Életmód 2020.11.30.

„Rengeteg a tévhit a mellrák alatti diétákról, ezek között szeretnék segíteni eligazodni” - a Konyhanyelven a mellrákról kötet szerzőjével beszélgettünk

Szász Nóri

Egyedülálló és hiánypótló könyv jelent meg nemrég, amely kimondottan a mellrákkal diganosztizált nőknek segít a helyes táplálkozásban. A szerzővel beszélgettünk.

Arató Györgyi 2012-ben egy önvizsgálat során talált a mellében egy csomót, amivel azonnal orvoshoz fordult. Kiderült, mellrákja van, a diagnózist pedig évekig tartó kezelések követték. Dietetikusként, szakmai szemmel végignézve a daganat és táplálkozás témakörben itthon kapható könyveket, nem talált olyat, amiről úgy érezte volna, hogy valódi segítség lenne a különböző terápiák alatt.

Így született meg a Konyhanyelven a mellrákról című könyv, amelyet hosszú évek tapasztalati inspiráltak. A kötet egyedülálló módon mankót nyújt az érintett nőknek, hogy a különböző kezelések során miként tudják támogatni a szervezetüket, hogy az erős legyen, ugyanakkor nem kell lemondaniuk a finom ételekről, és még csak órákat sem kell a konyhában tölteni miattuk. A könyv első felében a szerző 'konyhanyelven' magyarázza el a különböző terápiákhoz kapcsolódó táplálkozási ajánlásokat, konkrét, hasznos tippekkel, a második felében pedig receptek találhatóak, az alap változat mellettenergiaszegény és energiadús összetétellel, hogy mindig az aktuális állapotuknak megfelelő változatot tudják elkészíteni. A könyv teljes egészében Györgyi szerelemgyereke, a szövegtől a recepteken és fotókon át a tördelésig mindent ő csinált. Október a mellrák hónapja, ennek apropóján pedig Arató Györgyivel és a könyv szerkesztőjével, Moharos Melindával beszélgettünk.

2012-ben diagnosztizálták nálad a betegséget, a könyv pedig idén júliusban jelent meg. Miért döntöttél úgy, hogy könyvet írsz a témáról?

Arató Györgyi: Dietetikusként ugyan tanultam a különböző daganatokhoz kapcsolódó terápiákról, de én sosem foglalkoztam ezzel a területtel, és azt éreztem, hogy nem elegendő a tudásom. Ezért elkezdtem keresgélni témába vágó könyveket, cikkeket, amelyek kimondottam a mellrákkal kapcsolatban nyújtanak plusz táplálkozási információkat, tippeket, amit jó szívvel tudok ajánlani a sorstársaimnak is. Nekem a műtétekhez először híznom kellett, ami világ életemben nehezen ment, ráadásul a betegség okozta stressz is rátett erre. A kemoterápia során is a fogyás volt jellemző nálam. Mivel hormonérzékeny volt a daganatom, ezért a mai napig antihormon-terápiát kapok, emiatt elkezdtem klimaxolni, jöttek a hőhullámok, és akkor a kilók is könnyebben felszaladtak, átestem a ló túloldalára. A betegtársaimon is láttam, hogy sok nőnek problémát okoz, hogy nincs olyan könyv és szakirodalom, ami speciálisan a mellrákra vonatkoztatva felkészítene a különböző terápiákra, hiszen lehet, hogy egyszer hízni, egyszer pedig fogyni kell, és ez még szakemberként is kihívás volt. Néhány könyvet találtam, de azok vagy túl általánosak, vagy nagyon szélsőségesek voltak, és dietetikusként nem értettem velük egyet. Négy-öt évvel ezelőtt beszélgettünk erről Melindával, és az ő ötlete volt, hogy milyen jó lenne erről írni egy könyvet.

Eddig milyen források álltak az érintettek rendelkezésére, ha tájékozódni szerettek volna?

Györgyi: Ahogy a kórházi folyosókon beszélgettem a sorstársakkal, meglepődtem, hogy milyen tévhitek terjednek a betegek között. Ezek forrása az internet, promóciós anyagok, vagy a témához nem értő, de jószándékú ismerősök. Rájöttem, hogy rengeteg városi legenda kering a mellrákról, amelyek kifejezetten ártalmasak, ezért az volt a célom, hogy segítsek a helyükön kezelni ezeket. Nem is kimondottan receptgyűjteménynek szántam a könyvet, hanem egy szemléletmódot akartam vele átadni, hogy a nők megfelelő alaptudással és kritikával tudják ezeket az internetes tartalmakat olvasni és kezelni. Egy alkalommal a kemoterápia során találkoztam egy nővel, aki a diagnózisa óta kizárólag citromos vizet és a saját maga által sütött kenyeret fogyasztotta. Egy ilyen jellegű diéta hosszú távon borzasztóan le tudja gyengíteni a szervezetet, de ez csak egy példa a sok közül. Rengeteg alternatív terápiát kipróbálnak, étrendkiegészítőket, szélsőséges diétákat, amelyekre egy beteg szervezet egyáltalán nem biztos, hogy kedvezően reagál. Ráadásul a kezelések során a tápanyagszükséglet is folyamatosan változhat. Épp ezért a könyvben úgy találtam ki a recepteket, hogy az alap változat mellett egy energiaszegény és egy energiadús variáció található, attól függően mikor-mire van szükség.

Moharos Melinda: Nagyon gyakori, hogy a nők az internetről tájékozódnak, és rémisztő az az információmennyiség, ami ilyenkor a nyakukba zúdul mindenfajta útmutatás nélkül. Nagyon kétségbe tudnak esni, mert mindenhol azt látják, hogy ezt sem lehet enni, azt sem lehet enni, és szürreális diétákat tanácsolnak nekik. A betegségen felül ez egy újabb stresszfaktor a számukra. Magyarországon jelenleg nincs olyan kiadvány, amely ilyen átfogóan tárgyalná ezt a témát. Azt szoktam mondani, hogy a receptek csak bónuszként vannak benne, hogy megmutassák, azok a tippek, tanácsok, amikről addig beszélt a szerző, könnyen kivitelezhetőek és beilleszthetőek a mindennapokba. A receptek praktikusak és gyorsan elkészíthetőek, mert az embernek ilyenkor nincs energiája és kedve főzni.

Mi az, amiben nagy eltérés van az egészséges ember és a daganatos beteg táplálkozása között?

Melinda: Nincs feltétlenül óriási eltérés, néha elég csak egy-egy alapanyagot lecserélni az ételekben. Illetve nagyon sokan nem is hallanak a klinikai tápszerekről, amikkel dúsítani lehet az ételeket, amelyek egységnyi adagnak képesek megnövelni a fehérje- vagy tápanyagtartalmát. Ezek sokat segíthetnek, ha nincs étvágya a betegnek, és egy kis adagból kell biztosítani a megfelelő tápanyagbevitelt, de ez attól is függ, milyen terápiát kap, hogyan reagál rá stb.

Györgyi: Én szerencsére dietetikusként tanultam a tápszerekről, tudtam, hogy lehet kapni akár kis kiszerelésben is iható, ízesített tápszert, amit bárhol bármikor el lehet fogyasztani, kényelmes volt, főleg, amikor vizsgálatokra mentem, és sokat kellett várni. A nem ízesített, por alapú tápszereket pedig a főtt ételekbe, mártásokba, italokba, desszertekbe tudjuk becsempészni, ezzel hatékonyan növelve az ételek energia- és tápanyagtartalmát.

Milyen változtatásokat érdemes bevezetni a táplálkozási szokásokba a mellrák diagnosztizálása után, a kezelések során?

