Korábban azt nyilatkoztad, hogy egyetemistaként húst hússal ettél, most pedig már évtizedek óta tartózkodsz tőle és más állati eredetű élelmiszerektől. Mesélnél arról, nálad mi motiválta a váltást?
Úgy gondolom, hogy az étel hatással van a lelki attitűdre, valószínűleg azért ettem húst életem első szakaszában, mert egyrészt így szoktam meg, de a harchoz is egyfajta animális erőt nyertem belőle, amitől én később megszabadultam. Amikor úgy voltam vele, hogy elég csalódás ért az egészségem kapcsán, főleg a gyerekvállalással kapcsolatban, akkor elkezdtem keresni, hogy mi az, amit nem jól működtetek. Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy az én történetem lehet inspiráló és példa másnak, de mindenkinek nagyon fontos, hogy lemérje, nála miként működik ez, mert szerintem nincs általános szabály.
A jövőben szerintem a gyógyítás is egyénre lesz szabva, hiszen hogy lehetne egy száz kilós fizikai munkát végző férfira ugyanaz a szabály érvényes, mint egy irodában dolgozó negyven kilós nőre.
Tehát én meg akartam oldani saját jogon a problémámat, elindultam egy holisztikus úton, és komplexitásában, test, lélek, szellem vonatkozásait felölelve próbáltam először megfejteni, aztán gyógyítgatni magam. Persze mindezt segítséggel, eljártam táborba, előadásokra, könyveket olvastam, volt hat év, hogy teljesen visszavonultam a közélettől, és kutattam, kutattam, hogy mi végre is vagyunk mi itt. Ezzel az úttal együtt járt, hogy letettem a húst. Pedig korábban, tényleg, ahogy mondtad, egyetemistaként és később, amikor jogászként dolgoztam, húst hússal ettem, és ha nem volt hús az asztalon, akkor azt gondoltam, hogy éhes maradok. Sok problémám szerintem akkor is emiatt volt. Az állatokhoz, a világhoz fűződő viszonyom lenyomata is benne volt, de nagymértékben látszódott, hogy az én testem nem működik jól hússal.
Fokozatos volt ez az átállás, vagy egyik napról a másikra történt?
Egyik napról a másikra, de nagyon fontos, hogy ez egy táborban történt, ahol hajnalban keltünk, meditáltunk, előadásokat hallgattunk, és ehhez hozzájött az életmódváltás, tehát komplexitásában indult el. Nekem nagyobb problémát jelentett letenni a kávét, elkezdett fájni a fejem, de a hús az egyértelműen jó volt, és tudtam tartani, sőt, egyre diadalmasabb volt ez az érzés, hogy így sokkal jobban érzem magam. Korábban a sült csirke volt a kedvencem kovászos uborkával, de egyáltalán nem is hiányzott, sőt, azt éreztem, hogy a számba se tudnám venni már. Ami sokszor felmerül, és egy érdekes kérdés, főként férfiak tették fel nekem a baráti társaságban, hogy van-e erőm, hiszen a hússal vasat viszünk be. Az biztos, hogy a karakterem is megváltozott ezáltal, sokkal jámborabb, ellenben erősebb lettem.
Sokaknál azon bukik el a vegetáriánus, és még inkább a vegán táplálkozás, hogy egyszerűen leveszik ezeket az élelmiszereket a tányérról, és a megszokott köretekből próbálják összesakkozni az étrendjüket.
Szerintem a gondolkodást kell átállítani, de megsúgom neked, hogy olyan intelligens a testünk, hogy hidegfúzióval előállít minden vitamint és ásványi anyagot, amennyiben harmóniában vagyunk. Erről keveset beszélnek, de lehet erről fellelni anyagokat. Volt egy tanítványom, akinek az anyukája orvos volt, és amikor működött, a modelliskolában volt egy olyan tantárgy, hogy táplálkozás- és életmódismeretek, amiben javasoltam, hogy próbálják ki ezt a típusú étkezést, aminek alapja a zöldség, gyümölcs, gabona. Ez akkor volt még, amikor engem megmosolyogtak, amikor díszpinty voltam ezzel az étkezéssel, de én elkezdtem bevinni a köztudatba, és nagyon örömömre ma már nálunk is elterjedt. Ahogy kipróbálták a családok, mindig az volt a visszajelzés, hogy tisztábbnak és egészségesebbnek érzik magukat, még akkor is, ha nem vették hozzá a lelki oldalt. Azt szeretem a fiatalokban, hogy nekik megoldások kellenek, és most, hogy az emberiség ilyen helyzetbe került, látszik, hogy az egyik megoldás lehet, hogy visszaveszünk a húsfogyasztásból. Hangsúlyoznám, hogy ezzel együtt nem támogatom a mostanában megjelent műhúsokat. Visszatérve, ez az orvos anyuka kérte, hogy hadd szúrjon meg, mert nagyon kíváncsi a vérképemre több év vegetáriánus életmód után. Nagyon elcsodálkozott, mert tökéletes volt. Most fél éve ismét vegán vagyok, de voltak korszakok az elmúlt évtizedekben, amikor úgy éreztem, a testem kívánja a sajtot, akkor azt visszavettem.
