Utazás 2020.11.30.

Szajmóka, kása és rengeteg gyümölcs - Közép-Magyarország gasztronómiája

Hirdetés

Budapest vonzáskörzete és Pest megye az egyik legkisebb régiónk, gasztronómiailag mégis rendkívül sokszínű - nézzük meg a jellegzetes helyi fogásokat! (x)

Az összes régió közül a közép-magyarországi a legkisebb, mégis, földrajzi helyzetének köszönhetően meglepő változatosság mutatkozik a régi étkezési szokásokban. Délről az Alföld, északról a Dunakanyar, nyugaton a Vértes és a Budai hegyvidék, keleten pedig a Gödöllői dombság határolja, ráadásul keresztül folyik rajta a Duna. Ha ez nem lenne elég a változatos alapanyagok és konyhák magyarázatául, akkor ott van még az is, hogy főváros közelsége miatt a mezőgazdálkodás fontos megélhetési forrás volt - és egy ekkora várost régóta kell sokféle különböző nyersanyaggal ellátni.

Gyümölcsöskert a határon

Az Alföld határolta Pest megye déli részén, akárcsak Kecskemét és Nagykőrös környékén, fontos szerepe volt az állattartásnak és a pásztorkodásnak, így az itt élők konyhakultúrája sokban hasonlított a dél-alföldire. Mindig is jelentős gyümölcs- és zöldségtermelő környék volt, nem véletlenül alapítottak konzervgyárakat Nagykőrösön és Kecskeméten is a XX. század első évtizedeiben.

Barackültetvény

Cegléd környékén különösen a cseresznye-, a meggy- és a sárgabarack-termelés volt jelentős. Bár a laza homokon korábban is volt szőlőtermelés, a filoxérajárvány után vált igazán jelentőssé ezen a területen. Őszibarackkertek főleg Érd és Budaörs környékén, bogyós gyümölcsösök pedig a Dunakanyarban voltak jellemzőek. Az egyszerűbb főzelékfélének való zöldségek és a káposzta pedig Budapesttől keletre volt tipikusan jelen - ezért alakult ki itt a vecsési svábok savanyító kultúrája.

Vegyél részt a Nagy Gasztroutazásban a Nosalty és a Suzuki közös játékában, töltsd fel a kedvenc vendéglátó helyeid és nyerj!

Sváb konyhai szokások

Pest megyében, Budapest körül jelentős sváb kisebbség élt - Budaörsön, A Dunakanyarban, és a Pilisben is éltek nagyobb csoportok. A sváb konyhára jellemző takarékosság, beosztás, évszakhoz igazodás itt is jellemző volt. A sváb betelepülők, akárcsak az ország többi részében, jelentős sertésfeldolgozó kultúrával rendelkeztek, amelyek keveredtek a helyi szokásokkal. Egyik legismertebb kolbászféléjük, a stifolder ugyan Baranya megyéből indult, de ott még paprika nélkül készítették, és inkább hasonlított a hurkára, mint a ma ismert vastagkolbászra. Szintén jellemző a vidék konyhájára a szajmóka - egyfajta disznósajt, amit a kevésbé értékes részek mellett káposztával vagy krumplival kevertek és töltöttek sertésgyomorba abálás előtt. Mára persze ez is változott - a szajmóka inkább tűnik egy gyomorba töltött szaláminak, mint egy laza, abált maradékmentőnek. Akárcsak a magyar konyhában, itt sem létezett maradék disznóöléskor - különböző zöldségekkel dúsított abalé alapú levesekben szolgálták fel azokat a húsnyesedékeket, amik nem kerültek sem hurkába, sem kolbászba.

Sváb káposztás krumpligombóc

A Pest megyei sváboknál kevésbé volt jellemző a kásaételek fogyasztása, mint például a baranyai vagy tolnai csoportoknál, de ez valószínűleg azért van, mert itt nem volt olyan nagy hangsúly a gabona-, mint a zöldség- és gyümölcstermesztésen. Jellemzőek voltak a káposztából, hüvelyesekből készült főzelékfélék, cserépedényben sült ételek, illetve az aszalványlevesek és a tészták. Kenyérből főleg a sötétebb, rozsos kenyereket sütötték, az országszerte népszerű pompost vagy langallót pedig gyakran az elzászi nevén flammkuchenként emlegették.