Györgyi: Ha hormonérzékeny a daganat, és antihormon-terápiát alkalmaznak, akkor a fitoösztrogénekre érdemes figyelni, és csökkenteni azoknak az ételeknek a mennyiségét, amikben megtalálhatóak, így például a szójáét, lenmagét, gránátalmáét stb. Nem kell teljesen elhagyni ezeket, de azért nem ajánlott napi szinten fogyasztani őket. A terápia elején, kemoterápia során megváltozik az ízérzékelés a gyógyszer kiválasztódása miatt, nálam mindennek fémes, kellemetlen mellékíze volt, ez a legjellemzőbb, de van, aki egyáltalán nem érez ízeket, és olyan is van, hogy valaki mindent édesnek érez. Próbálkoztam, hátha a kedvenc ételeimet el tudom fogyasztani, de ehetetlenné váltak számomra. A kemoterápia után általában négy-öt napig voltam rosszul, olyankor anyukám jött át segíteni, és egyszer olyan ételt főzött, amit nem ismertem, akkor jöttem rá, hogy azoknál az ételeknél, ahol nem várom a megszokott jó ízt, ott kevésbé volt rossz élmény az étkezés. Alapvetően nincs olyan étel, amit ne lehetne fogyasztani, inkább arra kell figyelni, hogy pont ebben az időszakban ne kezdjünk bele egy szélsőséges diétába, amivel legyengítjük a szervezetünket, hanem legyen erőnk, energiánk a kezelésekhez.Melinda: Ahogy folyamatosan változik az állapotunk, folyamatosan változhatnak az igények is, amikhez adaptálhatjuk az ételeket. Erre tudok egy nagyon egyszerű konkrét példát mondani: a tejbegrízt is el lehet úgy készíteni, hogy két ugyanakkora adag között akár 300 kcal is lehet a különbség, pedig ízre, állagra gyakorlatilag ugyanolyanok. Illetve vannak tippek, amikkel a mellékhatások talán könnyebben elviselhetők lehetnek, erre számos példát találhatnak a kiadványban.

Alapvetően akkor az egészséges táplálkozásra kell figyelni, és nem ilyenkor beülni egy gyorsétterembe ebédelni.

Györgyi: Ha valakinek éppen híznia kell, és megkívánja a gyorsételt, amit jóízűen el tud fogyasztani, akkor egy alkalommal nem árt magának. Ráadásul jellemző, hogy amit ilyenkor fogyaszt az ember, azt később nem biztos, hogy szívesen fogja enni, mert hozzákapcsolódik az az adott íz, illat a rosszullét emlékéhez. Nekem akkor nagyon jólesett a mentatea, azóta viszont nem tudom meginni. Egy ilyen súlyos betegség kapcsán jellemző, hogy az emberek átgondolják az életüket, és igyekeznek átállni egy egészséges életmódra. A könyv abban is segít, hogy a megszokott, hagyományosabb ételeket miként tudjuk egészségesebbé tenni.

Ezt a tudatos életmódváltást aztán később is érdemes megtartani, hogy segítsen a daganat kiújulásának megakadályozásában?

Györgyi: Fontos, hogy kezelés után is normál testtömeggel rendelkezzünk, mert a túlsúly a kiújulás szempontjából sem előnyös. Élhető szokásokat kell kialakítani, amelyeket aztán folyamatosan tartani lehet. Rengeteg kutatás született már, amelyek mind azt mutatják, hogy a testmozgás és az egészséges testtömeg is preventív hatással rendelkezik a daganat kiújulása szempontjából.

Júliusban jelent meg a könyv, milyenek eddig a visszajelzések?

Györgyi: A sorstársak nagyon szeretik, külföldről is rendelik, és nagyon szép köszönő e-maileket kapok, ilyenkor olyan nagyon jó érzés, hogy nem hiába volt ez a sok munka. Már most megérte, mert ezzel tényleg tudok segíteni. A könyv onkológiai és táplálkozás-élettani részeit egyébként Dr. Horváth Zsolt, PhD. klinikai onkológus és Dr. Biró Lajos, PhD. egyetemi docens lektorálták.Melinda: Lélekmelengetőek a visszajelzések, és szerintem azért tudják ennyire jól használni a kötetet, mert az első fele ad egy általános képet, konyhanyelven tálalt információkat ahhoz, hogy az alapvető összefüggéseket megértsék. Ha ezt a könyvet elolvassák, magabiztosabban tudnak tájékozódni az információs útvesztőben, mert néha még nekünk is kihívás, hogy egy új táplálékkiegészítőt vagy csodamódszert értelmezni tudjunk. Több évig dolgoztam daganatos betegekkel, és láttam, hogy van, aki a gázszámláját nem fizeti be csak azért, hogy megvehessen ilyen szereket, amitől nem biztos, hogy javul az állapota, sőt. Most pedig van egy korrekt információforrás, ami nem akar semmit eladni, hanem segít eligazodni.

