Sushiként ismerjük, de magyarul, kiejtés szerint is írhatjuk az egyik legnépszerűbb japán fogás, a szusi nevét. A ragacsos, sushirizsből készült falatkákat általában friss, nyers hallal tálalják. Első ránézésre azt gondolhatjuk: nahát, én ezt otthon nem tudom megcsinálni! Pedig nem is olyan nehéz. A legegyszerűbb fajtákat most megmutatjuk, ezekkel lehet kezdeni a szusikészítő pályafutást!
Sushirizs
Sushit sushirizsből, és csak abból szabad készíteni, ami formájában aprószemű, kerek rizs, telis-tele keményítővel, ezért főzés előtt háromszor bő vízzel ki kell mosni. Nagyszerű lenne, ha mindenki elmondhatná magáról, hogy egy hagyományos japán rizsfőzőedény boldog tulajdonosa, ugyanis ebben autentikus a sushirizs főzése. Gyorsan azért elárulom, nekem nincs ilyenem, de sima edényben is elkészül, ahogy a mellékelt fotók dokumentálták.
Tudtad? Nem kerül kidobásra, kongi, vagyis rizsleves készül másnap a rizsfőző edény alján maradt leragadt rizsből.
Nigiri
Tényleg nem maki sushikkal érdemes indítani a tanulási folyamatot. Ennél vannak egyszerűbbek, például a nigiri, ami tulajdonképpen egy rizspárna halas takaróval. Egy-egy kanálnyi rizst szorosan összenyomva, hogy az összes szuszt kinyomjuk a szemek közül, egy kis fenekes csónakot formálunk az ujjaink segítségével, erre ráfektetünk például egy átlósan, méretre vágott szelet tonhal- vagy lazacszeletet. Ezekből is jó kifejezetten sushilazacot vagy -tohalat vásárolni, mely darabok a halacskák legnemesebb részéből valók. Nagyon kevés kell belőlük, úgyhogy egyszer-egyszer megengedhetjük ezt a luxust magunknak. Vagy ahogy a japánok csinálják, barátokat hívhatunk sushipartizni, így nincs előzetes meló, közösen készítjük el a falatkákat, és minden alapanyagot más hozhat.
Vizezés
Egy plusz kört megspórolunk, ha előre tudjuk, hogy csak nedves kézzel működik a formázás, különben ráragad az összes rizs a kezünkre. Érdemes a kezünk ügyében tartani egy tál vizet, hogy menet közben is újból meg tudjuk nedvesíteni. Vigyázat, ha a túl sok vizet használunk, összeragadás helyett szétesik a rizs.
Tudtad? Japánban plusz ízesítésnek nem sót, hanem egy kisebb darab kombut, vagyis algát tesznek a rizs főzővizébe.
Onigiri
Ha már megy a rizspárna formázgatása, akkor jöhet a következő kihívás. A ragacsos rizsből nedves kézzel egyik tenyerünkbe formázzunk háromszög alakú alapot. Erre halmozzuk a tölteléket, majd egy ugyanakkora mennyiségű rizsadagot nyomunk rá, amiből megformázzuk a töltött sushit, vagyis az onigirit.
Norilap
Sushihoz natúr algalapot használunk, de már kapható snackként kisebb darabokba vágott, fűszerekkel, wasabival vagy csak sóval ízesített formában is a nori. A boltban kapható, sushihoz megfelelő terméket körülbelül 15x15 centiméteres lapokban vásárolhatjuk meg. Ezt aztán tetszőleges csíkokban, ahogy a képen is látható, vagy teljes takarásban is feltehetjük az onigirire. Ha csak díszíteni szeretnénk a norilappal, akkor törjük apró darabokba és szórásként alkalmazzuk.
Galéria
Így készül az onigiri
Bombabiztos töltelék
Még a halat kevésbé kedvelők is imádják a konzervtonhalas-majonézes tölteléket. Ebbe kevés friss bors mehet, de a sózással vigyázzunk, a konzervhal és majonéz is már magában sós.
Halak kiválasztása
Az onigiri töltelékébe friss sushitonhalat és -lazacot kockázzunk, ezek a halaknak a legnemesebb részéből vágott darabok, csodálatosan csíkozottak. A lazachoz magozott uborkát és sós-cukros rizsecetet, a tonhalhoz avokádót, szójaszószt és chilipelyhet keverjünk.
Fotók és recept: Bagdi Gréta
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több szépség Grétitől:
