Sulikezdés 2020.11.30.

Tényleg nem szereti vagy csak játszmázik? Avagy mihez kezdjünk a válogatós gyerekünkkel?

Peer Krisztina pszichológus

Nem eszik a gyerek mást, mint tésztát meg sült krumplit? Gyümölcs, zöldség felejtős? Nézzük, mire érdemes ebben a helyzetben figyelned!

Biztosan kerültél már olyan helyzetbe, hogy valamit nem eszik meg a gyereked és ennek intenzíven hangot is ad. Te meg nem tudod eldönteni, hogy ez egy játszma része, vagy csak simán nem az ízlése.

Honnan tudjuk biztonsággal megállapítani, hogy a gyerekünk tényleg nem szereti az adott ételt, vagy csak válogat, esetleg játszmázik velünk? Nagy valószínűséggel, ha megfelelően viszonyulunk hozzá és figyelünk rá, akkor hamarosan ki fog derülni.

Néhány szempontot végigveszünk a cikkben, de azt fontos tudni, hogy nincs egyetlen jó recept, nincsenek biztos válaszok a gyerek és a család teljes körű ismerete nélkül. Az alábbi szempontok átgondolása azonban segítségedre lehet, ha te sem tudod eldönteni, mi is a helyzet valójában.

A gyermekedet szülőként te ismered a legjobban, ezért bízz a saját tudásodban! Ha azt látod, hogy a gyerek dacból nem eszik, vagy éppen életkorilag szűkült be a táplálkozása a rántott húsra, sült krumplira vagy éppen a bolognaira, nem érdemes az evés mentén harcolnod vele.
Ha rendszeresen kínálsz egy-egy ételt és ő azt következetesen elutasítja, mert nem szereti és ezt jelzi is, akkor fogadd el és bízz benne annyira, hogy meg tudja ítélni, mit szeret és mit nem.
Az ízlés változhat, légy türelmes és támogató! Szülőként nem könnyű azt megélni, hogy a gyerekünk nem eszik jól, sokan aggódnak, szoronganak, a szenzitív gyerekek pedig jól olvassák az érzelmeket. Ezért mindenképpen érdemes a témához úgy közelítenünk, hogy a viselkedésünk ne csak az aggodalmat fejezze ki, hanem megjelenhessen az elfogadásés az elengedés is.
A válogatás lehet egyfajta dacreakció, ezért érdemes hasonlóan reagálni, mint egy dackorszakban lévő gyerek esetében: higgadtan, türelemmel, megértéssel, ugyanakkor kifejezve a saját érzésünket is a helyzettel kapcsolatban. De semmiképpen sem érdemes beleragadni a szituációba és az indulattal még nagyobb indulatot generálni.
Ugyanakkor az is előfordul, hogy a válogatás egy játszma részeként jelenik meg - ami gyakran azzal indul, hogy a gyerek a szülőt szeretné irányítani, valamit szeretne elérni nála. Képzeljük el ezt úgy, mint egy jól begyakorolt forgatókönyvet: mindenki ismeri a saját szerepét és magát a folyamatot is. És bár nem érzi jól benne magát, de már megszokta és ezáltal biztonságot ad neki, hát folyton újra játssza azt. A játszmát soha nem a gyerek vagy a szülő játssza egyedül, ez egy interakció része, ketten tartják fenn a helyzetet. Megszüntetni ugyanakkor bármelyik fél képes, aki kilép a megszokott helyzetből és egy addig nem ismert, szokatlan reakciót ad.

Néhány jó tanács a gyerekek étkezésével kapcsolatban:

Egy gyereknek - ahogy nekünk, felnőtteknek is - joga van valamit nem szeretni. Engedjük meg, hogy saját ízlése legyen.
Fontos, hogy ne tömjük a gyereket! A mértéket bízzuk a gyerekre, aki képes jelezni, ha elegendő mennyiséget evett már, nem kell "az utolsó falatot bekapnia még a mama kedvéért". Egy-egy rossz reakció életre szóló rossz élményként maradhat meg benne.
Két étkezés között ne engedjük nassolni a gyereket! Ez persze nem azt jelenti, hogy nem borulhat fel időnként a rend, de ha délelőtt lecsúszott pár keksz és egy tejszelet, akkor ne lepődjünk meg, ha ebédnél húzza a száját.
A feszültség feszültséget szül. Ha etetés, étkezés közben felnőttként feszültek vagyunk - pl. amiatt, hogymegeszi-e, ami a tányérban van, eszik-e mindent, amit kiraktunk elé, összekeni-e a ruháját stb. - az átragad a gyerekre is. És ha a szülő befeszül, a gyerek is ráfeszül, amitől feszült lesz a légkör és ezt a gyerek összeköti az étkezéssel. Számára ez lesz a természetes, a norma. Így erre fog törekedni később is. Számtalan olyan helyzetet láttam, amiben egy idő után maga a gyerek teremtette meg a feszültséget, mert már korábban hozzászokott és számára paradox módon ez volt a komfortos.
Mutassunk jó példát a gyerekeinknek, hiszen ők a mi mintánkat követik. Ha mi rendszertelenül, állva a konyhában bekapunk pár falatot, akkor ne várjuk, hogy a gyermekünk nyugodtan fog ülni az asztalnál és békésen vacsorázik.
A rossz evő gyerekeknél ne legyen központi téma az evés, vegyük le a terítékről! Ne nógassuk, ne erőltessük! Hívjuk a közös étkezéseknél az asztalhoz, tegyünk elé választási lehetőségeket, kínáljuk meg, aztán engedjük el. Ha nem eszik, semmi baj, majd uzsonnázik. Éhen biztosan nem fog halni.
A gyümölcsöt vagy zöldséget kerülő gyermekek esetében is érdemes hasonlóan eljárnunk. Legyen mindig elérhető magasságban a kitett gyümölcs, legyen az étkezésnek mindig része valamilyen zöldség, de mi ne tukmáljuk azt. (És természetesen itt is mutassunk példát - ha mi nem eszünk gyümölcsöt, zöldséget, miért várjuk el, hogy ő egyen?). Ha bizonytalankodunk a vitamin- és ásványianyag-bevitelével kapcsolatban, inkább konzultáljunk egy gyerekorvossal vagy egy dietetikus szakemberrel.

Bárhogyan is alakul a gyermekünk étkezése, soha ne feledjük, hogy most alapozzuk meg a felnőttkori ékezési szokásait. A kiegyensúlyozott táplálkozástól az étkezési zavarokig hosszú az út, de néhány nem megfelelő reakció éppen ezen az úton indíthatja el őt.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: