Sok fontos kérdésünkre válaszolt a Hivatal, lássunk végre tisztán permetszer-ügyben!

Mi az általános bevett gyakorlat a termések védelmére, milyen növényvédőszereket használnak a termelők?

A termések tárolása során jelentős, akár 30-100%-os romlási veszteség is bekövetkezhet, amely függ a tárolás körülményeitől, illetve a betárolt termések minőségétől. További veszteségek alakulhatnak ki a pulton történő tároláskor. Számos gombafaj képes fertőzni a gyümölcsöket, amelyek között vannak fajspecifikusak, illetve kevésbé fajspecifikusak (pl.: a számos gyümölcsön rothadást okozó szürkepenész, vagy a kékpenész kórokozói). A kórokozók okozta kártétel könnyen összetéveszthető élettani eredetű problémákkal.

Ez utóbbi problémakör megelőzésére a növényfajta specifikusan megválasztott helyes termesztéstechnológia (pl.: napégés elkerülésére használt árnyékoló hálók, gyümölcsválogatás) és tápanyagellátás (pl.: az almatermésűek tárolhatóságát nagymértékben befolyásoló kalcium megfelelő beépülésének biztosítása), illetve a betakarítást követően a tárolási körülmények szabályozása (pl.: előhűtés, hőkezelés, majd szabályozott légtérben történő, hűtött tárolás (ULO)) ad lehetőséget. A termény felületi kezelése idegen anyaggal (pl.: viasz) ugyancsak javítja a tárolhatóságot. Vannak olyan készítmények, amelyek a tárolt növényi rész frissességét segítik megőrizni (akadályozva a gyümölcs túlérését vagy a zöldség elöregedését, pl. 1-MCP).

A tárolási betegségek elleni védelem szintén már a termesztési időszakban kell, hogy elkezdődjön, hiszen több kórokozó fertőzése a szedést megelőzően következik be. Nagyon fontos az integrált szemléletű termésvédelem. A növényvédőszerek használata is csak akkor eredményes, ha a fertőzés kockázatát egyéb módszerekkel (pl.: hajtásválogatás, megfelelő gyümölcsritkítás, a termések teljes betakarítása, fertőzött gyümölcsök eltávolítása) mérsékeljük. Tárolási betegségek ellen több növényvédőszer is engedélyezett (pl.: fluopiram, piraklostrobin + boszkalid tartalmú készítmények), amelyeket a szedést megelőző utolsó 1-2 növényvédelmi kezelés során juttatnak ki a termelők.A kezelés időpontját az engedélyokiratban foglaltak szigorúan szabályozzák. A terményben található növényvédőszer-maradék mennyiségét a hatóság és a felvásárlók gyakran ellenőrzik.

A tárolási körülmények szabályozása (pl.: hőkezelést követő alacsony oxigén szinten történő hűtött tárolás), valamint a termény felületének idegen anyaggal (pl.: viasz, gombaölő szer (pl.: imazalil)) történő kezelése szintén gátolja a kórokozók okozta kártétel kialakulását.

Milyen egészségügyi kockázatai lehetnek ezeknek a szereknek, ha nem mossuk rendszeresen a nyers zöldségeket és gyümölcsöket?

Alapszabály, hogy a gyümölcsöt fogyasztás előtt meg kell mosni, amivel nemcsak a gyümölcs/zöldség felületén esetleg maradt permetező szert, de a természetes szennyeződéseket, és a szállítás során rákerült mikroorganizmusokat is eltávolítjuk. Az alaposan megmosott gyümölcsben még héjastól sem maradhat az egészségre ártalmas mennyiségű vegyszer. Általánosságban elmondható, hogy a határértékeket úgy állapították meg, hogy

a káros hatás bekövetkezéséhez még azok túllépése esetén is irreálisan nagy mennyiségű gyümölcsöt vagy zöldséget kellene fogyasztani egy embernek egy nap alatt.

A megfelelő mezőgazdasági gyakorlat betartása mellett a növényvédelemi technológiából adódó szermaradékszint ezt az értéket nem lépi túl, és elég alacsony ahhoz, hogy ne okozzon egészségkárosodást sem hosszú- (élethossz alatti), sem rövidtávon.

Hogyan mérik a szermaradványok értékét a termésben?

A megengedett szermaradék-szinteket mosatlan termésből állapítják meg, ami azt jelenti, hogy maguk a hatóanyagok még mosatlanul sem okozhatnak egészségkárosodást. A permetezőszer mennyisége a termesztés alatt természetes úton is csökken (fény, hőhatására bomlik, lemossa az eső). Ugyanakkor a hatóanyagból vagy a segédanyagokból maradhat valamennyi a héjon, amit fölösleges elfogyasztani, ha pár másodperc alatt le lehet mosni a többi szennyeződéssel együtt. Ha nem mossuk meg a termést, a permetszer, a szennyeződések és a mikroorganizmusok együttes hatása arra érzékenyeknél esetleg okozhat kisebb gondot (gyomorrontás, fertőzés, allergiás reakció) amit érdemes megelőzni.

