Tejdropsz, meggyfuré és lengyel tejkaramella: ezek voltak a Kádár-korszak feledhetetlen édes ízei

Az omlós tejkaramella és a fogunkba ragadó meggyfuré legalább annyira hozzátartozott a gyerekkorunkhoz, mint a Bambi vagy a Traubi. Neked melyik cukorka volt a kedvenced?

Régen a gyerekek nem válogathattak több sornyi cukorból, de tény: olyan finom cukrokat, mint régen voltak, ma már nem sok helyen kapni. Talán pont emiatt (is) volt elég már egy-két szem cukorka a boldogsághoz.

Selyemcukor

A selyemcukorról ugyanúgy vannak emlékei a nagyszüleinknek, mint a szüleinknek vagy nekünk. Nagyanyáink a mai napig csillogó szemekkel mesélik, milyen volt az „igazi” selyemcukor, és mekkora örömet okozott egy-egy csíkosra mintázott, selyemfényű cukorka. Az átlátszó celofánpapírból előbukkanó selyemfényű keménycukorkák képesek voltak beragyogni a gyerekek mindennapjait.

Régen darabra, kimérve is lehetett venni, így azok is hozzájuthattak, akik szerényebb körülmények között éltek, és csak egy-két szem cukorkára futotta. Volt belőle töltetlen és mogyorós, csokis krémmel töltött változat is, amihez minél előbb hozzá akartunk jutni, így csak ritkán vártuk meg, amíg szétolvad a cukorka a szánkban, helyette mohón szétrágtuk.

Selyemcukor-mennyország

Tejkaramella

A lengyelek híresek a karamellájukról, és tény, valóban tudnak valami olyat, amit senki más a világon. Ezt a szocialista élelmiszeripar is felismerte, és tonna számra hozta be a lengyel tejkaramellát a gyerekek és a felnőttek nagy örömére. Jó eséllyel te sem tudsz olyat mondani a környezetedben, aki ne rajongott volna a finom, omlós édességért.

A tejkaramellának a maihoz hasonló volt a csomagolása: a sárgás-barnás csomagolás alatt egy vékony papírréteg védte a cukrot. A papír rendszerint annyira ragaszkodott, hogy szinte soha nem lehetett teljesen leszedni a cukorról. A karamellát a közértekben papírzacskókba lapátolvamértek ki, kinek-kinek kívánsága szerint, de a lengyel piacokon is hozzájuthattunk.

Valóban a kedvencünk volt

Sós-mézes-vajas puha karamella

Tejkaramella, szinyorina bella.. Hangzik fel a fejemben a jól ismert strófa. Gyerekkorom óta szinte függője vagyok ennek az édességnek. Bár az első hely a szívemben mindig a marcipán ...

Kinder Maxi King torta XXL

A Nosalty szerkesztőségében gondoltunk egyet, és elkészítettük sokak kedvenc bolti desszertjét, a Maxi Kinget, de nem akárhogyan. Hatalmas tortát csináltunk belőle. A brutális édesség ...

Tejdropsz

Régen az iskola után a gyerekek a zsebpénzüket - ami rendszerint néhány forint volt - a legközelebbi kisboltban költötték el valamilyen színes, illatos cukorkára. Az édesség pultok sztárja - a meggyfuré és a selyemcukor mellett - egyértelműen a tejdropsz volt. A tejdropsz leginkább a mostani karamellára hasonlított – színében mindenképpen, egy kicsit az állagában is, de nyugodt szívvel mégsem mondanánk karamellának.

A selyemcukornál lágyabb, a karamellánál tömörebb cukorka finom karamellás tölteléket rejtett, és azok, akik megkóstolták, nagyot nyelve mesélnek róla. Hamar szétolvadt a szájban, így rendszerint rekord sebesség alatt elfogyott.

Ma már nem hallunk ennyire direkt felszólítást

Meggyfuré

Az elsőre szokatlan nevű tejdropsz mellé megérkezett a másik különleges nevű cukorka, a meggyfuré is. A meggyfuré a selyemcukorhoz hasonlóan kemény külsőt kapott, azonban nem vaníliás íze volt, hanem a nevéhez méltón meggyes, savanykás. Ugyanúgy szétrágtuk, mint az összes keménycukrot, mivel akkor jött a legjava: ameggyes töltelék.Persze, a szétrágás azzal járt együtt, hogya cukordarabkák könyörtelenül beleragadtak a fogunkba, de a meggyszirupért megérte.

A furé franciául töltött cukorkát jelent, de az, hogy a rendszerváltás előtt miért esett pont a francia megnevezésre a választás, a mai napig rejtély.

Savanyú cukorka

A nevében tulajdonképpen benne van az íze, és tény, túl nagy meglepetésre nem számíthattunk, amikor ettük, de pont ezért szerettük. A málnás ízű volt a legnépszerűbb, és szinte soha nem lehetett egyet elszopogatni: a cukorkák párban ragadtak egymáshoz, a szemeket szétválasztani pedig sokszor szinte lehetetlen volt.

Rendszerint annyit ettünk belőle, hogy a cukorkaevést követően sajgott a szájpadlásunk. Az apró töltetlen cukorkát a mai napig beszerezheted szinte bármelyik boltban, és eldöntheted, mennyit változott az évtizedek alatt.

A háború után gyakori volt az ehhez hasonló, cukorkaevésre buzdító plakát

Krumplicukor

A krumplicukrot vagy szeretted, vagy messzire elkerülted. A kis táblákban kapható édesség első ránézésre bizalomkeltő, még a fehér szín is arra utal, itt bizony cukortúladagolásra lehet számítani. A préselt cukor fogat próbálóan kemény volt, így jó ideig elcsócsálhattuk - már aki szerette, mert tény, volt, aki inkább mellőzte.

Az biztos, hogy a krumplicukorból mindig volt készleten, az ára is kedvező volt, így néha napján még az is ráfanyalodott, aki egyébként nem kifejezetten szerette. Ha nosztalgiázni támad kedved, még ma is hozzájuthatsz, a régi celofán csomagoláshoz hasonló borításban.

A krumplicukor megosztó édesség volt

Medvecukor

A bocskorszíj talán még a krumplicukornál is megosztóbb volt. A konszolidált, illatos, színes cukrok világát egy huszárvágással vágta át, és egy egészen új vonalat képviselt. A fekete színű, leginkább egy feltekert gumiszalagra emlékeztető cukor ízét az ánizs határozta meg. Lássuk be, gyerekként nem feltétlen az ánizs íze az, amire vágysz, de érdekes kontrasztot alkotott a többi édességgel szemben, ez biztos.

Medvecukor: legalább egyszer mindenki kipróbálta

Ezeket olvastad már?

Legújabb receptek

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...