Az egyik kedvenc ehető alkatrészem a csicseriborsó, ami egyszerűen zseniális alapanyag, mert túl azon, hogy 10.000 formában variálható, még egészséges is. Na hát emiatt lesz a következő étel okos, még ha Téged nem is érdekel az alacsony glikémiás-index és az elnyújtott felszívódás, az biztos foglalkoztat, hogy baromira jól lakj finom kajával. Na, ezt most megkapod!
Kinn a szabadban és fenn a hegyen általában éhes az ember, sőt, megfigyelhető, hogy az átlagoshoz képest is kábé százszoros az éhségi faktor.
Jó mondjuk vannak olyan különleges állatpéldányok is mint én, akiknek ehhez nem kell kimenni a szabadba, mert akár a kanapén fetrengve is tudják ezt a sztorit produkálni - szerintem nekem ez a szuperképességem. Szuperhős-nevem pedig simán lehetne MegaÉhes!Na de a lényeg, hogy a túrák alkalmával is elő-előfordul, hogy megéhezem. Nagyjából minden negyedórában. Ha minden túra végén megmérnék a cukrom, szerintem szétmenne a nem-tudom-milyen mérőeszköz. Mert vágod, tele van a túrazsák ilyen szelettel, olyan csokibar-ral, diákcsemegével, meg hát kell energiazselé is, szóval ömlik a kalória a testbe.A fentebb már említett csicseriborsó szintén rendesen eltelít, de legalább egészséges is, viszont valami kell még mellé, ezért én kolbászt sütök hozzá avagy bele. Nem kell itt a meghökkenés, kinn a szabadban bármit lehet enni, úgyis elégeted, mint a buddhisták a hamis pénzérmét a gazdagság reményében, vagy mint a vizes véb…na azt inkább hagyjuk!Ja, és amit még nem említettem: amivel még okosabb ez az egész recept, az az, hogy igazából eléggé szállítás-kompatibilis is: konzervekkel és egy rúd kolbásszal már jó is vagy. Igen, konzervekkel, mert épp a szabadba igyekszünk kikapcsolódni, és majd fellépő éhségünket csillapítani, nem pedig a kis konyhánkból vagy a biokertünkből leszakajtott paradicsomot nagy műgonddal kimagozni!Szerencsére ezen a nyáron egy hétvégén sem maradtam a városban, mindig kinn voltam a szabadban. Ez vár rám holnap is, és az hiszem nem leszek rest én is újra megcsinálni ezt az all time favorit receptet, amit amúgy rengetegszer készítettem már itthon is, csak nem volt hozzá háttérzene madárcsicsergés és patakcsobogás formájában.
Aztán majd fojtom szeletekkel, bar-okkal és zselével a végén, hogy kisgömböc módjára csak le kelljen gurulnom a hegyoldalból.
Mert amúgy is gyűlölöm és totál feleslegesnek tartom a lefelé utat minden hegyről, mert a bámészkodás és gyönyörködés helyét sajnos mindig átveszi az ólomsúlyú fáradtság az elviselhetetlen lábfájdalom a bakancsban! Bár aztán a sör vagy a tátratea mindig megment a végén - és általában ezek az utolsó szögek a fáradtságom koporsójába.
Szóval mindenki, aki csak teheti, a hétvégén irány a szabad, mert az ilyen apró dolgok- mint a szép zöld természet - töltik fel az ember elméjét!