A megengedett szermaradék-szint akkor tartható, ha a termesztésnél betartják a kiszámított és előírt élelmezés- egészségügyi várakozási időt. A mosással az esetlegesen szabálytalanul idő előtt leszedett termés fogyasztásának kockázatát is csökkenteni tudjuk.

Miért van szükség növényvédőszerekre?

Egyes becslések szerint ‒ dacára a károsítók (kártevők, kórokozók, gyomok) ellen kijuttatott nagy mennyiségű növényvédőszernek ‒, világviszonylatban a betakarítható termésmennyiség évente csaknem 40%-át semmisítik meg a károsítók. Növényvédőszerek nélkül ez az érték sokkal magasabb, 60-80% is lehetne. A Föld népességének rohamos növekedése miatt ez a tetemes veszteség jelentősen fokozza a napjainkban egyre súlyosabb világélelmezési problémát. Ha ez a rendkívüli mértékű termésveszteség megelőzhető lenne, akkor talán megoldhatók lennének a világszerte meglévő komoly népélelmezési gondok.

A kertészeti és szántóföldi növénytermesztésben a termés védelme kiemelt fontosságú. Mind a kórokozó szervezetek (gombák, baktériumok), mind a kártevő állatok ellen megfelelő nem-kémiai és növényvédőszeres védekezést kell alkalmazni a tenyészidőszak során. Ezzel lehet biztosítani a megfelelő mennyiségű és minőségű termést. A károsítók egy része ellen azonban jelenleg nem áll rendelkezésre más, megfelelő hatékonyságú módszer a növényvédőszereken kívül. Az EU folyamatosan vonja ki a környezeti szempontból legaggályosabb növényvédő szer hatóanyagokat a használatból.

Növényvédőszeres kezelések hiányában számos növénypatogén felszaporodhat a termény felületén, illetve annak belsejében, amelyek közül több mikroorganizmus (pl.: Penicillium és Aspergillus fajok) képes humántoxikológiai szempontból rendkívül veszélyes mikotoxinok termelésére.

Bio gazdálkodásokban mit használnak a termés védelmére?

Az ökológiai (biológiai) gazdálkodásban a kártevők, betegségek és gyomnövények által okozott károk megelőzése elsősorban azok természetes ellenségeinek védelmére, a fajok és fajták kiválasztására, a vetésforgóra, a termesztési technológiákra támaszkodik. Azt azonban ne gondolja senki, hogy az ökológiai gazdálkodásban nem használnak növényvédőszereket. Amennyiben a növénykultúrát igazoltan veszély fenyegeti, növényvédőszerek akkor is természetesen kizárólag abban az esetben használhatók, ha ökológiai termelésben való használatukat az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó európai uniós rendeletek engedik.

A biotermelő a termelés során csak olyan növényvédőszer készítményeket alkalmazhat, amelynek hatóanyaga szerepel a rendeletben található listán.

A Nébih az európai uniós hatóanyag jegyzék alapján a termelők számára összeállította a biogazdálkodásban felhasználható készítmények listáját, melyet a hivatal honlapján a következő linken lehet elérni.

Őstermelőnél tényleg szermentes termést vásárolhatunk?

Az őstermelő semmiképpen nem azonos a biotermelővel. Az őstermelő valójában adózási kategória, így nem utal arra, hogy a termelő milyen növényvédő szereket alkalmaz gazdaságában. Ezt a végzettsége határozza meg. Amennyiben például az őstermelő rendelkezik felsőfokú növényvédelmi végzettséggel, vagy munkáját egy vele szerződésben álló, felsőfokú végzettséggel rendelkező növényorvos segíti, akkor I. II. és III. forgalmi kategóriájú növényvédő szereket is használhat a növénytermesztés során. (Tehát nem csak „amatőr” (III. kategória), hanem professzionális besorolású készítményekkel (I. és II. kategória) is kezelheti növényeit.)

Ha elvégzi a II. forgalmi kategóriájú szerek alkalmazásához szükséges tanfolyamot, akkor saját jogán II. és III. kategóriájú szerekkel permetezhet. Ha nem rendelkezik semmilyen szakirányú végzettséggel, akkor csak III. kategóriájú szerekkel dolgozhat.

Mindazonáltal az őstermelő, mint minden más növénytermesztő is, köteles betartani a növényvédőszerek engedélyokiratában foglalt felhasználási feltételeket (dózis, élelmiszer-egészségügyi várakozási idő, stb.), melyek biztosítják, hogy a megtermelt áru fogyasztása szermaradék-szempontból biztonságos legyen.

Címlapkép: Getty Images