Káposztás lepényt Franciaországban is készítenek - számos régiója közül ezt éppen Elzászban, ahol a szomszédos Németország gasztrohagyományaiból csurran-cseppen ez-az: nehéz, házias, vidéki ízek a jellemzőek, így nem meglepő, ha a káposztás ételekből is örököltek néhányat. Az itt leírt káposztás lepény akár köretként is beillik a szószos fogások mellé, de önmagában is parádés, főleg, hogy nem bonyolult az elkészítése.
Az a jó benne, hogy nem kell elvetemülten káposztarajongónak lenni hozzá, mert egészen kevéssel (és sokkal) is készíthető - meg persze van az optimális megoldás, a középút. Én kísérleteztem a recepttel, amit egy blogon találtam - a legtöbb helyen a káposzta felszeletelését vagy legyalulását ajánlják, én egyszerűen a reszelő legapróbb lyukú oldalát használtam, és egy közepes fej káposzta kb. felét aprítottam fel ezzel a módszerrel. A lereszelt káposztát két réteg tészta közé halmoztam, és így sütöttem meg.
A tészta amolyan palacsintatészta állagú kell hogy legyen: kolozsvári szalonna, petrezselyem, egy tojás, liszt, két deci tej kell hozzá, meg persze a fűszerek - a tészta egyik felét a kivajazott forma aljára, másik felét a káposzta tetejére kell önteni. 180 fokon úgy harminc-harmincöt perc alatt aranybarnára sül, de nem árt figyelni rá. Én el tudom képzelni kapros-túrós változatban is, baconnel, de ez már egy másik recept története lesz, amiről szintén beszámolok majd.
Szerintem karácsonyra tökéletes és ideális ez a káposztás lepény, mert egyrészt tényleg nagyon finom, másrészt übergyors, így fokozottan ajánlott az utolsó pillanatban kapcsolóknak és a még 24-én is dolgozóknak. Önmagában, tejföllel lecsurgatva is finom, és ami még fontos: a frissen őrölt fekete borssal ne spóroljunk, daráljunk a tetejére bőségesen!
A dekorációt köszönjük a Butlers-nek! A helyszínt a Lecsó Főzőiskola biztosította.