A minap lelkesen újságoltam a négyéves lányomnak, hogy végre kaptam spárgát a piacon, és az lesz az ebéd. Tudod, hogy melyik az a spárga? – kérdeztem tőle. Naná! – válaszolta, és közben teljesen idiótának nézett: "Gombolyagban van, és lehet vele kötözni!" "Nem-nem!" – próbáltam megnyugtatni – ez egy zöldség, és nagyon finom." "Jaa.. – mondta fintorogva – azt hiszem, azt nem szeretem."

Az én, egykor mindent válogatás nélkül habzsoló gyermekem néhány év óvoda után úgy döntött, ha egy felnőtt azt mondja neki egy zöldségről, hogy az nagyon finom, akkor ott tuti valami átverés készül.

Rögtön meg is bántam, hogy lefinomoztam, sőt, lezöldségeztem a spárgát, biztos nagyobb sikerem lett volna, ha azt kezdem el taglalni, hogy hogyan főzök neki levest madzagból. De ha már így jártunk, gondoltam, bedobom, hogy a spárgát úgy is hívják, nyúlárnyék. Hogy miért? Talán mert két spárga úgy néz ki, mint a nyuszi füle? Vagy mert a nyulak is szeretik? Vagy pusztán azért, mert az ijedős nyúl a spárga növény árnyékában keres magának menedéket. Egyik variáció sem állította a spárga oldalára a gyerekeket, ezért úgy gondoltam, hogy a krémlevesen kívül újítok kicsit a zöldség felhasználásán.

Így készült el első körben a sonkába bugyolált spárgacsokor, ami nem csak jól fest a tányéron, de nagyon finom, nyárias ízű, az első, udvarra kiülős kora esti vacsorára tökéletes.

Aztán készítettem még leveles tésztával spárgás pitét is, az is nagyon finom volt, a gyerekek körében nagyobb sikernek örvendett, mint a mediterrán ízvilágú göngyölt spárga. Ebből végül maradt ki spárga és leveles tészta is, ezért csináltunk még spárgamúmiákat is. Ehhez talán sajtmártás lenne az ideális, én spárgakrémet készítettem, de cserébe csak értetlen tekinteteket kaptam - hiba volt, na.

Egyébként szerintem a zöld spárga sokkal finomabb a fehérnél, de sajnos olyat idén még nem láttam sehol. Érdekes módon a zöld növénykék jóval igénytelenebbek, mint a fehérek, kevesebb törődés kell a termesztésükhöz, mégis ritkábban látni őket a piacokon. De ami késik, nem múlik, eszünk mi még hamarosan zöld nyúlárnyékot is, remélem.