Jódozott asztali só

A legalapvetőbbnek mondható sófélével tulajdonképpen nem érdemes semmilyen különleges folyamatot végezni: főzzünk-süssünk vele, dekorálásra és szórásra azonban apró szemei miatt ne használjuk. Szinén kerüljük a használatát fermentálásnál, ugyanis gátolhat bizonyos természetes folyamatokat.

Tengeri só

A tengeri só gyakran nem tartalmaz jódot, vagy legalábbis kisebb mértékben van belőle az ásványi anyagból – éppen azért bevethető fermentálás és hasonló természetes erjedési folyamatok során. Ezen kívül persze főzhetünk is vele, illetve, mivel finomabb szemű, inkább ebből készítsünk házi fűszersót, szárazpácot, és ne az asztaliból.

Himalája só

Sokan azért használják a rózsaszín sót, mert elméletileg egészségesebb, mint az asztali – és míg időközben kiderült, hogy ennek sok valóságalapja nincs, mégsem kell teljesen elfordulni a Himalájától. Mivel kapható nagyobb szemű változatban is, használhatjuk a drága dekorsók helyett, megfizethetőbb alternatívaként.

Maldon só

Persze, ha nem szeretnénk spórolni a dolgon, mindenképpen az elegáns Maldont vásároljuk: ennek nagy szemű, geometrikus kristályai bármilyen étel tetején jól mutatnak. Ára és méretei miatt is érdemes kizárólag dekorálásra, szórásra használni, ugyanis a nagy szemek nem oszlanak el egyenletesen az ételekben, hacsak meg nem főzzük őket.

Füstölt só

A sózás magasiskoláját mindenképpen a füstölt kristályok jelentik, ezekkel ugyanis egyszerre két, igen erőteljes aromával láthatjuk el ételeinket. Nem érdemes hát túl nagy mennyiségben bevetni, különben nemcsak túl sós, de túl füstös is lesz az adott fogás. Ezen kívül pedig inkább csak utólagos szórásra használjuk a tálalás során, húsokon, szendvicseken, sajttálakon.