkora érdeklődésre. De ahogy mondta, nagyon jó volt látni, hogy ilyen sokan előálltak a termékeikkel.
A kis standok között sétálva én magam is elámultam az emberi kreativitás határtalanságán: itt egy homoktövises kenyér, ott egy vegán sajt, kombucha, kimchi, gyömbérből készített édes és só paszták. Vajon hol „bújkáltak” eddig ezek a termelők?
„Egyáltalán nincsenek nagy márkák vagy híres termékek. Ez egy olyan hely, ahol a termelők meg tudják mutatni, hogy mit alkottak. Sokaknak egy első lehetőség volt így kibontakozni egy piacon: többen odajöttek hozzám, és mondták, hogy milyen motiváló volt kiállítani” – kaptam meg (már a piac után) a választ Leától.
Ha nekik motiváló élmény volt, nekem egészen lélekfrissítő hatású. A vásárlás, mint szükséglet, mint fogyasztói aktus egészen a háttérbe szorult, ellentmondást nem tűrve elé tolakodtak a termelőkkel folytatott beszélgetések, a kapcsolatteremtés és az élmény, hogy olyan dolgot vásárolok, amit valaki saját kezűleg, odafigyeléssel és törődéssel készített. De ezek szerint elérte a célját a rendezvény, ugyanis Lea is hasonlóképpen nyilatkozott:
Ezek a helyek, piacok, közösségi élmények összehozzák az embereket, ami nagyon fontos. Mindenkit örömmel tölt el egy ilyen élmény, mert ez nemcsak egy piac, ahová vásárolni, fogyasztani jössz, hanem ismerkedni és lógni is. Egy szép délután egészséges termékekkel és emberekkel, akik jót akarnak a világnak.
Hozzá tudnék szokni az ilyen vasárnapi „bevásárlásokhoz”: kézműves savanyúság és kovászos kenyér a szatyorban, limonádé a kézben, napfény és a DJ-pult felől érkező laza dallamok. Szerencsémre nem ez lesz az utolsó alkalom, Lea ugyanis biztosított: szeretné továbbvinni a projektet. Ha jól alakulnak a dolgok, mostantól minden harmadik hétvégén sor kerül egy újabb kellemes hangulatú piaci napra az Ellátóban. Kívánok neki hozzá sok szerencsét és kitartást!
A következő termelői piac időpontja április 23. lesz, információkért érdemes figyelni az Ellátó Facebook-oldalát.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több cikk a piacozásról:
