Gasztro 2020.11.30.

Sör, tapas, rock&roll!

Dacota

11 sör a csapon, további ötven fajta üvegben - a 2013-ban nyitott Léhűtőben a kézműves sörök mellett most már hibátlan tapasokért is mehetünk!

A kisüzemi sörök forradalmának 2011-es kezdete óta számos hely nyitott, ahol izgalmasabbnál izgalmasabb nedűket kóstolhatnak a régi és új sörrajongók. A három éves Léhűtő az első kézműves kocsmák között volt - a bulinegyedben ráadásul továbbra is egyeduralkodók. Söreik nagy része magyar kisüzemekből származik, de az üveges szortimentben megtaláljuk a skót, német, osztrák vagy amerikai főzdék kínálatát is.

Az elmúlt évek hihetetlen sörboomjának köszönhetően természetesen sok olyan hely van, ahol különlegességeket kapunk - de egyre nagyobb hangsúly azon, hogy a mellé kapott étel is legalább akkorát üssön. A Léhűtőben pár hónapja új szakács van, aki az étlapot is megreformálta, és egy olyan műfajt hozott be a Gozsdu udvar- beli kocsmába, ami tökéletesen megy a minőségi italok kóstolásához: a tapas-t. A sör ugyanis egy rock&roll műfaj, amit ugyan lehet Michelin-csillagos ételekkel párosítani, de egy átlag hétköznapon is kijár neki az a tisztelet, hogy jó falatokkal párosítsuk.

A spanyolok által világhírűvé lett falatkás műfajt Keller Andrásnak volt ideje megtanulni: tizenöt évet töltött ugyanis Spanyolországban és Horvátországban. Az étlap nincs túlgondolva - az ételek nyolcvan százaléka a spanyol gasztronómiából jön, de helyet kap rajta a ma már elmaradhatatlan hamburger és a balkán konyhák örök ásza, a csevap. Nem fine dining, és nem is klasszikus, eltelítős vacsora egyik sem, viszont önállóan is megállja a helyét mind egy nagyvárosi, beszélgetős esti összejövetelhez, és bitang jól passzolnak a sörökhöz!

A Léhűtő 1-ben alapvetően a sörök kapják a hangsúlyt, ott nagyobb a pörgés, míg a Léhűtő 2 inkább a csöndesebb, gasztrós vonalat képviseli. Mivel a kettő egymás mellett van, természetesen van átjárás - akár a pultot támasztva is eszegethetjük a tapasunkat, mintha tényleg Spanyolországban lennénk, és a Léhűtő 2-ben is vannak jófajta sörök csapon és üvegben egyaránt.

A hamburgerrel kezdeném - a műfajnak számos képviselője van a városban, ma már gyakorlatilag képtelenség leimádkozni az étlapról, viszont kevés hely van, ahol igazán jó minőséget kapunk. Kapaszkodjatok meg, a Léhűtőé pont ilyen - sőt, azt is megkockáztatom, hogy a környék legjobb hamburgerét itt találjuk. Vastag, szaftos, tökéletesen eltalált hús - a hozzá adott szószok és zöldségek pedig nincsenek túlcifrázva, egyszerűen csak piszkos jól harmonizálnak a "hamburgerlelke" marhahússal. A baszk kolbászkák lilahagymalekvárral és ropogós baguette-tel elsőre nem tűnik nagy adagnak, de olyan tömény ízorgiát kapunk, hogy ha a kolbászkák eltüntetése után még az enyhén csípős, zsíros szaftot is kitunkoljuk, az pont elég ahhoz, hogy kerek legyen a világ.

A háromfajta sajtból összeállított sajttál és a sonkatál a klasszikus barcelonai tapasbár-hangulatot hozzák. A spanyolos vonal csúcsa szerintem a garnéla - sűrű, fokhagymás paradicsomos szószával a tapas bárok abszolút élvonalába tartozik, így ha arra jártok, még csak véletlenül se hagyjátok ki! A rózsaszínre sütött omlós hátszínt a húsrajongóknak ajánljuk, a csirkenyársat pedig mindazoknak, akik - akárcsak én - zsigerből utasítják el az éttermek csirkehúsos ajánlatait.

A combból készült kis nyársak omlósak, szaftosak, puhák, és felülírják az átlagos csirkés falatokról kialakult lesújtó véleményt - minket legalábbis meggyőztek. Meg kell említenem a horvát tengerparton is gyakori szardellát - aki szereti ezt a megosztó, tömény halacskát, az mindenképpen próbálja meg az olívaolajos-petrezselymes verziót!

Tehát, ha legközelebb a Gozsdu udvarba indultok sörözni, nyugodtan vegyétek úgy, hogy a vacsorakérdés is meg van oldva - ebben a hidegben meg külön jólesik egy falat Spanyolország, vagy egy adag jófajta, Balkánt idéző íz a sörök mellé.