Életmód 2020.11.30.

A svédek "rendet raknak" haláluk előtt, avagy így szabadulj meg életed feleslegessé vált tárgyaitól

Kessel

A minimalista életmód évek óta növekvő népszerűségnek örvend, de az idősebb kor új, egyedi perspektívába helyezheti a tudatosan limlommentes életet.

Margareta Magnusson svéd képzőművész, „Végső rendrakás svéd módra„ című könyve már több, mint egy éve jelent meg, és Marie Kondo rendrakóguru munkásságához hasonlóan azzal foglalkozik, hogy hogyan lehetünk boldogabbak, amennyiben megszabadulunk a felesleges tárgyainktól, az ő módszeréről mégis kevesebb szó esik. A különbség a fiatal Kondo és a nyolcvan feletti Magnusson elgondolása között pedig csupán a tempóban és az ember szeretteire való odafigyelésben jelenik meg.

A "végső" rendrakás

A végső rendrakást nem úgy kell elképzelni, hogy az ember kap egy halálos diagnózist, és akkor fogja magát, és kihívja a lomtalanítókat. Az elnevezés némiképp megtévesztő, mert bár a könyv a hatvanöt felettieknek, illetve az ő gyerekeinek szól, szó sincs róla, hogy közvetlen köze lenne a halált megelőző döntésekhez. A szerző épp ellenkezőleg, azt javasolja, hogy akkor kezdjük el rendbe szedni az életünket, amikor még elég energikusak vagyunk egy ilyen nagy feladat elvégzéséhez.

via GIPHY

Évtizedekig csak felhalmozunk

Magnusson mindössze abból indul ki, hogy az ember élete során irdatlanul sok tárgyat képes felhalmozni, így minél idősebbek vagyunk, vélhetően annál több tárgyunk van. Így valószínű, hogy egy hatvanéves embernek több felesleges "kacatja" van, mint egy húszévesnek, aki nem gyűjtögetett még bútorokat, vintage ruhákat, és elvan az okostelefonjával és az évente cserélődő ruhatárával. Ezek közül az élet során felhalmozott tárgyak közül sok pedig teljesen felesleges.

Az idős nő két szempontból tartja hasznosnak a felesleges tárgyaktól való megszabadulást:

amikor meghalunk,ne terheljüka szeretteinketazzal, hogy nekik kelljen eldönteniük, hogy mi fontos abból, amit nálunk találnak,
másik pedig, hogymi magunkis felszabadultan tudjunkélni a múlt felesleges relikviái nélkül,olyan környezetben, ami elősegíti, hogy könnyen és felszabadultan tudjunkműködni a mindennapokban.

A rendrakás is lassú folyamat

Mivel ez a módszer nem szuperhatékonyságot és mániákus lomtalanítást kíván, bőven van rá idő, hogy az ember átvizsgálja a dolgait és velük együtt a múltját. Az ember egy bizonyos kor után, amit a szerző ötven év körül határoz meg, elkezd úgy gondolkodni magáról, hogy “ki tudja, meddig leszek még itt” és olyan szemmel néz a tárgyakra, hogy azok milyen módon lesznek jelen a világban, ha a tulajdonosuk már nem él. Többnyire, ha valaki meghal, a családtagoknak kell ezeket a tárgyakat valahogy értelmeznie, rendszereznie, és ami különösen fájdalmas lehet a gyászolóknak, kidobnia.

Minél több tárgyat halmozunk fel, annál több munkát és fájdalmat hagyunk az utódjainkra.

Magnusson azt mondja, hogy nem érünk rá kilencven évesen elkezdeni gondolkodni azon, hogy mi legyen a hosszú életünk során felhalmozott tárgyainkkal. Nem csak azért, hogy a rokonainkat megkíméljük a zavartól, amikor majd meghalunk, hanem azért is, hogy a saját múltunkat tisztán lássuk, és helyet tudjunk hagyni a jövőnknek is.

via GIPHY

Nem csak az idősebb korosztály profitál

Felszabadító eldönteni, hogy melyek azok a tárgyak, és velük együtt emlékek, melyeket meg akarunk tartani, mert valami miatt fontosak nekünk, és melyek azok, melyek a múltnak ugyan részei voltak, de nem kapcsolódik hozzájuk semmi, ami a jelenben fontos lenne. Magnusson úgy gondolja, hogy ami rossz emlék, és csak bosszantja az embert, attól érdemes megszabadulni, méghozzá nem az utolsó, vagy az utolsó utáni pillanatban. A szükségtelen dolgokat bármikor el lehet kezdeni kidobálni, a tavaszi nagytakarítás például megfelelő alkalom lehet ennek elkezdésére.

Könnyebben élni

A könyv jó néhány tanácsa inkább arra vonatkozik, hogy hogyan tegyük könnyebbé az életünket, nem pedig arra, hogy mi legyen a halálunk után. Ezeket a fiataloknak is érdemes megfogadnia.

A minimalizmus alaptézise, hogy a rendetlenség irritáló

Azt mindannyian tudjuk, hogy a soha nem a helyén levő tárgyak állandó keresése nem jó időtöltés: ha megszabadulunk a sok szeméttől, több helyünk és terünk marad megtalálni a dolgainkat, melyek fontosak. Egyszerű példa: ha állandó probléma, hogy nem találjuk a kulcsunkat, akkor oldjuk meg, és szereljünk fel neki egy kampót. Ne szivassuk magunkat eltűnő apró tárgyakkal, működésképtelen redőnyökkel, konyhai eszközökkel évekig.

Ha mindennek megvan a helye és rendesen működik, akkor több időnk marad élni.

Ami örömet okoz, azt meg kell tartani

Ha bármire szívesen nézünk rá, azt érdemes megtartani, de semmihez nem kell ragaszkodni csupán azért, mert értékes, vagy ezer éve ott van és megszoktuk. A szerző azt javasolja, hogy ha találunk olyan embert, aki örömét lelné bármilyen tárgyunkban, akkor ajándékozzuk el, egyéb esetben mehet a kukába.

A nagy helyet foglaló tárgyak nagyobb teherrel járnak

Minél nagyobb a felesleges tárgy, annál hamarabb meg kell szabadulni tőle – mondja Magnusson, és azt javasolja, hogy a nagyméretű, úgyis elfekvőben lévő tárgyakkal kezdjük a lomtalanítást, és fokozatosan haladjunk, de ne rohanjunk sehova. A fotóalbum az utolsó, amit át kell nézni, mert az ember könnyen belefeledkezik az emlékeibe, és ez elvonja a figyelmét a tényleg felesleges dolgoktól való megszabadulásról.