Életmód 2020.11.30.

Te is gyakran szorongsz a világ dolgain? Lehet, hogy erről a mindennapi tevékenységről kellene leszoknod

Stuth-Nagy Niki

Ha mindenről tudunk, ami a nagyvilágban történik, a mentális egészségünk látja a kárát.

Én mindig is szorongó alkat voltam, ráadásul olyan értelmetlen és statisztikailag valószínűtlen dolgokon tudtam izgulni, mint a terrortámadások, repülőgép-balesetek, lakástüzek, vagy a klímakatasztrófa (utóbbi nem valószínűtlen, de nem segítek sokat a helyzeten azzal, ha éjszaka álmatlanul forgolódom miatta). Egy időben különösen rosszul éreztem magam, és sokat kattogott az agyam, majd kicsit szebbnek és biztonságosabb helynek láttam a világot, aztán megint kezdődött az egész elölről. Miután eleget agyaltam azon (is), hogy ez miért lehet, rájöttem a dolog nyitjára: a nagyon szorongó időszakaimban híroldalaknál dolgoztam, és nem tudtam elkerülni, hogy a különböző katasztrófákról, gyilkosságokról, sötét jövőről szóló cikkek szembejöjjenek velem.

Nem vagyok ezzel egyedül: az Egyesült Államokban az Amerikai Pszichológiai Egyesület (American Psychological Association, APA) készített egy kutatást arról, hogy érzik magukat az emberek a mai világban. A válaszadók 72 százaléka gondolta úgy, hogy a média kiragadja a történéseket a kontextusukból, eltúloz és elnagyol dolgokat, ötből két embernek pedig komoly stresszt jelentett a közösségi médián zajló kulturális vagy politikai véleménynyilvánítás. Pszichológusok el is nevezték “headline stress disordernek”, azaz laza fordításban "címlap-stressz betegségnek". A szakértők szerint ez a jelenség abból fakad, hogy annyi információ áramlik ránk a médiából, amit az agyunk képtelen befogadni.

A Texasi Egyetem egyik kutatója, Mary McNaughton-Cassill azt tanulmányozta, hogyan hatnak az emberekre az olyan katasztrófák utáni beszámolók és hírek, mint amilyen pl. a World Trade Center elleni terrortámadás, vagy egy-egy pusztító hurrikán volt. Kiderült, hogy az emberekre komoly stressz nehezedik az elképesztő mennyiségű információ miatt, pedig, ahogy McNaughton-Cassil is megjegyezte, a világ nem lett rosszabb, csak most már tudunk róla, mennyire rossz is valójában.

Úgy tűnik egyébként, nem vagyok egyedül a problémával, és nem csak azokra az amerikaiakra gondolok, akik az APA felmérése szerint úgy érzik, teljesen kimerítik őket a mindennapi hírek, amelyek a médiából rájuk zúdulnak. Éppen a minap soroltuk fel a baráti társaságban, ki mi miatt szokott szorongani: előkerültek a tengeri állatok támadásai, az autóbalesetek, a hidak leomlása, a lakástűz, sőt, még a bedugva felejtett vasaló is. Nem állítom, hogy ez mind a hírek miatt vált ki szorongást bennünk, de az biztos, hogy minél több katasztrófáról tudunk a világon, annál közelebb érezzük magunkhoz őket.

Aztán persze van, akit egyáltalán nem hatnak meg a hírek: barátom, kérdésemre, hogy rosszabb helynek gondolja-e a világot azért, mert ennyi információhoz jut a hírek révén, és stresszel-e emiatt, csak annyit mondott, hogy őt nem zavarják az ilyesmik. A statisztikák szerint ő a szerencsés kisebbséghez tartozik.