Szlovénia igen érdekes és izgalmas helyet foglal el a gasztronómia világtérképén. Különböző hatások érték és érik a mai napig a környező országokból, mindemellett persze mindig is megvolt a saját nemzeti konyhája, amire alapként építkezhetett. A különböző régiókban más és más fogások a népszerűek, és akadnak olyanok is, amelyek nekünk, magyaroknak is ismerősek lehetnek. Ebben a cikkben most három tradicionális ételen keresztül ismerhetjük meg Szlovénia rejtett kincseit, amiket akár a saját konyhánkba is behozhatunk.
Frtalja, a szlovén zöldfűszeres „omlett”
Szlovénia hegyes-völgyes vidékén, a Vipava-völgyben kóstoltam először ezt a tojásos ételt, amit főleg ezen a környéken, de igazából az egész országban készítenek valamilyen formában.
A név kicsit megtévesztő, hiszen nem teljesen egy omlettről van szó, inkább egy omlett és egy palacsinta keverékéről.
A lepény nagyon légies, nagyon puha: ezt elsősorban a tojáshabnak és a zsemlemorzsának köszönheti. Eddig a pontig nagyjából nincs is benne semmi különleges. Azonban ez itt meg is áll: ugyanis a frtalja tésztájába egy egész halom zöldfűszer kerül, mielőtt megsütik.
Ez lehet bármi: petrezselyem, kapor, medvehagyma, citromfű, menta, spenót, de akár pitypanglevél vagy csalán is. A kertben, a természetben gyűjtögetett zöldek konyhai felhasználása nagyon fontos volt a szegényebb háztartások életében, ezekkel az alapanyagokkal gazdagították az egyszerű tojásos fogást. Persze gazdagabb időkben tehetünk bele sonkát, szalonnát is.
A frtalja készítésénél érdemes arra figyelni, hogy jó alaposan átsüljön a vastag lepény, nehogy nyers maradjon a közepe. Ennek a kulcsa a lassú, mérsékelt lángon való sütés és a kellő mennyiségű olaj használata. Ettől lesz szép, aranybarna külseje a lepényünknek.
Az állaga szinte felhőszerű, nagyon puha, ízre pedig erőteljesen aromás a sok zöldfűszerrel. Citromfűvel és kaporral például nagyon különleges élményt nyújt, de tényleg bármelyik zölddel finommá tehetjük. Reggelire, brunchra, de akár ebédre is kiváló fogás, csak számoljunk legalább 4-5 emberrel, mert nagy adag lesz belőle.
Jota, a szlovén „krumplifőzelék”
Szintén a tradicionális, vidéki konyha jellegzetes fogása a jota, ami tulajdonképpen egy gazdag, savanykás ízű krumplifőzelék. Bár leginkább a paprikás krumpli, a krumplifőzelék és a székelykáposzta ötvözeteként tudnám leírni. Az ízek tehát abszolút ismerősek lehetnek a magyar gyomornak.
Mégis van annyira különleges étel, hogy valószínűleg meg fogunk lepődni, amikor először kóstoljuk. Az ízek és alapanyagok izgalmas kombinációja egy olyan laktató raguban egyesül, ami télen-nyáron az asztalra kerülhet.
Krumpli, bab és valamilyen savanyúság kerül bele. A savanyúság tradicionálisan savanyú káposzta vagy fermentált tarlórépa, nyilván ez utóbbihoz nehezebb hozzájutni. Mindenesetre mindkettő kellemes, pikáns aromát biztosít, ami nélkül nem lenne ugyanaz a jota.
Persze ez csak a vegetáriánus verzió, amit én készítettem, a leghagyományosabb módon készülő jota kolbásztól és oldalastól lesz még gazdagabb.
Amire érdemes figyelni, hogy a savanyú káposztát csak a főzés végén adjuk hozzá, különben túl savas lesz a főzőközeg, és a krumpli, bab nem tud majd alaposan megpuhulni, csak nagyon lassan. Használhatunk száraz babot is, de a konzerv egy jóval gyorsabb megoldást jelent, főleg akkor, ha a levét is felhasználjuk.
Potica, a szlovén „bejgli”
Szlovéniában nem telhet el húsvét, karácsony, esküvő vagy nagyobb ünnep anélkül, hogy poticát sütne a legtöbb család. A mákos, diós vagy más töltelékkel készülő, csavart kalács igazán impozáns látványt nyújt, és a magyar embert először talán a bejglire emlékeztetheti.
Persze a hasonlóságok megállnak ott, hogy egy felcsavart tésztába diós, mákos töltelék kerül, hiszen a potica egy teljesen külön élmény. Hagyományosan egy nagy, cserépből készült kuglófformában sütik meg, elkészítése pedig külön művészet.
A legnépszerűbb a diós töltelék, ezt követi a mákos, de vannak még túrós, kakaós variációk is. Egy nagyon érdekes kombináció a fügés-törökmogyorós potica, amit kizárólag a festői Bledi-tóban elhelyezkedő kis sziget kávézójában készítenek.
A poticában a legnagyobb kihívás, hogy elérjük azt a tökéletes, makulátlan csigavonalat, amitől olyan impozáns látványt nyújt a sütemény. Tehát el kell kerülnünk, hogy szétrepedjen a kalács, és azt is, hogy a rétegek elváljanak egymástól. A rétegek akkor válnak el, ha a töltelék túl nedves, vagy ha a kalács nem kelt eleget a második alkalommal, illetve akkor, ha elmulasztjuk a tészta megszurkálását.
A zöldfűszeres omlett teljes receptjét itt, a babos krumpliragu receptjét itt, a mákos kalács receptjét pedig itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené.
Fotók és recept: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több izgalmas nemzetközi recept:
