A paradicsomra annyira ki vagyunk éhezve, mire eljön a szezonja, hogy általában már jóval korábban megvesszük. Főleg igaz ez, mióta gyakorlatilag egész évben kapható, üvegházban nevelt zöldséggé avanzsált. De hiába a technika minden fejlettsége, azért a szezon előtti paradicsom soha nem lesz olyan, mint a földízű, édes, napfényben pirosodó nyári társai. sajnos lassan szoknunk kell a gondolatot, hogy a nyári paradicsom szezonjának lassan vége - de még bőven van a piacokon, úgyhogy most élvezzük ki. Most érdemes házi paradicsomlevet, ketchupot, paradicsomszószt, lecsót elrakni, na meg annyi paradicsomos ételt főzni, amennyit a környezetünk képes befogadni!

Ennek a gondolatmenetnek a tudatában készítettem én is ezt az ételt - igazi indián nyárhoz illő könnyű ebéd, vagy vacsora padlizsánnal, a szezon másik nagy kedvencével, házi paradicsomszósszal, és citromos ricottával, hiszen azért még mindig nyár van.

Meg kell egyébként osztanom veletek azt is, hogy a kulináris szenilitás jegyeit is ennél a receptnél fedeztem fel magamban először. Az egész receptben egyetlen macerás dolog van - a padlizsán szép, egyenletes szeletekre való felvágása. Kis padlizsánnal nem érdemes dolgozni, mert nagyon picik lesznek a tekercsek - bár ha valaki tapasnak akarja felszolgálni, akkor hajrá - egy hosszú padlizsánt pedig végigvágni, hogy egyenletes és vékony maradjon, az még egy jó késsel is kihívás tud lenni. Egyébként egész szépen sikerült a mutatvány, már csak egy kisebb darab padlizsán volt a kezemben, éppen azon tanakodtam, hogy megpróbáljak-e ebből kisajtolni még egy szeletet.

Nem voltam biztos benne, hogy menni fog, a maradék azonban túl nagy volt "hulladéknak". Nem baj, majd csinálok belőle valami maradékmentőt. Rögtön bevillant, hogy évekkel ezelőtt, még Németországban, sokat emlegetett Martha barátnőmmel egyszer csináltunk maradékmentő padlizsánfasírtot ricottás mártogatóval...mert...miért is? Ja, mert vékony padlizsánszeleteket kellett vágnunk, és lett egy csomó maradék...de miért ricottás mártogatót csináltunk? Ja, mert a padlizsánszeleteket ricottával töltöttük meg, és aztán paradicsomszósszal takartuk le...basszus, ezt a receptet én egyszer már megcsináltam!

Ezt most a pintresten találtam, és ennyi év után fogalmam sem volt róla, hogy mivel fűszereztük - talán nem lehet nekem felróni, mivel magára az étel elkészítésére sem emlékeztem. Annyi megvolt, hogy a Martha által padlizsáncanelloninak kevezett egytálétel a maradékmentő padlizsánmártogatóssal együtt nagyon ízlett. Akárcsak most ez. Közben azért utánanéztem, van benne kis eltérés, abba volt rukkola, ebben meg citrom van. Mindegy - ha kedvelitek a padlizsánt, a paradicsomot, az olasz ízeket, akkor nagyon fogjátok szeretni - akármelyiket készítitek is el!