Bevallom, nem szeretek rántott húst készíteni. Sok oka van ennek. Egyrészről tudom, hogy az anyukámé sokkal finomabb lesz, pedig semmi különöset nem csinál vele. Másrészről a sok pancsoláshoz nem mindig füllik a fogam, és hiába a zacskó-lisztezős módszer, az utána való mosogatás úgy is rám vár. Végül, de nem utolsó sorban, legtöbbször nincs időm rá. Most egy nagy levegővétel következik, ugyanis a gyermekeink szerencsére nem is várják el tőlem, talán egyszer volt olyan, hogy valamelyik külön szólt, hogy ő bizony már régen evett ilyet. Ezeknek a kedves dolgoknak pedig eszméletlenül lehet örülni, és szíves örömest teljesítem azonnal a kérést, hiszen legtöbbször a "mit szeretnétek vacsorára?" kérdésre maximum egy vállrándítás érkezik.
Szóval elérkeztünk a kókuszbundához, ami rém egyszerű. Kevés olívaolajjal átkenjük a csirkecsíkokat, így már ragad rájuk a fűszeres kókuszreszelék, mint légy a papírra. Ezen a kevés olajon kívül többre nem is lesz szükségünk, mert sütőben sülnek a drágáim, tehát a liszt- vagy tojásérzékenyek is fogyaszthatják. Aki tartana tőle - mert a kókuszreszeléket csak édességekkel tudja összepárosítani - , annak is megnyugtató hírekkel szolgálhatok: egyáltalán nem lesz édes, viszont eszméletlenül pikáns csirkefalatokat ehet.
Partifalatoknak nagyszerű, de bármelyik hétköznap vacsira is gyorsan összepattintható étel, amihez az eredeti receptben az ajánlják, hogy a legkedvesebb szószunkat tálaljuk. Úgy éreztem, itt az ideje bevetni Elvist. Hogy mit jelent ez? Évekkel ezelőtt több órát kellett várnunk egy repülőtéren az átszállásra. Egymásra néztünk, hol is vagyunk? Memphis, Tennessee? Atya világ, hiszen ez Elvis szülővárosa! Azonnal kicsekkoltunk és taxiba vágtuk magunkat, irány Graceland! Szerencsére nincs túl messze a reptértől, és szuper időt fogtunk ki, mert éppen alig voltak, csak úgy párszázan…mindegy, minden olyan szervezetten zajlik ott, hogy tényleg viszonylag könnyen Elvis szülőházában találtuk magunkat, erről most röviden nem tudnék írni és a vége sírós lenne, úgyhogy csak annyit, az egyik ajándékshopban többek között egy képeslapot vásároltam, amin ez a barbequeszósz-recept látható.
Már nagyon régen vártam, hogy valamilyen hús mellé feltöltsem az oldalra a receptjét, de nem tudok arra várni, hogy egyszer csak lesz egy grillszettem. Az amerikai, kókuszbundában sült csirkecsíkokhoz pont a tökéletes választás. Eredetileg nem kis mennyiségre szólt, 4 paradicsomkonzervvel íródott, ezért lemértem, egy azonos kanálkészlet evőkanalába hány teáskanálnyi folyadék fér. Még a férjemmel is fogadtam és nyertem, mert valóban 4 teáskanálnyi víz fért az evőkanálba, de hiába gondoltam úgy, hogy hatalmas Amerika = hatalmas adag szósz, mi is sokan vagyunk, így a leírt, negyedelt mennyiség nekünk kevésnek bizonyult. Legközelebb az eredeti, négyszeres adagnál maradok, ha mégis maradna egy kevés, hűtőben hetekig eláll.
Jövő héten egyik kedvenc húskészítményemből készítek lekvárt. Most nem hülyéskedek, tényleg húsból lekvárt, ha érdekel, keresd az oldalon mához egy hétre! Addig meg főzz be egy rakat barbequeszószt a grillszezonra!Gréti