Évente 8500 nőt diagnosztizálnak mellrákkal, és 2500-an vesztik életüket a betegség következtében. Lehetséges volna megelőzni, hogy anyákat, lányokat, testvéreket veszítsenek el az emberek a mellrák miatt?

Györgyi: A szűrés és az önvizsgálat nagyon fontos, minél előbb felismerik a betegséget, annál jobban kezelhető. Én is magamnak vettem észre, és egyből rohantam az orvoshoz. Fiataloknál nincs kötelező szűrés, de ha valaki észlel egy csomót, érdemes elmenni ultrahangra. Táplálkozás szempontjából egy ideális testtömeg elérése és megtartása csökkenti, a túlsúly, főként a hasi elhízás növeli a betegség kialakulásának kockázatát.

Melinda: A szervezett szűrés húsz évet ölel fel, a 45-65 éves nők kapnak kétévente beutalót, de előtte-utána is kialakulhat a mellrák, ezért ez nem pótolja az önvizsgálatot. Havonta minden nőnek kell, hogy legyen erre öt perce. A mellrák alapvetően egy nagyon jól gyógyítható betegség, kb. 85-90 százalékban, ha idejében észreveszik. Éppen ezért elkeserítőek a statisztikák, mert nem kellene ennyi nőnek meghalnia benne. 2002 óta van itthon szervezett mammográfiai szűrés, de a statisztikák azt mutatják, hogy csak a behívott nők 40 százaléka megy el, ami egy nagyon rossz szám. Az egészségügy problémáit mi nem tudjuk megoldani, de alapvetőnek kellene lennie, hogy odafigyelünk magunkra, és a gyerekeinket is megtanítjuk erre.

Magyarország a tavalyi adatok szerint Európa legelhízottabb országa. Te országos táplálkozás-epidemiológiai kutatásokban veszel részt, mik a tapasztalataid ezen a téren? Van azért változás az emberek tudatosságát tekintve?

Györgyi: Tizenöt éve veszek részt ilyen vizsgálatokban, és azt lehet mondani, hogy most megjelent egy olyan réteg, amelyik nagyon tudatos, de ott is azt látom, hogy az internetről begyűjtött információk alapján próbálják az étrendjüket összeállítani. Például használ chiamagot, alternatív gabonákat, de sertészsírral főz, mert azt olvasta, hogy az sokkal jobb. A szándék megvan, de keverednek az információk, és a neten nem mindig a legjobb forrásokat sikerül fellelni. A nagy átlagra azonban továbbra is jellemző a túlzott cukorfogyasztás, a sok zsíros étel, cukros üdítők, és a gyerekek körében is folyamatosan nő az elhízottak aránya. Elképesztő a kutatás során a táplálkozási naplókban látni, hogy nem ritka, hogy például egy hároméves napja tejszelettel kezdődik, tízóraira valamilyen puding jön, és így tovább. Az óvónők is panaszkodnak, hogy a gyerekek nem ismerik a zöldségeket, úgy tolják be őket az óvodába, hogy cukros tea, extrém esetben kóla van a cumisüvegben, és ott zörög a kezükben a péksüteményes zacskó. A könyvben is éppen azt szerettem volna megmutatni, hogy egészségesen, az állapotunknak megfelelően táplálkozni egyáltalán nem ördöngösség, még olyan extrém helyzetben sem, mint a mellrák. Egyszerűen, gyorsan összedobható receptekkel, bárhol elérhető alapanyagokból is fel lehet építeni egy nagyon jó étrendet, amit aztán egy-két egyszerű lépéssel teljesen a saját aktuális igényeinkre tudunk szabni, legyen szó egy kemoterápiás időszakról, vagy csak egy fogyókúráról az antihormon-terápia alatt.