Több főzős showban is részt vettél, amik közül többet meg is nyertél, a Konyhafőnök VIP-ben pedig a döntőbe kerültél. A főzés fontos szerepet tölt be az életedben, és láthatóan jó is vagy benne. Hogyan kezdődött a kapcsolatod a főzéssel?
Beleszülettem a főzésbe, mert egy ötgyerekes családban első vagyok, sejtheted, hogy ez mit jelent. A legidősebb lányok sorsa, anyukád jobbkeze vagy, így egészen kicsi koromtól dinsztelek, aprítok, hámozok, lényegében kézilánykodtam anyukámnak, aki fantasztikus szakács. Minden elfogultság nélkül mondom ezt, mi sem jelzi ezt jobban, hogy három öcsémből kettő szakács. Úgy képzeld el, hogy sosem voltunk sem bölcsődések, sem óvodások, sem napközisek, tehát minden áldott nap otthon kosztoltunk, ami nekem elég sok munkát jelentett. Az evés központi kérdés volt egy héttagú családban, állandóan az étel körül forgott minden, különösen, hogy sosem ettünk oviban vagy napköziben. Ebből nekem elég sok teher jutott, ezért hamar beletanultam a konyhai munkába. A sors iróniája, hogy amikor nem vettek fel a Színművészetire, a legeslegelső munkám érettségi után az volt, hogy elmentem a Balatonra kézilánynak. Ott a Gellért séfje alá dolgoztam, és ő nagyon sok mindent megtanított, trükköket, olyan dolgokat, amiket otthon Hajdúnánáson az anyám sosem látott. Később Budapesten a Sportvendéglőben kézilánykodtam, az én korosztályom tudja, mi volt az, kint a Csömöri úton. A kommunizmusban volt banán, és rengeteg kuriózum, kakasherepörkölt, rántott kakastaréj, tenger gyümölcsei, több mint 170 féle étel volt.
Az életrajzodban azt írtad, hogy már az első tévés szereplésednél tudtad, hogy majd szeretnél egy szexuális szakácskönyvet, ami végül a 2012-ben megjelent Afrodiziákum lett. A szexualitás és a főzés hogyan kapcsolódik össze?
Az igazi érzékiség, benne is van, hogy érzék, minden érzékszervet érint. Most a beszélgetésünket is meghatározzák a környezet hangjai, ugyanígy a taktilis ingerek is hatással vannak ránk, ahogy mondjuk főzés közben megfogunk egy feszes, fényes paradicsomot, én például nagyon szeretem megérinteni a padlizsán felületét. Szerintem bennem ez a gyermeki játékosságnak köszönhető, hogy fedezem fel, habzsolom a létezést, nagyon nagy életöröm van bennem. Ahogy a szeretkezésben is az érzékiség hatalmas szerepet játszik, amikor egy tányért megkomponálsz, a színek, a textúrákkal való játék, az illatok és az ízlelőbimbók fontos szerepet játszanak. Biztos vagyok benne, hogy épp úgy, ahogy vannak emberek, akiknek jobb a hallása, vagy vegyük a lányomat, aki textilművész, tudom, hogy másképp, intenzívebben látja a színeket, úgy szerintem van, akiknek érzékenyebbek az ízlelőbimbói. A férjem egy mértéktartó és vékony pasi, szoktam is neki mondani, hogy magának könnyű mértéktartónak lenni, és keveset enni, mert nem érzi annyira az ízeket, mint én.
Néha elérakok egy ételt, és próbára teszem, hogy kitalálja-e, melyik két fűszer került bele, de még erre is olyan hülyeségeket mond, hogy néha azt érzem, kár is neki főzni.
Szerintem nekem elég sok érzékelőbimbóm van, ezért is szeretek annyira enni, és ezért tudok olyan jó szájízzel főzni.
A férjedtől eltérően a legtöbb embernek épp az ellenkezőjével van gondja, hogy megállja az evést, hiszen az étel azon túl, hogy üzemanyag a testünknek, annyi mindent magába foglal, felidézhet emlékeket, de akár vigasz is lehet.
Három agyunk van: egy a fejben, egy a szívben és egy a belekben. A hétvégén voltam egy halahó bodywork elvonuláson, ahol mindenki elmondta az elején, mivel szeretne foglalkozni. Én fogyni szeretnék, de nincs elég önfegyelmem hozzá, vagy mindig visszarendeződöm. Persze hova lyukadtunk ki? A belső gyermekhez, a kis Gyöngyikéhez, aki több figyelemre, több szeretetre vágyott volna. Hiába fogyasztanak le valakit, ha a belső minta nem változik, visszarendezi magát, ugyanúgy, mint a lottónyertesek, akik idővel ugyanolyan vagy rosszabb körülmények között fognak élni, mint korábban. Folyamatosan dolgozom én is magamon, és tulajdonképpen önmagunk tisztítása egy életen át tartó munka.
