Tél derekán, mit ad Isten, éppen egy főzőműsort néztem a televízióban, ahol ezt a gyönyörű szép tortát készítette el egy úriember. Látszólag nem tűnt túl bonyolultnak: tortalap, krém, eper, és kész is a vizuális orgazmus. Mivel egy ideje már tartom magam ahhoz, hogy csak akkor veszem meg az alapanyagokat, amikor szezonja van, így nem is rohantam a zöldségeshez decemberben „friss” eperért, inkább eltettem a receptet, hogy majd nyáron előveszem.
Fraisiert (epres torta)
Hagyományosan négyszögletes alakú, cseresznyepálinka-sziruppal átitatott tortalapokból készül. Friss eperrel rakják ki és cseresznyepálinkával feltuningolt vajkrémet kennek rá. A tetejére egy újabb tésztalap, valamint vékony réteg tojásfehérjehab (meringue) kerül. Több változata is létezik, hiszen a tészta készülhet őrölt mandulából, az epret cseresznyepálinkával is átitathatják vagy eperlekvárral kiválthatják, sőt van aki marcipánnal vonja be a tetejét. Egy biztos: mindegyik gyönyörű szép!
Így is történt, mert bár múltak a hónapok, de ez a desszert nem ment ki a fejemből. Amint elfogadható áron lehetett szabadföldi epret kapni (mert ez lássuk be, sokkal finomabb, mint a fóliás), neki is láttam elkészíteni, bár nem is sejtettem, hogy mire vállalkozom. Még karácsonyra kaptam édesanyámtól egy francia cukrászatról szóló könyvet, bár nem is könyv ez, inkább enciklopédia a maga 800 oldalával, és nyilván nem maradhatott ki belőle ez a klasszikus fraisier recept sem. Többször sütöttem már a könyvből, és mivel rendszerint beváltak, ezért nem is kerestem másikat, megsütöttem ez alapján. A könyvet úgy szerkesztették, hogy a receptekhez a szöveges leírás mellett fázisfotók is tartoznak alattuk az egyes lépések leírásával. Én a képek szerint haladtam, hiba volt. Néhány fontos momentum ugyanis nem volt feltüntetve, én pedig minden figyelmeztető jel ellenére vakon bíztam a könyvben. Senki nem szólt, hogy ne keverjük a forró krémet a vajhoz, mert szétolvad az egész, és utána az életben nem dermed vissza. Jó ezt belátom nehéz fotóval ábrázolni, de ez a mondat még elfért volna valahol, nem? Azt is elhallgatták, hogy jó sokáig verjük a tojásfehérjehabot, mert mikor szobahőmérsékletű lesz, akkor áll össze újra rendesen...
Ezután már éreztem, hogy ebből nem lesz torta, de azért reménykedtem, és betettem a hűtőbe, hátha. Miután lehűlt és kibontottam a tortaformát, szétterült az asztalon az egész, mert nem dermedt meg. Bár ez nem tántorított el minket attól, hogy kanállal megegyük azt, ami még menthető volt, mert az ízével nem volt semmi baj, sőt, eszméletlen finom volt. Nem adom ám fel ilyen könnyen: másnap újra nekiláttam, és ekkor már elolvastam a szöveges részt is – jött is a megvilágosodás. Meg újabb három óra főzőcskézés. És egy éjszakán át tartó várakozás. Reggel aztán kipattantam az ágyból és rohantam a hűtőhöz, mint egy kíváncsi gyerek, aki a karácsonyi ajándékot várja. Óvatosan kinyitottam a tortaformát, és láthatjátok, mi fogadott! Egy tökéletes desszert, amiért rengeteget kell dolgozni, de egyszer egy évben, amikor eperszezon van, megérdemli a szenvedést.
