Az utóbbi években meglehetősen felkapottá váltak a keleti kultúrák és ételek. Kínai büfét már minden sarkon találunk (persze kérdés, hogy ezek mennyire autentikusak), de az indiai konyha, vagy a most leginkább divatos vietnámi ízek népszerűsége is megkérdőjelezhetetlen. A maláj konyhára azonban eddig kevesen figyeltek fel, pedig ez tulajdonképpen a térség kulináris esszenciája. Hogy miért? Malajziában – nevével ellentétben – nem csak malájok laknak: a népesség közel 35 százaléka kínai, 10 százaléka indiai. Az ország ételeit is ez a hármasság határozza meg, azaz a keveredés okozta hihetetlen változatosság és egyedi párosítások. Rengeteg fűszert használnak, előszeretettel főznek kókusztejjel, és kedvelik a mártásokat – ez mind az indiai konyha hozadéka. A szójaszósz, a tofu és a bambuszrügy is gyakori hozzávaló a maláj konyhákban, ez pedig már a nyonya cuisine, azaz a kínai nyersanyagok maláj alapokra helyezve. Persze ehhez a sokszínűséghez kellett a kiváló éghajlat is, aminek hála szinte minden megterem ezen a területen, úgyhogy hozzávalókban nem szűkölködnek.

Ahogy szinte az összes ázsiai konyhában fontos szerep jut a rizsnek, úgy nincs ez másképp a malájoknál sem. A nemzeti ételnek tekinthető rendangot is rendszerint párolt rizzsel fogyasztják. Ez az étel tulajdonképpen egy fűszeres pörkölt: leggyakrabban marhahúsból készül, de létezik csirkés vagy bivalyhúsos változata is. A fő alkotóelem mégis a fűszerpaszta, amely az egész étel karakterét meghatározza. Tájegységenként eltérő, hogy ez pontosan miből áll, de ami biztosan nem hiányozhat belőle, az a gyömbér, a citromfű, a galangal gyökér, a chili, a fokhagyma, a kókusztej, és ami a legmeghatározóbb, a kurkuma - én friss és őrölt verziót is tettem bele. Előbbivel azonban óvatosan bánjatok, és ne kövessétek el azt a hibát, amit én, hogy kesztyű nélkül fogjátok meg. Konkrétan még a reszelőt is alig bírtam letisztítani, a kezemről nem is beszélve - három napig úgy néztem ki, mint egy láncdohányos, akinek a nikontintól megsárgultak az ujjai. Szóval tényleg csak kesztyűben! De a rendangra visszatérve, minden maláj ünnepi menü elengedhetetlen eleme. Ha az alapanyagokat beszereztük, az elkészítése már gyerekjáték, azonban jó ha tudjuk, hogy időigényes. Az én marharagumnak közel két óra kellett, de imádom a lassan készülő ételeket, mert sokkal sűrűbb és gazdagabb lesz így a mártásunk. (És akkor már meg is értettük a pörkölt párhuzamot.) Szóval hajrá, megéri!