Van olyan afrodiziákum, amit bárki könnyedén becsempészhet a mindennapjaiba?
A legegyszerűbb, ami eszembe jut, a csilis csoki. Van egy mexikói étel, a mole, egy csilis-csokis csirke. Azt gondolná az ember, hogy csirkemell és csoki nem passzol össze, pedig brutálisan finom, rengeteg fűszer van benne, de elég bonyolult recept. A csili és csoki együtt már önmagában egy ütős kombó. De a chiliport akár egzotikus gyümölcsökre is rá lehet szórni. De szerintem legfőképpen attól válik egy étel afrodiziákummá, hogy kire és mire gondolsz, míg elkészíted azt az ételt. Ezek mind ott lesznek benne.
Egyre több figyelmet kap az a tény, hogy nőként a ciklusunk mennyire meghatározza a közérzetünket, emiatt célszerű a ciklusunkkal összhangban étkezi. Te odafigyelsz erre?
Nekem már nincs ciklusom, így erre már nem tudok figyelni. Viszont amióta megcsináltattam a hormonális vizsgálatot, és a progeszteronhiány mellett, ami ebben az életszakaszban normális, kiderült, hogy nekem ösztrogénre is szükségem van, azóta például magtejek helyett szójaitalt veszek, próbálok erre odafigyelni, hogy ezt megadjam magamnak.
Rengeteg mindennel foglalkozol, nehéz téged bekategorizálni. Ennyi elfoglaltság mellett hogyan jut időd a főzésre?
Világ életemben ilyen voltam. Megmondták az iskolában, hogy három szakkörre lehet járni, én titokban ötre jártam, de tízre szerettem volna. Nagyon-nagyon kihasználom az időt. A főzés sosem kidobott idő. Ilyenkor tudok hangképezni, fel vannak véve skálák a telefonomra, és azokkal gyakorlok, mondhatni ez nálam kondícionálódott, mert már évtizedek óta így van. Amikor jazz tanszakos voltam, de régen is volt az, 26 éve, egy beteg barátomnál laktam, akinek ebéd után le kellett feküdnie aludni, ezért nem lehetett kihagyni az ebédet. Az volt a megállapodás, hogy én főzök, mosok, takarítok cserébe, és akkor ott lakhatok a cselédszobában. Diákként nagyon jó volt nekem, hiszen egy olyan helyen élhettem, ahol a művészvilág krémje megfordult, Isten tenyerén voltam, a testvéreim mellett pedig amúgy is megszoktam, hogy főzök, mosok, takarítok. Úgy tudtam minden nap a barátomnak enni adni, hogy közben a kazettás magnón hallgattam a dalokat, és énekeltem. Belém ivódott, hogy a főzés egyenlő az énekléssel. Egy időben vettem egy csomó angol nyelvű oktatóanyagot, és akkor ezeket is hallgattam. Nincs olyan, hogy kidobott idő, valamit mindig csinálok közben.
Van olyan étel, amit mindig kérnek, hogy készíts el?
Sok összejövetelt tartok, most május végén a Segítek egy családot csapatom jön hozzám, amiben már több mint 50 önkéntes dolgozik. Ilyenkor előző este bepácolom, bekészítem, amit lehet, reggel pedig jön két lány segíteni, és háromig főzünk, amíg megjön a csapat. Amit követelnek a barátaim és a munkatársaim mindig, hogy 'Somíta káposztás cvekedli legyen!' Ezt a vega és vegán is megeszi. Az a titka, hogy platnin, vaslapon, hat órán át dinsztelek egy nagy fej káposztát, egészen addig, míg sötétbarna lesz, de nem megégett. Két iskola van a cvekedlinél, a cukros és a nem cukros, én személy szerint a cukrostól undorodom. Amit még kiemelnék: van egy marhavadasom, ami nagyon speciális, sok év alatt kísérletezem ki, azt is nagyon szokták szeretni. Vegetáriánusoknak pedig egy garam-masalás vajbab füstölt sajttal, tejszínnel. Illetve mindig elkérik a receptjét a saját fejlesztésű csokis brownie-mnak, amiben egy deka liszt sincs.