Nagyon fontosnak tartom a hitelességet. Kifelé is, de éppúgy befelé is, figyelni kell a testünk reakcióit. Ha nem vagyunk jól hús nélkül, akkor ne iktassuk ki, mert lehet, még nem vagyunk azon az elhatározási fokon, hogy lemondjunk róla.
A legfontosabb, hogy nem hiszek az elfojtásban. Azonban az is egy tévképzet, hogy aki vega, az aszkéta, pedig ez egy virtuóz műfaj. Én is voltam vegetáriánus főzőtanfolyamon, nagyon izgalmas volt. Az első időkben tényleg kell egy kis tanulás és odafigyelés, de aztán kiderül, hogy nemcsak változatos, de költségkímélőbb ez az étkezési forma, és nem kell attól félni, hogy hiánybetegség alakulna ki. Lényegesnek tartom az egyéni befelé figyelést, mert lehet máshonnan inspirálódni, próbálgatni, de úgyis egyéni szinten dől el ez. Néhány orvos van, aki alternatív gyógyászattal is foglalkozik, és ismeri és publikálja, hogy vannak a fehérjeemberek, vannak a szénhidrátemberek és a vegyesek. Például az én testem a fehérjét tíz százalékban tolerálja, így nem tudok fehérjediétával fogyni, én attól elsavasodnék, nekem az nem jó, viszont szénhidráttal nagyon jól lefogyok, ha úgy alakul. Amit ajánlani szoktam, az a zöldség, gyümölcs, gabona, mint például a köles, barna rizs, hajdina, quinoa.
Említetted, hogy főzőtanfolyamon tanultad el az alapokat, hol volt ez? Van esetleg olyan szakács, akinek inspirálódsz a munkájából?
Nem nagyon követek senkit, de én magam nagyon sokat kísérletezem. A Napfényes Élet Alapítványba jártam sokat, és az ottani főzőtanfolyamon vettem részt, ott tanultam meg elkészíteni sok meleg finomságot.
Hogyan lehetne jellemezni a főztödet?
Szoktam nézni a főzős műsorokat, és mindig rájövök, hogy az én ízlésem szerint egy kicsit katyvasznak érzem a sok fúziót és alapanyag-kavalkádot. Kevés alapanyagból szeretek főzni. Monokróm az öltözködésem, legtöbbször egy színt szeretek viselni, és az étkezésben is ez érvényesül. Ez alól a salátám kivétel, azt minél színesebben szeretem, de mellé biztosan csak egy valamit fogok enni. Ettől érzem jól magam, ha belenézek a tükörbe, azt látom, hogy rendben vagyok, pedig idén azért 65 éves leszek.
Ami még biztos, hogy a sós ételekbe mindig kerül hagyma és fokhagyma, a nagy kedvencem pedig a köles savanyú káposztával, az egy izgalmas kombó.
Mit üzennél azoknak, akik gondolkoznak, de még nem határozták el az életmódváltást, akár az anyagiaktól tartva, akár attól, hogy valami hiányozni fog a szervezetüknek?
Nagyon fontos fejben eldönteni. Nem ellene tenni, hanem érte tenni, így épülhet be az életünkbe. Én onnan közelítenék, hogy a hosszú élet egyik titka, ha csak a táplálkozást vesszük, hogy ne együk túl magunkat. Van egy mondás, miszerint nem jóllakni, hanem megelégedni kell, ez a táplálkozási intelligencia. A magyar társadalom jelentős része, lássuk be, elhízott. Mindannyiunk számára örömforrás az evés, a közös evés még össze is hoz, én is nagyon szeretem. De ahogy a vásárlással is túlléptük a mértéket, szerintem ugyanígy van az evéssel is. Ha az ember elmagyarázza magának, hogy szeretne egészséges lenni, akkor a megelőzésre kell hangsúlyt fektetni, ebben pedig elsősorban magunkra számíthatunk. Ennek egyik formája, hogy mennyit és mit eszem.
Sokan kinevettek régebben, hogy mit válogatok, azt mondták, hogy én leszek a legegészségesebb hulla a temetőben, de egyre többeknek esik le, hogy ezzel foglalkozni kell.
