Az iskolatáskánk valóban nehéz volt, ahogy azt Demjén Ferenc is megénekelte, de még mindig édesebb teher volt, mint amit néha felnőttként cipelünk. Nosztalgiázz velünk te is!
Emlékszel, hogy vártuk, hogy a nyári szünet után újra meghalljuk az iskolacsengő hangját? Hát persze, hogy nem rémlik, mert a legtöbben egyáltalán nem vártuk. De visszagondolva mégis szépek voltak azok az évek.
Az iskolacsengő hangjára nem egyszer ugrott össze a gyomrunk, ha olyan óra előtt szólalt meg, amire nem készültünk, vagy a tanárt nem szívleltük. De sokszor hozott enyhülést is, amikor az óra végét jelezte - persze, néhány tanár ezt olykor csak tájékoztató jellegű hangjelzésnek vette.
Mindenki, aki a rendszerváltás előtt, és az azt követő években volt iskolás, jól emlékszik a nejlon köpenyekre. Hogy is felejthetnénk el, amikorfényes szikrákat szórt a sötétben, és a hajunkat is égnek állította, amikor kibújtunk belőle! Az biztos, hogy a szerepét betöltötte: uniformizált minden gyereket: tehetősebb családból származót és kevésbé módosat, mégis, nagy egyetértésben együtt utálta minden diák.
Ha napközis voltál, akkor járt tízórai is, aminek elmaradhatatlan része volt a mackósajt, a kifli, a parizereszsemle, a körözött, délután pedig a mézes-vajas vagy lekváros-vajas kenyér. Mindezt pedig iskolatejjel, kakaóval és minden ital legnemesebbikével: menzateával öblítettük le. A tea tökéletes kikeverési arányát csak a konyhás nénik tudták, a titkot pedig azóta is őrzik.
Anno, első, második osztályos korunkban sokunknak volt teljesen egyforma iskolatáskája. A kék-piros színű, kocka alakú fémcsatos táska szinte mindent elnyelt, amire szükség is volt, hiszen akkoriban sok füzetet és könyvet kellett cipelnünk.
A 4 színt egy tollban egyesítő színváltós toll amolyan felnőttes dolog volt, és még a pax tollnál is menőbbnek számított. Komolyabb értéket képviselt, mint egy szimpla golyóstoll, és az egyszerű színes tollak - ha lapult ilyen a tolltartónkban, vigyáztunk rá, de azért néha a köpenyünk zsebére tűztük és közszemlére tettük. Sőt, ha ügyesek voltunk, felső tagozatban, dolgozatjavításnál simán átpattintottuk a pirosat zöldre.
Régen nem vittük túlzásba a cicomát az iskolaszerek terén: a grafitceruza sárga bevonatot kapott, a végén rózsaszínű radírral. Persze, a radír inkább amolyan esztétikai tuning volt, ugyanis nem igen radírozott, ellenben maszatolt és beszínezte a papírt. A színes ceruzákkal sem tudtunk - és nem is akartunk - flancolni, nagyjából mindenkinek egyforma volt.
A meggyszósz - főtt hús - krumpli kombináció először egészen bizarrnak tűnt, de valójában a gasztronómia egy új, és addig ismeretlen szegletébe nyerhettünk bebocsátást. A menzán sokszor randevúzott a krumpli és a tészta gránátos kockaként egyesülve, meg a darás tészta, császármorzsa egy leheletnyi baracklekvárral - persze, ha jóban voltál a konyhás nénikkel, a lekvármérésnél több került a tányérodra. De nem feledjük a betűtésztás paradicsomlevest, valamint a zöldség és hús nélküli, de annál több cérnametélttel tálalt húslevest se!
A szorzótáblás ceruza nemcsak dizájnos, hanem praktikus is volt, amit érthető módon soha nem szabadott kihegyezni. Korrekt módon tartalmazta az egész szorzótáblát, és érdekes módon a matektanárok nem tiltották ki az órákról.
A műszálas tornadressz az általános iskolák egyik legrémesebb öltözéke volt a köpeny mellett, amit jóformán minden lány utált. Se perc alatt beleizzadtunk, nem lehetett benne rendesen mozogni anélkül, hogy ne cuppant volna be a két farpofánk közé, és kamaszodva kifejezetten kellemetlen volt a viselése.
A '70-es években még pamut anyagú volt a felszerelés, később azonban a nejlon átvette az uralmat:
10 perces szünetek
A szünetekben kocsiztunk, gumiztunk és ugróiskoláztunk. A kocsizás országtájanként máshogy hívják, nálunk azt jelentette, hogy ketten szembe álltunk egymással, megfogtuk egymás kezét keresztben, és oldalazva elkezdtünk pörögni - a szédülésig tudtuk játszani.
A gumizásnak nem volt ilyen hamar vége: a különböző alakzatokban kifeszített gatyagumit egymásnak adtuk át, és az veszített, aki nem tudta átvenni tőlünk. De egy-egy hosszabb példányt a lábunkra is kifeszítettük, és a harmadik társunk meghatározott koreográfia alapján ugrálta át.
Szükségünk van olyan alapanyagokra, amelyek természetesen is feltöltik vitaminraktárainkat. Erre kiváló megoldás például a citrusok fogyasztása. Ezúttal a salátátokba csempészünk némi narancsot!
Most sok helyen olcsóbb az áfonya, csapj le rá, és tedd tortába: ha közeleg egy családi szülinap, ha nem, mindenképp sikere lesz, és imádni fogja, aki kóstolja!
Ugyan szép őszünk van, de a hideg csak be-bekúszik a napjainkba. Védekezhetünk ellene sállal-sapkával, meleg teával, vagy talán a módszerek leghatásosabbikával: ízletes és melengető komfortételekkel.
A palackvisszaváltó automatákat üzemeltető MOHU elmondta, mi az oka a nemrég bevezetett 5000 forintos limitnek, amit az automatáknál eszközöltek. Mint kiderült, nem önszántukból döntöttek a limit mellett.