Mondtad, hogy jó szájízzel főzöl, amit anyukádtól hozol, de szerinted mi az a plusz, amit belecsempészel az ételekbe, amitől ennyire élvezetesek lesznek?
Szívvel-lélekkel főzök, belerakom a jelenlétemet. Ma már a kvantumfizika bizonyítja azt, hogy a teremtés és a figyelem párhuzamosan zajlik. Van egy nagyon izgalmas, tudattágító kísérlet, ami bizonyítja, hogy a fényfoton aszerint lesz részecske vagy hullám természetű, hogy mit vár el tőle a megfigyelő. A Youtube-on Kettős rés kísérlet néven lehet rákeresni. Mit várok el az ételtől? A belevitt energián múlik minden. Miklós öcsém úgy csinálja a paprikás krumplit, hogy születésnapomra azt kértem tőle egy nagy bödönnel, mert olyan füstölt szalonnát választ, kétféle füstölt kolbászt tesz bele, kétféle házi pirospaprikát, mert olyan sűrűre főzi, hogy megáll benne a kanál, mégsem túl sok. Bármit készítesz, egy dolog a fontos: ha szar kedved van, és robot üzemmódban vagy, ne főzz. Akkor kenj meg egy vajas kenyeret, vagy bármit, mert különben rosszat fogsz enni. Én nem szoktam gyorsétteremben enni, de ha muszáj, mert rohanok, akkor ott is azonnal tisztítom, áldom az ételt. Ki kell vinnem belőle a rossz energiát. A bulijaimon azt látom, hogy habzsolháp módon eszik a főztöm, mert van benne valami olyan plusz energia, amitől igenis mágikus lesz a végeredmény.
Amikor a gyerekeim jönnek haza, ne tudd meg, mennyi mindent belekívánok az ételbe, elképzelem, hogy a gyerekeim testébe belemegy, és az építi a sejtjeiket. Szóval tulajdonképpen boszorkánykodom.
Egy éve csatlakoztam az Ehető vadnövények csoportba, és ez egy nagyon izgalmas felfedezés, ami vár rám, mert eddig csak a csalánt próbáltam ki. Az extra szűz olívaolajon való dinsztelést felejtsük el, sima étolaj, minél kevesebb íze legyen az olajnak, azon megdinsztelek hagymát, és mint a friss sóskát, spenótot vagy medvehagymát, megfonnyasztom a csalánt, és krumplival sűrítem. Már nem használok búzalisztet, legfeljebb az általam ledarált zablisztet teszem az ételekbe, de a főzeléket egy ideje már kimondottan csak krumplival sűrítem, a végén pedig növényi tejszínt teszek hozzá.
Az ételek energiája kapcsán felmerül a hús kérdése, hiszen a legtöbb hústermék nem a mezőn vidáman legelésző állatokból származik. Te hogy állsz ehhez a kérdéshez?
Minden húst meg kell áldani. Épp azért, mert nagyon sokszor nem boldog állatok húsát esszük, amivel nagyon sok szemetet és fájdalmat juttatunk magunkba. Igenis az vagy, amit megeszel. Az egy minimális dolog, hogy összetesszük a kezünket, megköszönjük annak az állatnak az életét. Emellett csak módjával fogyasszunk húst, mint régen a magyar paraszt. Ők sem ettek minden nap húst, nem is volt vegetáriánus és vegán, de az állatok sem így voltak tartva. Persze az is elgondolkodtató, ha egy lélek bejön állatnak, akkor az az ő sorsa. Én azt gondolom, hogy a tehénnek vagy baromfinak nincs individuális lelke, egy csoportlélek tagjaként jön be abba a testbe. Elmebaj, hogy ma naponta háromszor is esznek az emberek húst. Elnehezít. Nem véletlen, hogy az összes önismereti táborom, kurzusom vegán, mert ha emelkedni akarsz, nem nehezítheted magad. Ahogy azonban két ujjlenyomat sem egyforma, el kell fogadnunk, hogy az emberek sem azok, és mindenkinek más az optimális. Az életünk folyamán is változik, mire van szükségünk, látom, hogy apósom, anyukám mostanra szinte semmi húst sem eszik, pedig korábban húsevők voltak. És még egy: a marhahús fogyasztását javaslom, hogy közelítsük a nullához, ugyanis jelenleg a Földet, a klímát a repülésen kívül leginkább a marhatartás szennyezi.
Egy viszonylag friss kezdeményezésed a Segítek egy családot oldal, ami ugyan nem szorosan kapcsolódik a főzéshez, mégis beszélni kell róla, mert nagyon inspiráló és fontos munkát végeztek ott. Honnan indult ez a történet?
