Tény, a szocialista gasztronómia külön fejezetet érdemel, és bár visszatekintve igen megosztó, a legtöbben mégis nosztalgiával gondolunk vissza a napközis ételekre.
Vajas kenyér almával vagy mézzel
Vajas kenyér nélkül nem létezett napközis uzsonna, ráadásul a konyhás nénik remekül variálhatták. Almával, mézzel, néha turistaszalámival került elénk, de magában is képes volt a mennybe repíteni minket. A leggyakrabban almával kaptuk, és tény, nemigen volt olyan gyerek, akinek ne csillant volna fel a szeme, ha ez a duó érkezett uzsonnára.
Nagyon jól csúszott a kettő együtt, és sokan még ma is ebben a párosításban esszük az almát délutáni nass gyanánt (vagy sós paradicsommal). De sokszor volt porondon vajas-mézes kenyér is, mint délutáni éhségcsillapító.
Akárhogy is tálalták, a kenyérszeletek emberes vastagságúak voltak, és a vajat sem sajnálták.
Tepertőkrém
A tepertőkrém megosztó részét képezi a gyerekkori emlékeinknek: vagy imádod vagy utálod. Sokan tartozunk az előbbi táborba, annak ellenére, hogy hagyott némi kívánnivalót maga után. Az íze soha nem okozott csalódást, azonban nem egyszer úgy ropogott a fogunk alatt egy-egy falat, mintha homok is került volna a krémbe.
Amire az uzsonnára került a sor, a krém - amit biztos, hogy nem délután kentek meg a konyhás nénik - már rászáradt a kenyérre, de tény, ezzel nem sokan törődtünk. A vajnak akkora kultusza volt akkoriban, hogy egyes iskolákban még a tepertőkrémes kenyérről sem maradhatott le!
Fűszeres-ízes tepertőkrém
A téli idők egyik kencéje. Kicsit retrós, és régies. Én még emlékszem, hogy nálunk az oviban volt ilyen délutáni uzsonna. Nem éppen ilyen ízű, kicsit egyszerűbb, de finom volt, akkor ...
Egyszerű házi csirkemájkrém
Fölösleges a boltit venni, ha ilyen gyorsan készíthetünk házi májkrémet!
Mazsolás túrókrémes kenyér
A másik nagy kulináris élvezet a napköziben a mazsolás, túrókrémes kenyér volt. Akármennyire is furcsa párosítás, a végeredményt imádtuk. Tény, akkoriban sok furcsaságot ettünk, a tejportól kezdve a sűrített tejen át a Limóig – így a túrókrémes kenyeret még csak nem is nevezhetjük a legelképesztőbb ételnek.
És, ha már túrókrém, a bolti változatot se feledjük! A vaníliás krémtúrók seperc alatt elfogytak a polcokról, utána pedig sokáig várhattunk a következő szállítmányra.
Zsíros kenyér lilahagymával
A vajas kenyérhez hasonlóan a zsíros kenyér az egyik legnagyobb gasztronómiai túlélő.
A puritánságában rejlett az ereje – meg persze, az ízletes zsírban, és a friss, puha kenyérben. A lilahagyma viszont megosztotta a diákokat: amíg egyesek nagy élvezettel tolták befelé a hagymát, addig mások leszedegették a kenyérről.
Az biztos, hogy ha megéhezünk, még most, 25-30-40 évvel később, felnőttként is képes mosolyt csalni az arcunkra a lilahagymás zsíros kenyér. Egy pillanat alatt visszarepít az időben, és valami olyan nyugalommal tölt el, amit csak az ért meg, aki gyerekkorában is majszolt ilyet. De a kulináris élvezetre vágyó külföldiek is felfedezték már maguknak a zsíros kenyérben rejlő élvezetet - amiben persze nincs semmi meglepő.
Májkrémes kenyér almával
Ezt a kombinációt nem feltétlen ismerhette meg minden iskolás, de ahol volt, ott a mai napig emlékeznek rá. Persze, senki nem mondta, hogy együtt együk, de ha már megkaptuk, csak kipróbáltuk, hogyan csúszik a májkrémes kenyér mellé az alma. Nem nagyon.
Ellenben otthon, kirándulásra paprikával, paradicsommal mennyei volt a sertésmájkrém. Sőt, igazából nass gyanánt is ettük, csak úgy, magában, kiskanállal, vagy az ujjunkkal, mindenfajta felhajtás nélkül. Erről sokan még a mai napig sem szoktunk le.
Napközis ivólé
A körtés vagy barackos napközis ivólé a menzán is kincsnek számított, de néha délután is jutott az asztalokra. Ha egyszer megízlelted, kétségbeesetten kerested, kutattad, hol lehetne ilyet venni, de nagy bánatunkra az ízét egyszerűen nem lehetett reprodukálni: a bolti gyümölcslevek nem hasonlítottak erre a nedűre.
A sűrűje mindig leülepedett a fertőtlenítőtől illatozó műanyagkancsó aljára, amit a villa vagy a kés nyelével kevertünk fel, hogy utána rátapadhasson a torkunkra a rost. Mivel kifejezetten finom volt, és ritkán jutottunk hozzá, nagy élvezettel kortyoltuk, lassan, ráérősen – kivéve, ha nem bírtuk ki, és a vágytól szomjazva ledöntöttük egyszerre.
Szerző: Petrás Gabriella
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több retrózás itt:
