Általános iskolából mindenki emlékezhet rá, hogy régen a földet tengervíz borította. Mikor szépen kiszáradt, sót hagyott maga után. A sólelő helyek később a lemezmozgásoknak köszönhetően lesüllyedtek vagy megemelkedtek, a "sótartalmukat" azonban megőrizték. Nem, nem akarok geológiaórát tartani, egyáltalán nem értek hozzá, de a fenti borzasztó egyszerű példa illusztrálhatja, hogy olyan nagy különbség nincs a bányászott és a tengeri só között. Kémiai vegyjele mindkettőnek nátrium-klorid, ugyanazt az anyagot tartalmazzák, csak míg az egyiket tengervíz lepárlásával nyerik, a másikat bányásszák. A tengerből származó só (tehát minden só) azonban nem tiszta nátrium-klorid, kis mennyiségben más sókat illetve némi szennyeződést is tartalmaz. Hogy ez a szennyeződés piszkos, szürkés színűvé varázsolja-e a sót vagy szép rózsaszínűvé, nos, ez már csak a szerencsén múlik. Hogy egészségügyi különbség van-e köztük, arra nem tudok választ adni - akinek nincs magas vérnyomása, annak valószínűleg mindegy, melyiket választja, akinek pedig van, annak mindegyikkel óvatosan kell bánnia - de lássuk, melyiket válasszuk?

Kősó

Vagy bányászott só. Ezek azok a sók, melyet nem lepárlással, hanem értelemszerűen bányászással nyernek. A só színe különbözhet picit, attól függően, hogy melyik bányából van. Tisztítás nélkül általában durva szemcsés, szürke, néha pici kavicsok is megtalálhatóak benne - ez az úgynevezett útszóró vagy ipari só. Nem nagyon használják étkezésre, bár nem mérgező, csak nem tisztított.

A tisztított só

Más néven asztali vagy konyhasó: már finomabb, de sok más sóhoz képest még mindig elég durva. Alapvetően főzéshez szokás használni, hiszen a nagy szemcsékre magába ráharapni nem igazán kellemes. Leveses, szószos ételek ízesítésére alkalmas, hiszen könnyen feloldódik. Sókéregben sült csirkéhez vagy halhoz is bátran használhatjuk!

Vákuumsó

Apró szemcséjű, finom só, ezt már nyugodtan tehetjük az asztalra is, hiszen finom szemcséi közvetlen fogyasztásánál sem zavaróak.

Jódozott só

Akár tengeri, akár bányászott alapanyagból csinálják, mindenképpen jódot adnak hozzá. 1989 óta engedélyezik, hogy a sóhoz jódot is adjanak - bár magától is tartalmaz egy lehelletnyit - a lakosság jódproblémáinak megoldására. Hogy ez jó vagy rossz, azt azóta több kutatás is igazolta illetve cáfolta. Mindenesetre, ha valaki tudja, hogy jódra van szüksége, érdemes ezt a fajtát választani.

Tengeri só

Mint említettük, ez majdnem megegyezik a bányászott sóval - kémiailag legalábbis. Ugyanúgy tisztítják, mint a bányászott társát. Különböző méretben kapható az egészen finomtól a

Nagyszemű sóig

A nagyszemű tengeri sót általában nem ízesítésre, nem is főzésre, csak díszítésre használják. Vannak ételek, amihez nagyon megy, gondoljatok csak a bajor perecre, vagy egy rusztikus és roppanós olasz foccacciára. A fleur de sel, vagyis sóvirág ugyanezt a pozíciót tölti be. A lepárláskor kicsapódott nagyszemű só különösen ízletes!

Himalája só

Az egyik legnépszerűbb sófajta. Tulajdonképpen a Himalájától 200 kilométerre, Pakisztánban bányásszák, szép színét pedig a szennyeződésnek köszönheti. Mérettől függően ugyanúgy használjuk, mint a tengeri vagy bányászott sót.