Ahogy a pandémia elindult, rá három napra éjjel mentem ki a WC-re, és azt mondta a kishang, hogy csinálj egy oldalt, ami egy adatbázis mélyszegénységben élő családokkal, és ezen keresztül direktben tudjanak kapcsolódni velük az adományozók. Nem lepett meg, hogy WC-re menet jött a feladat, mert most már nagyon sok éve általában ilyenkor jönnek. A Félelem nélkül - Az új nő születése könyvem is így jött, akkor azt is megmondta a kishang, hogy csináljak egy négyalkalmas eseménysorozatot, illetve hogy kik legyenek a meghívottak, akik között kettő olyan is volt, akikről nem is hallottam előtte. Azon azonban meglepődtem, hogy ilyen jellegű weboldal nem volt előtte Magyarországon. Aztán elkezdtem szervezni, és minden úgy ment, mint a karikacsapás, bárki kellett, pont az jött. Mi családokkal foglalkozunk, tehát ahol legalább egy kiskorú, vagy teljes önellátásra képtelen felnőtt van. Rengeteg családsegítő központ van az országban, velük felvettük a kapcsolatot, és az ő ajánlásuk kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön a rendszerünkbe, hiszen védenünk kell a támogatókat. A neveket leszámítva minden igaz az oldalon, így mindenki kiválaszthatja, hogy melyik történet érinti meg. Sokan vannak, akik biztosan szeretnék tudni, hogy a gyerekeik cipői, játékai, ruhái hova kerülnek, mi pedig pontosan kiírjuk, hogy 36-os cipőre vagy 12-es ruhára van szükség. Vannak, akik pénzzel segítenek, más a megunt, de még működő mosógépét ajánlja fel.
Amikor belekezdtem az egészbe, azt hittem, hogy rengeteg család lesz, és kevés támogató, álmomban sem gondoltam volna, hogy épp a fordítottja lesz igaz.
Sajnos a családsegítő központokban nagyon sok kiégett ember dolgozik, aki hangyányit nem akar a munkáján kívül tenni, holott ez az ő érdekük is lenne. Nagyon érdekes szembesülés volt, hogy ennyire nem akarnak még egy e-mailt sem megírni.
Mit üzennél azoknak, akik szeretnék fejleszteni a főzési tudományukat, ízletesebben, és olyan lelkesedéssel főzni, mint te?
A legnagyobb őstudásunk az intuíció, csak biztatni tudok mindenkit, hogy fejlessze. Nekem a harmadik szem kopogtatása olyan mindennapi szokás, mint a fogmosás. Minden ember egy csoda. Ha belegondolunk abba a megrészegítő ténybe, hogy egyetlen sejtünkből embert lehet klónozni, hogy egy sejtünkben ott van az emberiség története, akkor mi kincsesbányák vagyunk. Ráadásul egy teljes paradigmaváltás időszakában vagyunk, hatalmas változásban, minden szinten. Az elcsökevényesedett, anyagba süppedt, három dimenziót érzékelő, beszűkült létünkből elindulhatunk az új ember felé, aki csodákra lesz képes. Olyan ez, mintha egy óriási kastély lennék, és még csak három szobámba nyitottam be, az egyik szárny egyik emeletén. Minden ember ilyen. A főzésben is az a jó, ha intuícióból főzöl, játékosan. Van egy szorongó ismerősöm, aki dekára követi a receptet, antidepresszánst is szed, semmi játékosság nincs benne. Pontosan le lehet venni abból, hogy valaki hogy főz, hogy hogyan él. Aki meg sokat utazott, felfedezi a különböző nemzetek konyháit, azoknak az élete is tele van színekkel, és egy idő után ha csak hagyományos magyart ehet, akkor megőrül, mert olyan, mintha nem hagyhatná el az országot sem. Szóval minél többször vegyük elő a bennünk élő örök gyereket, és hagyjuk játszani.
Címlapkép: Simon Gábor / Nosalty
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ezek is érdekelhetnek:
- „A kovász maga egy csoda" – interjú Tatár Csilla, műsorvezetővel a gasztronómia örömeiről
- „A nagy zabálásokat megörökítő középkori szövegek pont ugyanolyanok, mint a pornó" – Étel és irodalom Nyáry Krisztiánnal
- „Nem az a fajta séf vagyok, aki arra törekszik, hogy „hülyebiztos” étlapot írjon” – interjú Tóth Pállal, a szegedi Alabárdos étterem séfjével
