A következő videó és poszt valójában egy romantikus vallomás lesz a Szabadtűz rovat kezdeteiről. Ugyanis az, hogy filmre kellene venni, és a nagyérdemű elé kellene tárni a túrázás közbeni főzőcskézéseimet, éppen itt, a Tátrában jutott először eszünkbe.

Egészen pontosan a Rysy csúcsára vezető úton jött a "megvilágosodás".

Itt található egy tengerszem, aminek van egy kis szigetecskéje. Erre, ha valaki ügyes és merész, akkor be lehet “mászni”. Egyszer aztán ezt természetesen meg is tettük a csúcsról lefelé tartva. Kis gázfőzőnkkel a szigeten melegítettük meg jól megérdemelt sóletünket, és lógattuk a lábunkat mínusz 6 centis vízbe.

Ekkor jött az ötlet, hogy a sokféle gasztroblog mellett szükség lenne valami újdonságra, és miért is ne fókuszálhatna a legfrissebb online tartalom a szabadban való főzésre!

Azóta sok víz lefolyt az összes folyóban a világon, és szerencsére a Szabadtűz is létrejött, mi pedig idén visszamentünk forgatni erre a helyszínre.

Sajnos a tengerszemig különböző logisztikai komplikációk miatt nem jutottunk fel, értsd úgy, hogy nagyon nehéz volt a forgatási cuccunk, és így is meghaltunk, mire a Poprádi-tóig felszenvedtük magunkat.

Viszont ha már a Tátrában jártunk, végre főzhettem egy jó sztrapacskát a szabadban, mert nagyon régóta tervezem, hogy ezzel hálálom meg ennek a vidéknek mindazt a jót, amit tőle kaptam. Na meg persze, ha Szlovákia, akkor a Kofola és a sztrapacska (bryndzove halusky) amúgy is alap.

Tehát össze is dobtam fenn a hegyen ezt a csodálatos és rém egyszerű ételt, és még a lokál arcok is csak elismerően bólogattak az illatok és a látvány elegyére. Meglepő módon senki nem okoskodott, hogy például nem volt rajta káposzta, vagy túl kicsi lett a krumpligaluska. Úgy látszik vannak még népek, akik nem akarnak az idegenek előtt kezüket-lábukat törve érteni a főzéshez, a focihoz és a politikához.

Legközelebb, ha északi szomszédunkhoz mentek - remélem túrázni a hegyekbe -, akkor mindenképpen egyetek egy sztrapacskát! Egészen zseniálisan készítik - persze ha ti magatok főzitek, szabadtűzön, annál jobb. A sztrapit öblítsétek le egy jó Kofolával, majd egy kupicányi tátratea még mehet a garatba, csak azért, hogy balanszban legyen aznapra a csí.

Aztán, ha leértetek a hegyről, jöhet a klasszikus rituálé, a túrabakancs magasról földbe dobása, hogy a jóélet verje meg. Vagy ezt lehet, hogy csak én szoktam csinálni?

RECEPT ITT.

Ezt olvastad az ízHUSZÁR magazinon?

SZABADTŰZ: "Okosétel" a szabadban, mert nem csak a telefon és számítógép lehet az - VIDEÓ