Ha már külső körülmény is van, ami arra szorít minket, hogy odafigyeljünk, akkor nem is kérdés, hogy eljött ennek az ideje. Nekem az az alaptételem, hogy minden értünk van, a rossz is, én magam is minden nap tudatosítom, hogy az élet része a megpróbáltatás is. Éhezni szörnyű, éppen ezért segíteni kell egymást, hogy ez ne történhessen meg, aki pedig megteheti, hogy vásárol magának és a családjának, annak át kell gondolni a gazdaságosság és egészség szempontjából az étkezést. A kölest régen a szegények eledelének mondták, és ma is olcsó, miközben rengeteg recept van hozzá, és remek tápanyagforrás. Az is lényeges, hogy az évszaknak megfelelően próbáljunk étkezni, a káposzta, savanyú káposzta most szezonális, és nem drága. A töltött káposzta sem egy rossz dolog, nem hizlal, ha nem sertéshússal töltjük meg, én barna rizzsel készítem, hús nélkül. A gabonák, amik a vegán életben jelen vannak, szerintem elérhető áron kaphatók, és jól fel lehet őket tupírozni fűszerekkel, amik szintén jótékony hatással vannak az egészségre. Ami biztos, hogy minden nap kellene ennie mindenkinek egy almát, céklát, káposztát, répát, este meg fekete retket, illetve fokhagymát, amennyit lehet. A természet rengeteg megoldást kínál teljesen ingyen, csak vissza kellene találnunk ezekhez az ismeretekhez. Egyik téma, ami még közel áll hozzám, azok a gyógynövények.
Többször felmerült, hogy mások miként viszonyultak ahhoz, ahogy táplálkozol. Te mennyire szoktál másokkal szándékosan erről beszélni, akár azzal a céllal, hogy a változtatás irányába tereld őket?
Nekem nagyon fontos a többieket segíteni, de aki még nem nyitott erre, annak nem tudom lenyomni a torkán. Nagyon kell figyelni arra, hogy ki az, aki be tudja vagy be akarja fogadni ezt, még a jelen helyzetben is, amikor már sokkal többen nyitottak erre. Korábban gondolkoztam is azon, hogy merjek-e megnyilvánulni ezekben a témákban, de ha kérdeznek, akkor mindig szívesen válaszolok. Nekem a legnagyobb platformom az iskolám volt, amit a Covid miatt bezártam, ott sok emberhez eljutott az üzenetem, volt ilyen műsorom is a tévében, egészségnagykövet is voltam, és a Bátor Táborban is az én hatásomra volt vegetáriánus év. Sokakat azon keresztül lehet megszólítani, hogy van annyi felelősségérzetük, hogy belegondolnak, a családjuknak még húsz évig de jó lenne, ha lennének, ezért, ha nem is maguk miatt, de ez elhozhatja a tudatváltást. Sok bulimiást, anorexiást hoztak hozzám az iskolába, azoknak el tudtam magyarázni, hogy nem a megvonás a megoldás. Fontos a tudatosság, mert az vagyok, ahogy döntök, és ez nem csak a táplálkozásra igaz.
Köztudott, hogy szeretsz sportolni. Jelenleg milyen mozgásformákat űzöl?
Minden folyamatosan mozgásban van a világban. Az utóbbi időben számomra nagy váltás volt, hogy akár egy hétig nem nyúlok az autómhoz, hanem gyalogolok. Van olyan nap, amikor nem tudok edzeni, akkor helyette a gyaloglás a napi mozgás. Nem kimondottan szépítő szándékkal, inkább az egészségem és a jó közérzetem miatt 25 éve aktívan sportolok, de kizárólag olyan sportot, amit élvezek. A jógát nem élvezem, pedig illene, de ezért nem is csinálom, ellenben nagyon szeretem a táncot, imádom, hogy csoportban lehetek, szól a zene, és mindenki élvezi. Szeretek boxolni, a step aerobic, zoomba is közel áll hozzám, futópadon hadonászom. Egy a lényeg, hogy így vagy úgy, de megizzadok majd minden nap.
Címlapkép: Sütő Enikő / Instagram
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több gasztrointerjú itt:
- „Sokan úgy nőnek föl, hogy nem tapasztalják meg, milyen izgalmas a környezetük” – interjú az On The Spottal
- „A paprikás csirke az paprikás csirke, csak a legjobb csirkét próbáljuk megtalálni" – Wolf András sztárséffel beszélgettünk
- „Michelin-csillag nélkül fine dining éttermet csinálni olyan, mint futva indulni egy bringás versenyen” – interjú Báthory Gergellyel és Mede Ádámmal
