Az elegáns nevű kármin nem csupán szövetek színezésére használt anyag, de E-120 néven sok élelmiszerbe is belekerül, aminek jót tesz, ha egy kissé - vagy éppen nagyon - pirosas a színe. A kármin teljesen természetes színezék - a bíbortetű (Dactylopius coccus) nevű rovarnak köszönhetjük. A nőstények és a lárvák testének porított változatábó nyerik alkoholos vagy vizes-alkoholos extrakcióval a kármint vagy a kárminsavat.

Kevesebb, mint fél kilogramm festék előállításához közel 70 ezer rovarra van szükség.

Az eredetileg Mexikóban őshonos kis élősködő a fügekaktuszok nedvét szívva növeszti a potrohát. A 19. század első felében hihetetlenül népszerű volt ez a festékanyag, a Kanári-szigeteken óriási fügekaktusz-ültetvényeket telepítettek, ahol tenyésztették ezt a kis élősködőt. Mikor a század második felében már kátrányból elő tudták állítani az anilinvörös festéket, így a fügekaktusz-ültetvények lassan tönkrementek. Ám miután kiderült, hogy az anilinvörös súlyosan mérgező anyag, újra egyre népszerűbb világszerte a bíbortetű tenyésztése.

A következő fogásokba gyakran találkozunk az E-120 névre hallgató összetevővel: húsipari termékek, fagylaltok, sajtok, gabonapelyhek, lekvárok, kozmetikumok, gyógyszerek, rovarriasztók, textilfestékek.

Ezt olvastad az ízHUSZÁR magazinon?

Kipróbáltam a rántott koviubit, és csak annyit mondok: ADJATOK MÉG!