A fagyasztás remek módszer az élelmiszerek tartósítására, de azokra a napokra is felkészülhetünk vele, amikor épp nincs időnk a konyhában bíbelődni – ilyenkor egy egyszerű felolvasztással és újramelegítéssel már készen is vannak a házias fogások. Ez persze nagyon kényelmes, de nem minden esetben alkalmazható: a rizzsel és tésztával készült ételeket például nem tudjuk lefagyasztani. Ezeket ugyanis a fagyasztás inkább tönkreteszi, semmint tartósítja.
Miért nem alkalmas a főtt rizs a fagyasztásra?
A fagyasztással nemcsak a főtt rizs állagát befolyásoljuk, de a gyakorlat még élelmiszerbiztonsági kérdéseket is felvet. Az egyik elsődleges probléma az, hogy a fagyasztás miatt a rizs túlságosan szárazzá és szemcséssé válik. A főzés során ugyanis a szemek magukba szívják a vizet, amitől puhává és omlóssá válnak. A fagyasztás megbontja ezt a kényes egyensúlyt, mivel a rizsszemekben lévő víz jégkristályokat képez, amelyek kárt tesznek a szemek szerkezetében. Felolvasztáskor tehát a rizs jó eséllyel kiszárad, elveszti kellemes állagát, így az elfogyasztása már nem lesz olyan élvezetes.
Ezenkívül a fagyasztás bakteriális problémákat is felvethet. A rizsben, ha nem megfelelően főzik és hűtik, megtelepedhet a Bacillus cereus, egy baktérium, ami ételmérgezést okozhat. A veszély abban rejlik, hogy a fagyasztás nem pusztítja el ezeket a baktériumokat, sőt: inkább olyan környezetet teremthet, ahol a rizs felengedése után tovább szaporodhatnak. Így előfordulhat, hogy amikor a fagyasztott rizst újramelegítjük, nem kap elegendő hőt ahhoz, hogy elpusztuljanak ezek a baktériumok.
Mi a helyzet a tésztával?
Az elsődleges probléma az, hogy a tészta pépes és ezáltal nem túl étvágygerjesztő lesz, miután lefagyasztjuk, majd felengedjük. Ez az állagváltozás azért következik be, mert a tészta búzából készül, ami magába szívja a vizet, és főzés közben kitágul. A fagyasztás a rizshez hasonlóan jégkristályok kialakulásához vezet a tésztában, ami károsítja a tészta szerkezetét. Felolvasztáskor a tészta felesleges vizet bocsát ki, ami pépes állagot eredményez, így nem lesz meg benne a frissen főtt tészta al dente jellege.
Sőt, ha a tésztát a hozzá való szósszal együtt tettük el, akkor más problémákkal is szembesülhetünk. A tejszínalapú szószok szétválhatnak, a paradicsomalapú szószok pedig vizesek lesznek, ami tovább rontja az ételünk minőségét.
De akkor hogyan tároljuk őket?
A rizs esetében a legjobb gyakorlat, ha főzés után gyorsan lehűtjük, és légmentesen záródó edényben a hűtőszekrényben tároljuk. Ez a módszer segít megakadályozni a baktériumok elszaporodását és nedvesen tartja a rizst. Így néhány napon belül még alkalmas arra, hogy újramelegítsük és elfogyasszuk. Az újramelegítéshez egyszerűen öntsünk rá egy kevés vizet, tegyük a mikrohullámú sütőbe, vagy gőzöljük meg a tűzhelyen.
Ha tésztáról van szó, akkor szintén légmentesen záródó edényben kell tárolnunk, enyhe olajbevonattal, amivel megakadályozhatjuk, hogy összetapadjanak és túlságosan kiszáradjanak a darabjai. Ha újra szeretnénk belőle fogyasztani, rövid időre merítsük forrásban lévő vízbe, így visszakaphatja az állagát. Ezenkívül ajánlatos a tésztát és a szószt külön tárolni, ha lehetséges, és közvetlenül a tálalás előtt kombinálni, hogy a lehető legjobb állagot és ízt kapjuk.
Még több hasznos tartalom itt: